Egy Halálfaló Ágyasa

Kezdetek

Jó olvasást!

A nap kellemes, meleg fénybe vonta a baráságtalan szobát. Liserli megdörzsölte a szemeit és lassan kinyitotta őket. Elgémberedett tagjait kinyújtóztatta, ahogyan az ágyneműbe bújt. Mit keresek én itt? Egy pillanat alatt ül fel a törzsébe pedig, erős fájdalom nyilal. Mégsem álom volt. Kikel az ágyból és ameddig a nyakára tekert lánc engedi közel megy az ajtó melletti tükörhöz. Félve húzza fel a fehér pólót, amiről fogalma sincsen hogyan került rá. A melle alatt szépen látszik egy gém alakja. A vágások még néhány helyen véresek és varosodni kezdtek. Lis ijedten bámulja a hegtetoválást. Tehát most szolga lett? Ő?! Ő aki az egész életét kint töltötte a szabadban? Aki a természetben érzi jól magát? Könnyei már éppen megindulnának mikor észbe kap és elfojtja a feltörő sírást. Édesanyja mindig azt mondta, hogy egy nemesi nő nem sírhat, csak ha megköveteli a protokoll. Nem fog meg törni! Valahogyan muszáj kijutnia innen. Kattan a zár és mielőtt a lány visszabújhatna az ágyba Lucius lép be. Magas, izmos alakját most csak egyszerű fekete talár takarja, ami miatt kevésbé ijesztő.
-Jó reggelt!
-Jó reggelt Gazda!
-Látom felébredtél. Majd szólok az orvosnak, hogy nézzen rád és kenje be a sebed.
-Köszönöm. -nincs kedve beszélgetni a férfival, de ha nem teszi biztos benne, hogy büntetést kap.
-Van pár dolog, amit meg kéne beszélnünk. -az ágyra mutat mire a lány engedelmesen leül oda- Szóval. 1) Nem feleselsz! Azt nem tűröm. 2) Ha én azt mondom, hogy megyünk valahova akkor neked kötelességed jönni. 3) Amikor csak szükségem van a jelenlétedre itt vagy. Legyen ez szexuális vagy bármi más. Eddig érted?
-Igen, Gazda.
-Viszont nem ingyen élsz itt. Dolgozni fogsz! A kúria körül sok az elvégzendő munka az állatokkal és a kerttel. -Lucius meglepetten tapasztalja, hogy a lány szemei felcsillannak és az a különös fény ott is marad a kétszínű íriszekben. -Illetve a könyvtárat is használhatod.
-Ez igazán nagylelkű öntől Gazda.
-Öltözz fel és menj le a kertbe. Ott majd segítenek neked.
-Igenis. - Lis nézi, ahogyan a férfi elhagyja a szobát és izgatottan kezd készülődni. Felkapja a neki kikészített sötét zöld talárt, majd siet le a lépcsőn. Amint kilép a barátságtalan fa ajtón úgy érzi megint él. Figyeli, ahogyan a szél lágyan játszik a zöld levelekkel miközben virágillatot hoz magával. A kertben megannyi apró lény végzi mindennapi dolgát a növények között.
-Te vagy Lis? -csendül fel egy érzelmek nélküli hang, ami egy férfihoz tartozik, hosszú ezüst hajfonata lágyan omlik le vállain, kék szemei pedig kifejezéstelenül nézik az új jövevényt.
-Igen. Nagyon örvendek! És ön?
-Lycon. Örvendek. Megmutatom a dolgodat.-a lány szótlanul követi a szürke hajút, aki egy hatalmas istállóhoz vezeti -Itt vannak a hippogriffjeink. A legszebb és legdrágább példányok egész Angliában. A te feladatod lesz, hogy enni adj nekik és tanítsd őket, mivel az eddigi gondozójukat...nos...szóval szabadságra küldték. -fejezi be gyorsan a mondatot és hagyja ott a meglepett Liserlit. Kissé ijedten lép be az istállóba, ami nem különbözik a mugli lovak otthonaként szolgáló épülettől. A boxokban különböző színű és méretű hippogriffek pihennek. Amint megérzik, hogy valaki belépett izgatott szárnycsapkodásba és csőrcsattogtatásba kezdenek. Biztosan unatkozhatnak egész nap itt bent. A következő pillanatban már nyitja is az ajtókat az állatok, pedig kiözönlenek a mágikus térrel védet kifutójukra. Az erőtér védi őket az időjárástól és nem engedi, hogy elrepüljenek. Lis csak egy adagnyi doboz mögül figyeli a hibrideket. Hozzáértő szemmel keresi azt az egyet, akire hallgat a többi. Mikor megpillantja a fekete színekben pompázó, kicsivel nagyobb hippogriffet elmosolyodik. Gondolhatta volna. Nagy levegőt vesz, majd az állat felé indul. Amikor odaér mélyen meghajol és nem néz fel. Csak várja, hogy elismerje a vezér, miközben próbál minnél szimpatikusabbank tűnni. Pár perc feszült és lélekölő csend után a fekete griff fejet hajt előtte, ezzel elfogadva őt mint barátját. Liserli ezek után sokkal felszabadultabban végzi az állatok melletti munkát és nevet, amikor egy egy barátkozó szándékú hipogriff óvatosan megcsipkedi a csőrével. Az orvost is meglátogatta, aki bekötözte a sebét. Későre jár már, amikor kissé koszosan, de annál boldogabban beáll a zuhany alá. Koszos ruháit gondosan az erre előkészített kosárba hajtogatja, majd átdörzsöli testét a finom, virágokból készített tusfürdővel. Pizsamaként egy fekete bugyit és egy hosszabb fehér pólót vesz fel, mivel csak ezeket találja a szobában. Kényelmesen elhelyezkedik az ágyon és azon gondolkozik mit csináljon, amikor az ajtó szinte betörik. Egy hihetetlenül feldúlt halálfaló lép be a szobába. Hosszú szőke haja rendezetlenül hullik az arcába és vonásai feszültek. Egyenesen a lányhoz sétál és egy határozott mozdulattal szögezi a matrachoz, majd csap le ajkaira. Olyan hevességgel és durvasággal, hogy Lisnek esélye sincs ellenkezni csak tőri az ostromot. Meglepetten próbálja eltolni a "támadóját". A férfi megharapja az alsó ajkát ezzel jelezve, hogy ő is vegyen részt a csókban. Csak félve kezdi viszonozni, hiszen neki ez az első csókja. Lucius bal keze lecsúszik a combjaira, majd feltűri a hófehér pólót és a belső combját kezdi el simogatni.
-Gazda...
-Maradj csöndben!
-De...nekem...ez..
-Csend! -egyre feljebb halad kezeivel, de még nem érinti meg a lány legérzékenyebb pontját. Helyette a felsőt feltűrve gyönyörködik a meztelen keblekben. Lis meglepetten nyög fel, amikor a férfi szájával végig szánt mellének érzékeny bőrén. Idegesen kezdi el rángatni magát, de hiába, hiszen a férfi túl erős. Ő ezt nem akarja! És főleg nem ezzel a férfival. Mindig is szerelemről és biztonságról álmodozott, nem erről. Sóhajai megszaporodnak, amikor a férfi a mellbimbóit veszi kezelésbe a szájával, de makacsul összeszorítja ajkait. A lány vékony kezei a szőke hajkoronájába túrnak és úgy próbálják eltolni néha bele-beleéptve.
-Ne...elég...
-Mond csak -néz fel Lucius a lány vörösben úszó arcára, amitől még babaszerűbbé válnak gyönyörű vonásai -Szűz vagy még?