Another level (MYG ff.) /+18

18. rész: Hangjegyek szólama

Yoongi pov.:

Léptek zaja nyomja el édes szerelmem hangját. Kinézve egy lányt látok össze-vissza kóvályogni a fák között. Fekete magassarkút visel, aminek hangját szobámig hallani. Kopog az avarban és csak azért imádkozok, hogy ne essen orra a csúszós földön. Leemelem ujjaim a billentyűkről és az ajtóhoz lépek. Mielőtt kopoghatna, lenyomom a kilincset, így kb. beesik a küszöbön, de végül sikeresen megtartja egyensúlyát. 

- Ki vagy és mit akarsz? -teszem fel a kérdést, ami kicsit sem szokványos....senki sem mer idejönni, amire minden okuk meg is van. De ez a lány mégis ide tévedt....vagy idióta, vagy túl sokat képzel magáról. Megremeg hangomtól, de összeszedi magát és megszólal.- Én...hát, bemehetnék? Úgy egyszerűbb lenne -

Felnéz rám, pedig eddig mellkasomat bámulta. Nem tudom, hogy a félelem miatt, vagy mert csak szimplán addig ér fel. Be akar jönni..senki soha nem akar ide bejönni. Az utolsó aki bejött az a két rendőr volt, s ők sem élték túl ezt a végzetes látogatást. Minek akar bejönni?! Az máris biztos, hogy nem idevalósi. A kérdés csak az, hogy nem tudja ki vagyok vagy csak leszarja.

Végül is, maximum egyel több fej. Bár őt sajnálnám, túl szép pofikája van a boros hordóhoz. Nem akarom bántani....egyelőre. Végül szem forgatva, de arrébb állok az ajtóból, így belép. 

Láthatóan megnéz magának mindent, gondolom bizonyítékot keres. Szóval tudja, hogy ki vagyok....buta kislány. Megköszörülöm torkom és a kanapéra mutatok. Legyünk udvariasak a vendéggel. Óvatosan, de leül. Látom rajta a félelmet, igaz, titkolni akarja, de a legkevésbé sem megy neki. Szembe ülök vele és térdeimre támaszkodom. 

- Na figyeljen, nincs sok időm és nem érek rá, szóval mondja mit akar vagy menjen -hívom fel előre figyelmét, mire érthetetlen okokból összerezzen. Ennyire ijesztő vagyok?

Nagy nehezen összeszedi magát és elkezd beszélni. Csak azt nem értem, minek jött ide ha ennyire fél.- Az igazság nagyon fura és bizarr, illetve- húzza az időmet, feszíti a tűréshatárom.- Csak kezdjen bele! - fogom meg fejem hülyesége miatt. Kisasszony, tényleg nem akarlak bántani, de ha így folytatod nem jutsz ki!

- Újságíró vagyok és a -mi.a.fasz?! Azonnal felkapom fejem és ránézek. Hogy a gecibe lehet ilyen bátor a szavaival?! Na persze, majd pont egy újságírónak fogok mondani bármit.

- Mit tud rólam?-kérdezem meg azonnal, ami a legeleje óta foglalkoztat.- Tudom ki maga és miket tett, de nem akarok ártani magának! -azonnal leszögezi, de muszáj vagyok kitenni. Nem adok interjúkat és nem hiányzik, hogy rám hívja a zsarukat. Ha nem muszáj, nem akarok több embert megölni, többek közt őt sem.

- Na most lehet kimenni! -mutatok az ajtó felé és veszek elő egy szigorúbb hangsúlyt.- De én nem ártanék magának! -csak ellenkezik, de már meg sem hallom, csak azon vagyok, hogy valahogy küszöbön kívülre tegyem.

- Miért is nem? Mert fél? -kérdezek rá a második dologra ami bizonytalan. - Nem. Nem félek, de vannak akik igen és azt kérték, ne bolygassam magát - üti ki azonnal a saját érvét. Mi a faszért bolygat, ha megmondták neki, hogy ne tegye?!

Szemeimbe néz....régen tette ezt bárki. Látom rajta, hogy megijedt, de valami változott a nézésében ezen kívül is, csak azt nem tudom, mi az.- És mégis itt van- fújom ki élesen a levegőt és túrok idegesen hajamba. Annyira neveletlen, már most látszik. 

- Igen, mert a cégem a csőd szélén áll és kell ez a cikk! - próbál nyugodt maradni, de hangja máris erőszakosabb és egyre kétségbeesettebb.- Persze, aztán szépen kiad mindent rólam és a nyakamra jönnek a zsaruk - megőrizve minimális hidegvérem, támaszkodok neki az ajtófélfának, de addigra már sikeresen küszöbön kívülre tettem. - Kiscica, nagyon rosszul tetted, hogy idejöttél, szóval a magad érdekében menj most el - próbálom rövidre zárni és ajtón kívül hagyni, de nem engedi. 

- Téged mióta érdekel bárki?! - kérdezi, s szemével villámokat lő felém. "Nem az a szörnyeteg vagyok akinek hiszel", bár én sem hinnék magamnak. Tény, hogy tettem dolgokat de nem stílusom ok nélkül gyilkolni.

- Na neked ehhez semmi közöd, úgyhogy ajánlom, hogyha nem akarsz úgy járni, mint az anyám, akkor menj innen! -zárom rá most már tényleg az ajtót. Semmi keresnivalója nincs itt, az ő érdekében....illetve a sajátoméban, jobb ha máshol keresi a cikkéhez az infót.