Egy Halálfaló Ágyasa

Büntetés

-Hova mész? -állítja meg Ron hangja a folyosón sétáló List.
-Malfoy professzor kérte, hogy menjek hozzá a tananyag bepótlása miatt.
-Vigyázz azzal a férfival! Veszélyes és kegyetlen. -tudom, vágná rá a lány, de nem teheti.
-Vigyázok! Majd jövök.
-Rendben. Mi valószínűleg a könyvtárban leszünk ma este.
-Sietek. -amint a fiú befordul a sarkon Lis futni kezd a Gazdája irodája felé. Mire számítson? Miért akar vele beszélni? Nem csinált semmit. Félve kopogtat a tömör faajtón.
-Jöjjön be! -Lucius hangja hideg és kemény. A lány lassan belép a kellemesen berendezett irodába és félve széjjel néz. -Áh! Már vártalak Pet. -a férfi ingjének felső gombjai ki vannak gombolva, a nyakkendőjét meglazította és ajkain egy vérfagyasztó mosoly játszik.
-Jó napot Gazda! Hívatott.
-Pontosan. Tudod miért?
-Nem, Gazda.
-Nem? -Lucius lerakja a kezében tartott whiskeys poharat, amiben egymáshoz ütődnek a jég darabok, majd lassan felkel. Kimért léptekkel indul a lány irányába, aki igyekszik minnél kisebbre összehúzni magát. -Nem tudod Pet? Kié is vagy?
-Az Öné Gazda.
-Pontosan. Te az én kellékem vagy. A tárgyaimra pedig, érzékeny vagyok.
-Gazda.. George Weasley miatt mérges?
-Mégsem vagy olyan buta, mint amilyennek kinézel. -vezeti kezét a lány hajába, majd erősen meghúzza, mire az felszisszen. A férfi közel hajol hozzá és csókot nyom érzékeny nyakára -Tudod, a rossz peteknek büntetés jár... és én nem töröm meg a hagyományokat. -Lis nyakán alig egy másodperc múlva már kattan is a nyakörv, majd Lucius erőszakosan a kanapéra löki. A lány ingjét egyetlen, könnyű mozdulattal tépi széjjel, a gombok az ülőgarnitúra minden részét beborítják, szoknyáját is könnyen lehúzza róla, majd egy pillanatig megáll gyönyörködni. A férfi hideg keze végig simít a lány gerincének vonalán, mire List kirázza a hideg. Erre a reakcióra a másik csak elvigyorodik. Szép lassan fosztja meg a melltartójától és a bugyijától, bár a lánynak már meg kellett volna szoknia ezt a helyzetet, még mindig automatikusan takarni próbálja magát. -Szinte sajnálom a szép fehér bőrödet...
-Mi? -kérdezi Lis és hangjából értetlenség illetve félelem játszik. Mit szeretne tőle? Kezeit fájdalmasan hátra csavarják, majd egy fekete bőrbilincs kattan rajtuk. A lány ijedten próbál meg arrébb kúszni, amikor meglátja a kemény fapálcát, nem törődve azzal mennyire szánalmasan néz is ki.
-Hova mész Pet? -hallatszik a gúnyos hang, majd hirtelen fájdalom nyilal a hátába. Lis felsikkant és összeszorítja szemeit, de ez nem segít, hiszen azonnal következik egy újabb ütés. A kemény fa pálca henger alakú, vörös nyomokat, hagy a lány hófehér bőrén.
-Mivel ez az első ilyen eset, mondjuk legyen nyolcvan ütés. Hangosan számolod! Érted?-a Pet csak ijedten bólogat, de ez nem kielégítő a gazdája számára. -Azt kérdeztem, érted?
-Igen, Gazda.
-Remek. Akkor kezdjük. -először a lány hátát kezdi centiről centire megsebesíteni szépen sorban haladva, hogy egy centi bőrt se hagyjon ki, aztán a pet feneke és a lábai következnek. Lisnek a tizenhatodik csapásnál kezdenek folyni a könnyei, amik lassan elborítják az arcát. Licius megfordítja a törékeny testet és elégedetten méri végig, mielőtt a lány hasára sújtana le. Mikor a pálca a melleit sebesíti meg Lis fájdalmas sikolyt hallat és alig tudja kinyögni a hetvenötös számot. Végül a verés egy a legérzékenyebb pontjára mért csapással ér véget.
-Ny-nyo-nyolcvanh...-nyögi nagy nehezen a lány, majd igyekszik levegőhöz jutni. A hátán fekve piheg, fejét oldalra fordítva figyeli a hideg követ, amire időközben leeset ezzel felsértve a térdeit.
-Csak nem gondoltad, hogy befejeztük? -nevet fel Lucius és négykézlábra húzza a remegő lányt.
