Another level (MYG ff.) /+18

23. rész: Vakító látvány

Sokkosan ülök előtte. Mi?! A halott testembe? Ugye csak rosszul hallok? Óriásit nyelve nézek szembe vele de csak kaján vigyorát látom.

- És ha nem megyek bele? -kérdezem szaggatottan- Akkor....sajnos el kell búcsúznod az interjúdtól és az ugye nem lenne jellemző rád -húzza végig ujját gúnyosan ajkamon. - Legyen.... -egyezem bele nehezen, mire csak vigyorát látom és felém nyújtott kezét.

- Gyere -biccent keze felé, de nem akarom elfogadni. Magamtól próbálok felállni, mintsem egy ilyen elmebeteggel fogjak kezet. Fel is állok de azonnal összecsuklanak lábaim és várom a földre érzekést, ami meg is történik. Felnézek és popsim fájlalva keresem tekintetét. Cinikusan felhorkan.- Mondd, hogy lehetsz ennyire hülye?! Szerinted jókedvemből hoztalak be kézben?! -forgatja meg szemeit és kap fel derekamnál fogva.- Kapaszkodj -szól rám, s az előbbiből tanulva, most nyakába kapaszkodok, de csak türelmetlenül rám néz.- Szerinted így elfoglak bírni?! -kérdezi szarkasztikusan és egyetlen mozdulattal teszi dereka köré lábaim, de érzi, nem valami komfortos.- Hidd el, nekem sem ez az álom testhelyzet de nem tudlak máshogy megfogni -magyarázza- Szóval örülnék ha megtartanád magad egy picit legalább, mert mint ügyesen mondtad, nem vagyok egy testépítő -fejezi be, mire szorosan rákulcsolom lábaim derekára.

- Jó kislány -dicsér meg, amitől kiráz a hideg....és nem a jó értelemben.- Most pedig -csak letép egy darabot ruhám aljából és szememre köti- Naaa, miért az enyémből? -kérdezem, de csak felkuncog.- Az enyémből nincs honnan -jegyzi meg és köti rá szemeimre. Szorosan húzza meg tarkómnál az anyagdarab két végét, míg én erősen kapaszkodok nyakába és derekába. Miután végez, óvatosan csúsztatja jéghideg száraz kezeit derekamra és szorít rá mindkét oldalon. Érzem, hogy elindult, amivel egy időben megcsap illata. Fűszeres, enyhén dohányos és mentolos rágó illata van, amit csak most érzek meg. Egyáltalán nem volt dohányszaga, csak a szájában füstölgő rágó illata volt érezhető. 

Hangosan nyikorgó ajtó hangját hallom, s lábai alatt recsegő padlóét, ami minden lépésénél mélyebb hangon szólal meg. Engem is letesz és lábaim alatt megreccsen a padló, ám most nem szabad megijednem. Finoman leveszi az anyagot és elém tárul egy sötét pincehelyiség, amiben csak egy lámba fénye világít. Előttem sorakoznak boroshordók százai és szinte lépni sem lehet a kis pincében. Ránézek, de csak elém lép és egyetlen mozdulattal rántja le két hordó tetejét. Feléjük int és arrébb áll, de szemeit nem veszi le reakciómról, s mint egy vadállat, ki zsákmányát kémleli, úgy néz rám. Óvatosan lépek a két hordó felé és készen állok szembesülni a látvánnyal. 

Először semmit sem látok, majd hirtelen bukkan fel egy rothadó koponya, melynek bőre már alig van a csontján. A borban húscafatok úsznak és a bőre lilás a vörösbor színétől. Haja kihullott, s az is elvegyül az itallal, szája kirepedezett és szemei fennakadtak. Szemgolyója alá folyton befolyik a bor nedve és tele van bogarakkal, lárvákkal. Nyelek egy kisebbet, s próbálom a félelem legkisebb jelét sem mutatni....nem akarok erre a sorsa jutni.

A másikba nézek, hol négy szétroncsolódott szem szemez velem, három velem szemben úszik, s darabjai a hordó legmélyén, vagy akár a másik oldalán. Egy darab viszont még a helyén van. Felakadt, bőrük sápadt, s arckifejezésükről, melyből mostanra nem sok maradt, egyértelműen leolvasható az utolsó pillanatos rettegés. S tudom, arra néztek így, aki jelenleg épp mögöttem áll és felfal a szemeivel.