Another level (MYG ff.) /+18

17. rész: Szavaid dallama

Óvatos léptekkel közelítem meg a házat, de amint emelem kezem, hogy bekopogjak, abbamarad a zongoraszó. Dübörgő lépteket hallok, melyek egyre közelednek, egészen addig, míg le nem nyomódik a kilincs és az ajtó ki nem nyílik. Azonnal szembe tűnik a nyakán lévő tetoválása, mely egy zongorát ábrázol. Azt hiszem ő lesz az, akit keresek.

- Ki vagy és mit akarsz? -kérdezi, s látszik, hogy már türelmetlen. Hangja mély és érdes, szinte félbevág.- Én...hát, bemehetnék? Úgy egyszerűbb lenne -nézek fel rá mellkasából. Csak megforgatja szemét és arrébb áll. 

Átlépem a barna, kopottas küszöböt és egy szakadt bútorokkal teli nappali tárul elém, melynek egyik sarkában jól látható nyoma van, hogy nem kevés ideig állt ott valami. A padló is matt és mindent a por lep, mintha évek óta senki sem használta volna. Megköszörüli torkát és a kanapéra mutat, mire helyet foglalok. Nem ül közvetlenül mellém, hanem szemben foglal helyet. - Na figyeljen, nincs sok időm és nem érek rá, szóval mondja mit akar vagy menjen -parancsol rám, s hangjába belerezzenek. - Az igazság nagyon fura és bizarr, illetve - Csak kezdjen bele! -fogja meg fejét, én pedig zavartan bólintok- Újságíró vagyok és a -az újságírónál felkapja fejét és gyilkos szemekkel néz rám- Mit tud rólam? -kérdezi, bár inkább sziszegésnek hat. Mintha bármelyik pillanatban ki akarná vágni a nyelvem.- Tudom ki maga és miket tett, de nem akarok ártani magának- teszem hozzá azonnal- Na most lehet kimenni -parancsol rám ismét és mutat az ajtó felé- De én tényleg nem ártanék magának! -ellenkezek, de már tuszkol ki- Miért is nem? Mert fél? -kérdezi és állít meg az ajtónak háttal.- Nem. Nem félek, de vannak akik igen és azt kérték, ne bolygassam magát -magyarázom szemeibe nézve. Barna szemei vannak...szinte feketék.- És mégis itt van -fújja ki a levegőt és túr hajába. Mintha ideges lenne.

- Igen, mert a cégem a csőd szélén áll és kell ez a cikk!-próbálok nyugodt maradni, bár ez egyre nehezebben megy.- Persze, aztán szépen kiad mindent rólam és a nyakamra jönnek a zsaruk -támaszkodik meg az ajtófélfáknál. - Kiscica, nagyon rosszul tetted, hogy idejöttél, szóval a magad érdekében menj most el -zárná rám az ajtót, de megállítom- Téged mióta érdekel bárki?! -teszem fel a teljesen jogos kérdést- Na neked ehhez semmi közöd, úgyhogy ajánlom, hogyha nem akarsz úgy járni mint az anyám, akkor menj innen! -zárja rám az ajtót.