-Gazdah..én..én..nemh...
-Igazából nem érdekel, hogy bírod-e. -leheli a férfi, majd egy határozott mozdulattal döfi magát az alatta reszkető testbe. Lis fájdalmasan felnyög, de összeszorított szemekkel tűri, ahogyan a férfi a kanapéba döngöli. Kezei nem bírják sokáig ezt a pózt és megadva magukat, a lány a kanapéba fejel. Már nem folynak könnyei csak készségesen nyög a Gazdájának.
-Szereted mikor keményen megbaszlak, igaz? Mikor a nagy farkam benne van a szűk lyukadban és nekem nyögsz, igaz? Kis kurva... - húzza közelebb magához a lányt a nyakörvhöz tartozó póráznál fogva. Lis háta a férfi izmos mellkasához nyomódik, miközben vállára hullanak Lucius hosszú szőke tincsei. Fejét hátra a férfi vállára hajta és szemeivel kétségbeesetten figyeli a plafont, miközben a férfi csípőjének ritmusára mozog ő is. Utálja, hogy a férfi pontosan tudja hol vannak az érzékeny pontjai és még akkor is élvezete nyújt mikor a lány legszívesebben elmenekülne. Már nem sír, úgy érzi nem is lenne képes rá. Lucius egy állatias nyögést hallgat miközben fogait a lány nyakának érzékeny bőrébe vájja. A lány felkiált és kiáltásából kihallatszik a kétségbeesett fájdalom, miközben könnyei ismét folyni kezdenek. A férfi több helyen is hagy harapás és szívás nyomokat a vékony testen, majd végül egy elégedett nyögéssel élvez el magával rántva a lányt is. Még kicsit mozog a lányban, hogy kiélvezve az orgazmus minden hullámát aztán kihúzódik belőle és egyet nyújtózva az italáért sétál.
-Menj, tusolj le! -bök az egyik ajtó irányába. Lis lassan négykézlábra áll és igyekszik megszüntetni tagjainak remegését. Amikor felkel lábai megbicsaklanak és a padlóra esik. Nem próbál meg újból felkelni csak fekszik és úgy érzi nem fog újból megmozdulni. Jobb itt mintha még párszor összetörné magát. A hűvös föld miatt magzatpózba húzza össze magát.
-Gyere Pet! - lábai és oldala alá erős karok nyúlnak, majd óvatosan megemelik a lányt. Licius figyelve a Lis minden tesrészére viszi a fürdőbe, majd lassan beleengedi a meleg vízbe.
-Neh...ez fáj! -nyög fel a pet, amikor a víz elkezdi csípni sebeit.
-Tudom, de egy kicsit muszáj kibírnod. -a kád oldalának támasztja List, majd egyik kezével tartja még a másikkal óvatosan kezdi átmosni a meggyötört testet. Ujjaival nyugtató köröket ír le a hófehér vállon. Amikor végez kiemeli a lányt és óvatosan megtöröli, majd az ágyhoz viszi. Mivel nincs itt Lis pizsamája neki pedig pár régi felsőn kívül semmilye sincs, ami ne lenne túl elegáns, egy kinyúlt hosszú ujjút ad rá a petre pizsama gyanánt. Miután meggyőződött róla, hogy a Lisen nincs több lekezelni való seb bemászik mellé. Liserli a férfi karjába kapaszkodik és keservesen felsír.
-Miért? Miért? Miért én? Miért nem öltek meg?! Akkor legalább szabad lennék! Nincsenek barátaim, magányos vagyok, megvernek, megaláznak, játékszernek használnak és még csak ki sem mehetek. Miért pont engem?! -egész teste remeg a zokogástól mikor Lucius egyszerűen csak átkarolja és magához húzza. Ő sem tudja miért teszi. Egyszerűen csak nem tudja hallgatni, hogy a lány ilyen elveszetten és kétségbeesetten sírjon mellette. Lis már félálomba merülve szuszog, de fejét a férfi mellkasába fúrja és lábaival átöleli a másikét. Lucius csak sóhajt egyet és lány puha tincseivel kezd játszani, miközben megfigyeli. Figyeli a finoman emelkedő és süllyedő mellkast, a kissé elnyílt ajkakat, a fehér bőrt és a lezárt szemhéjjakat, amik a legszebb szemeket rejtik. Idegesen megrázza a fejét. Mit csinál? Csak azért öleli át a lányt, hogy manipulálhassa, majd később! Ez egészen biztos...Nem azért, mert sajnálja vagy mert rosszul esik neki ilyen állapotban látni. Ő egy Malfoy! Neki nincsenek érzései. A holdfény megvilágítja az egymásba fonódó párost és nem is lehet eldönteni, hogy a halálfaló vagy a pet küzd jobban a démonjaival az éjszaka sötét leple alatt.