Another level (MYG ff.) /+18

20. rész: Mérgező lehelet🔞

Sejtelmes alakja továbbra is ott áll, s tudom, amíg játszom itt marad. Megnyugtat közelsége de egyszerre rémiszt meg és borzongok bele. Ujjai fel és alá járkálnak vállaimon, miközben érezhetően hátamnak nyomja magát. - Miért mindig a vállaim és a nyakam? -kérdezek rá, s szemébe akarok nézni. Látni akarom azokat a szemeket, de nem tehetem. Nem akarja valamiért és tiszteletben kell tartanom. - A vállaid azért, mert mindig a balesetre emlékeztetnek és arra, hogy nem vigyáztam rád, mikor kellett volna. Viszont kárpótol az az iszonyatosan szexi nevetés, abban a pillanatban ahogy elgázoltak. - összerezzenek kijelentésétől...honnan tud erről? Hiszen sosem meséltem arról a napról részletesen senkinek, s mégis mintha mellettem lett volna mindvégig.

- A nyakad pedig, azért....mert csak itt látszik mennyire gyenge is vagy -húzza végig penge éles körmeit nyakamon. Egy szúrást érzek, s vérem folyni kezd, egészen mellkasomig, ahol elnyeli a fehér pólóm. - Látod? Egyetlen téves mozdulat az életedbe kerülhet - fülemhez hajol és belesuttog. Hangja minden nap mézédesen cseng a kongó ürességben, s még a zongora hangját is feledteti. Leheletétől kiráz a hideg, s már nem is érzem a nyakamon ejtett heg égető szúrását. 

Tovább simogatja nyakam és vállaim. Ujjbegyét a vérző pontra illeszti és a hangok alapján lenyalja. Visszahelyezi nyakamra, s megérzem nedves ujjának tapintását. Tudni akarom miért csinálja ezt velem. 

Hátrahajtom fejem és élvezem ujjai simogatását, nyelve játékát nyaki ereimen. Szinte megbabonáz az egész lénye. Az illata, a hangja, az érintései....euforikus állapot. 

Szemeim lehunyom és átengedem magam neki. Nyelve táncot jár nyakamon, kezei pedig becsúsznak pólóm alá. Körmeivel mellkasom cirógatja, miközben óvatosan, s mégis határozottan szívja meg egyik ütőerem. Totálisan kikészít, a semmitől el tudnék menni. 

Egyik pillanatról a másikra hajol el és húzza ki kezeit. Csalódottan felsóhajtok, s nadrágomra nézek, ami igen csak bőszen részletezi problémáim. - Én ezt tényleg nem bírom -túrok idegesen hajamba- Egyszerűen nem tudom felfogni mi a jó neked ebben, huh? Miért élvezed, hogy kínozhatsz? -kérem számon megbotránkozva, mire csak angyali kuncogását hallom mögülem. 

- Annyira emberi vagy -csúsztatja vállamra egyik kezét ismét.- Mégis milyen lennék mikor ember vagyok?! -kérdezem hitetlenkedve.- Ha nem tetszik, menj valami hozzád hasonló nem is tudom mihez! -kezdek el hadonászni, de egyik kezem továbbra is a jádeszerű billentyűkön tartom.

- Csakhogy engem kizárólag te érdekelsz -suttogja fülembe- De, mint mondtam, elégedj meg annyival, amennyit tudsz -érzem kezét távolodni, de utána kapok. Nem fordulok meg, csak kezemmel nyúlok keze után. - Mi az? -kérdezi, s simítja kezét állkapcsomra- Ne, ne menj -kérem, s érintem meg kezét.