Another level (MYG ff.) /+18

45. rész: Please, I don't want to die🔞

Visszasétálok a testhez és elé guggolok. Bevallom, nem gondoltam, hogy bele fog halni, ráadásul nincs sok kedvem most tetemet ásni, mellesleg ez még egy babát jelent, ha nem ásom el. Felkapom és felviszem anyám szobájába, ahová belépve azonnal a csőrös baba fogad, fekete szárnyaival, s szemei rám tekintenek. Röviden megrázom fejem és próbálom elkergetni az ijesztett gondolatokat. Be kell ismernem, hogy ettől a verziótól meg lehet ijedni. Pedig, ha már én megijedek....Isten irgalmazzon másoknak. 

Leteszem a testet a földre és a szokásos módon járok el, azonban, mikor elkezdeném kiszabdalni a megfelelő méretű anyagokat, az ajtón kopogást hallok. Egy halk sóhaj keretében kinyitom és szemeim elé tárul ő barnasága. Szemei kisírtak, arca kétségbeesett, s szinte fel sem eszmélek, már rám borul. Most...megölelt? 

Zavartan állítom talpra a lányt de ragaszkodik ehhez a pozícióhoz, ami kicsit megijeszt. Tervez valamit? Vagy csak annyira sokkhatás alatt van, hogy fel sem fogja, kit ölelt meg? Picit megrázom a fejem és eltolom. A lány zavartan néz fel szemeimbe, de csak arcára simítok.

- Miért? - hangzik el ez az egy szó, erőtlenül a torkából. Sóhajtok egyet és szemeibe nézek.- Hogy megtanuld, amit megígérünk, azt illik betartani, hogyha pedig mégsem így teszünk, annak következményei vannak -magyarázom tettemnek okát, mire zihálva sír fel.- Miért ő?? Miért, miért, miért? Miért nem engem büntetsz te lelketlen mocsok? -kezdi el csapkodni mellkasom, s kerül kissé sokkos állapotba.-Szerinted ezzel kit büntettem meg? Meghalt, tudom. S bevallom, ez nem szerepelt a tervben. De szerinted, ha téged öllek meg, az kinek nagyobb fájdalom? Használd azt a kis okos buksidat -simogatom meg picit arcát.- A válasz: Neked, mert meghalsz. B válasz: Neki, mert miatta haltál meg, az érkezése miatt, bűntudattal élné életét és nélküled. Szerinted? Melyik fél szenved jobban? -engedem el arcát, mire elkapja fejét.

- Válaszolj cica! -szorítom sarokba, a fal és mellkasom közé.- B...annak, aki itt marad -sziszegi, de légzése heves....fél.

- Ügyes kislány, most pedig lenne egy kis feladatod, ugyanis nagyon elfáradtam, ebben a munkában -mutatok magam mögé, ahol bátyja bűzlő holttestének darabjai fekszenek. A lányt elkapja a hányinger.- Tudom, most szívtelennek tűnök, de még mindig nem vagyok erőszakoló. Így hát, ha nem akarod, távozhatsz -engedem el, de a lány nem megy el. 

Elmosolyodok és kezeit feje fölé teszem, majd elhelyezkedek lábai közt. Kicsatolom övem és arrébb húzom azt a falatnyi bugyit, ami takarja. Egyik kezemmel megemelem, míg másikkal bepozicionálom magam és lassan elmerülök benne. Mikor teljesen bent vagyok, felnyögök és ajkaira tapadok. Erős lökésekkel kezdek mozogni, s a lány könnyei arcomat marják. Morogva gyorsítok és préselem bele minden lökésnél a falba, s érzem, hogy közeledik a vége. Tovább gyorsítok, de abban a pillanatban, ahogy elélvezek, a lány beleharap alsó ajkamba, amiből ömleni kezd a vér.