Egy Halálfaló Ágyasa

Ketrec

Elain csendben követi Sirius Blacket az emeletre vezető hosszú lépcsősoron. A Főnix Rendjének egykori szállása barátságtalan, sötét lyuknak tűnik a Malfoy Kúriához képest. Édesanyja sokat mesélt neki arról, hogy milyen volt a a lány apjának birtoka mikor odakerült. Hála az idősebb bódító gyakorlott kezeinek és remek szemének mára a kúria már barátságosabb és sokkal világosabb. Elain mindig is imádta a szobája hatalmas ablakait, amin keresztül a fény akadálytalanul ömölhetett be a óriási terembe. Reggelente sokszor csak a gondolataiba merülve élvezte a felkelő nap halvány sugarait, amik kellemes aranyos fénybe vonták a régi fa bútorokat. Elmosolyodik az emlék hatására.
-Pet! -Sirius mély hangja visszarántja a kegyetlen valóságba. Felnéz az előtte álló férfira, akinek érzelmektől mentes szempárja őt figyeli. Dumbledore téynleg kiölt belőle minden emberséget. Emlékszik a képekre, amit Harry mutatott neki az egyik nyáron. Sirius szemeiben még a fényképen keresztül is öröm, melegség és szeretet csillogott. Ebből most minden eltűnt.
-Igen?...
-Befelé!
-Be...-néz be az ajtón, ami egy félhomályos szobára nyílik. Barátságtalan.
-Indíts!
-Megyek. -emeli meg láncokkal ékesített kezeit a lány, majd belép az ajtón. A férfi követi és magukra zárja a szoba nyikorgó faajtaját.
-Ott lesz a helyed. -mutat a szoba egyik sarka felé. Elain lassan oda vezeti a tekintetét és, amit ott lát megrémíti. Egy ketrec. Egy fém ketrec, ami pont akkorának tűnik, hogy a lány fel tud állni benne és le tud feküdni, de semmi mást.
-Én oda nem megyek be.
-Tessék? -fordul felé az animágus.
-Én nem megyek be oda. -ismétli meg a bódító.
-Nem érdekel a véleményed. -lép a ketrechez a férfi, majd kinyitja az ajtaját. -Befelé!
Elain idegesen hátrébb lép, már attól elfogja a szorongás, hogy ránéz erre a ketrecre.
-Nem.
-Ne idegesíts fel!
-Nem szeretem a ksi helyeket.
-Mégis mit képzelsz magadról, te kis kurva?! -Sirius hatalmas tenyere erősen csattan a bódító puha arcán, aki a földre zuhan. Pár pillanat múlva nyakán már valami láncféleség feszül.
-Mit csinálsz?...
-Tanuld meg, hogy itt neked nincs semmilyen jogod. -a lány lassan, de
megállíthatatlanul kezd el szorulni a torkán. Elain idegesen kap oda, de nem tudja lefeszíteni nyakáról a fémet. Látása hamarosan már homályosodik és a lány a földre zuhan. Nem telik bele pár pillanat és a bódító már eszméletlenül hever a kemény fapadlón. Sirius egy egyszerű mozdulattal felkapja a vékony kis testet, majd belöki a ketrecbe és rázárja az ajtót. -Buta kis csitri...-sziszegi szemeit a pet fiatal arcán pihentetve. A férfi ledől az ágyra, majd kezébe vesz egy könyvet és elmerül a lapok között.

Elain lassan nyitogatja nehéz pilláit. Felküzdi magát ülő helyzetbe és az első, amit megpillant azok a rácsok. Kemény, hideg barátságtalan láncok. Idegesen néz körbe mire a nyakára erősített lánc hangos csörgésbe kezd.
-Odanézzenek ki tért magához. -hall egy gúnyos baritont a háta mögül.
-Sirius...-suttogja -Mégis mi ez?! Nem vagyok egy semmirekellő kutya!
-Nem, te annál is kevesebb vagy. Egy pet.
-Miért?...
-Mit miért?! Az ember már nem is szórakozhat? Amúgy is akartam egy új kiskutyát.
-Nem vagyok kutya!
-Pont annyit ugatsz pedig. -sziszegi a férfi, majd az ajtóhoz lép, de még mielőtt kilépne rajta hátrafordul -Még valami. Én nem az apád vagyok. Ne reménykedj benne, hogy olyan engedékeny leszek, mint ő az anyáddal. Nem mindenki olyan gyenge, mint ő. Tudod nekem tényleg csak arra kellesz, hogy elszórakoztass és legyen kit megfektetnem. -majd ott hagyja a dermedten ülő lányt. A nehéz ajtó hangosan csapódik be mögötte és Elain egyedül marad a félhomályban.