Egy Halálfaló Ágyasa

Segíts...

Elain minden porcikája fáj, amikor másnap reggel felébred. A ketrece alját ugyanis csak egyetlen vékony takaró védi, ami semmivel sem teszi puhábbá a fekvőhelyét. Fájó testét a rácsoknak dönti, majd úgy bámul az ablakra. Odakint süt a nap és a ketrecéből pont látni az égen úszó fehér felhőket. Elain formás ajkaira egy halvány mosoly kúszik. Mindig is imádta a felhőket, a szabadságot a reményt és a játékosságot, amit jelképeztek. Sokszor feküdtek ki az édesanyjával a kúria hatalmas kertjébe és csak órákig bámulták a felettük elúszó fehér pamacsokat. Sóhajt egyet. Mennyivel könnyebb lenne az, ha itt lennének a szülei és együtt lehetnének, ugyanakkor örül annak, hogy biztonságban vannak. Még...ha hihet Dumbledore szavainak. Miért ennyire fontosak neki a bódítók? Miért nem halt meg végleg? Mit rontottak el? Az agyán hirtelen átfut az édesanyja egy mondata. Olyan hévvel emeli meg a fejét, hogy lefejeli a ketrec tetejét a nyakán pihenő lánc, pedig hangosan megcsörren. Kapcsolat teremtés...hogy is hívták? Mizpah! Mizpah vagyis mély kapcsolat két ember között, akik el vannak választva egymástól. Egy sajátos bódító képesség, amivel az adott boszorkány kapcsolatba tud lépni a szeretteivel. Ha képes lenne rá, akkor figyelmeztethetné a szüleit...De hogy kell csinálni? Idáig még nem jutottak el az édesanyjával, amikor meg csak megemlítette Elain nem igazán figyelt rá. Idegesen fújtat.
-Felkeltél? -hallja meg a szobába belépő Sirius hangját.
-Nyílván...-mormogja maga elé a lány rá sem nézve a férfire.
-Elviszlek fürdeni.
-Tessék?
-Elmész fürdeni, mert eszembe sincs egy koszos senkit tartani a szobámban.
-Rendben. -talán kicsit örül is ennek, hiszen már több, mint egy napja nem mosakodott.
-Kifelé! -vakkant rá az animágus miközben kinyitja a ketrec ajtót. Elain nagy nehezen kimászik az apró ajtón, majd feltápászkodik megnyújtóztatva az elgémberedett tagjait -Négykézlábra!
-Tessék?
-Baj van a füleddel? A kutyák négykézlábon járnak.
-Én nem vagyok kutya...
-De annyit érsz, szóval térdre és négykézláb kövess. Ha megszeged ezt -kap a lány haja után és ujjaival durván megtépi a tincseket, mire Elain fájdalmasan felnyög-addig verlek a pálcámmal, amíg ketté nem törik. -ahogy a lány a hideg, érzelemmentes szemekbe néz tudja, hogy a férfi nem viccel. Szíve hevesen ver, amikor a férfi elengedi ő pedig a földre zuhan. Gyorsabban veszi a levegőt és nem tudja mi tegyen. Felsandít a mellette álló alakra, aki csak felhúzza az egyik szemöldökét -Meghaladja a képességeidet?
-Nem... -válaszol a lány, majd négykézlábra áll és lehajtja a fejét.
-Helyes. Kövess! -Sirius kinyitja a nehéz faajtót, majd kilépnek a folyosóra és elindulnak a fürdő irányába. Szerencsére a folyosón éppen nem tartózkodik senki. Elain megkönnyebülten fujná ki a lavegőt, ám akkor mégis megjelenik valaki. Egy magas, barna hajú férfi sétál feléjük, majd megáll.
-Black!
-Everly! Visszajöttél?
-Igen, ez ki? -bök a lány irányába, aki csak még kisebbnek érzi magát a férfi mellett.
-Az új kutyám. Kissé még neveletlen.
-Áh, értem...
-Megsimogathatod, ha akarod. -Elain elszörnyedve kapja fejét az animágus felé, de nincs ideje végig gondolni mit is mondjon, mert Everly kezei beletúrnak a hajába.
-Igazán szép. Szépek a szemei és azért ez a szoborszerű arc sem semmi. -ujjai a lány állára vezeti, aki csak hagyja, hogy a férfi kedvére forgassa a fejét. Szemei szikrákat szórnak, ahogy Everlyt figyeli és legszívesebben megütné ezt az idegesítő alakot -Dühösnek tűnik.
-Még nem tudja, hogy hol a helye. -mosolyodik el gonoszan Sirius, majd megrántja a lány nyakán feszülő láncot -Megyek, mert még el kell vinnem a fürdőbe aztán leviszem a többiekhez.
-Majd egyszer szívesen játszanék vele.
-Meglátjuk. -bólint Sirius és tovább indul. Elain csendben követi, arca ég a szégyentől. Ez hihetetlenül megalázó... ráadásul a térdei is kezdenek fájni a kemény talajtól. Az őt vezető férfi megáll és kinyit egy ajtót -Felállhatsz! Van 5 perced, hogy letusolj. Itt a ruhád. -dob a lány kezébe egy fekete ruhadarabot, majd elindul a másik irányba. Elain besiet a tusolóba, majd megengedi a vizet. Gerincén azonnal végigfut a hideg, ahogy megérzi a tusból aláhulló alig tíz fokos vizet. Egy kicsit még álldogál, hátha a víz melegebbé válik, de nem történek semmi. Végül úgy dönt inkább megmosakszik, mint hogy egy újabb napot koszosan töltsön. Egy perc múlva már dideregve húzza magára a rövid, lenge fekete ruhát, amit Sirius a kezébe nyomott.
-Remélem kész vagy, mert különben kirángatlak a tus alól. -hallja meg a már jól ismert baritont. Csak némán az ajtóhoz lép és kinyitja.
-Kész vagyok. -Sirius sötét szemei végig mérik az előtte álló lány csinos testét. A vékony derekat, a gömbölyded melleket és azokat a gyönyörű combokat. A férfi egy kaján vigyorral az arcán nedvesíti be az ajkait, ahogy a lány szemébe néz.
-Az biztos, hogy vizuálisan élvezetes vagy pet.
-Köszönöm. -húzza fel a szemöldökeit a lány nem törődve a remegésével.
-De hiszen te remegsz! Csak nem hideg volt a víz,pet?
-Gondolom nem véletlen volt hideg.
-Igazából ezt a tusolót csak a petek használják szóval senki sem figyel rá, hogy van-e melegvíz.
-Igazán figyelmes. -mormogja a lány gúnyosan és csak akkor veszi észre, hogy átlépett egy határt, amikor Sirius tenyere nagyot csattan az arcán. Érzékeny bőre szinte azonnal vörösre vált.
-Nem akarok ilyen hangnemet hallani egy semmirekellő pettől, világos?
-Világos.
-Világos,ki?
-Ki?
-Kid vagyok? -teszi fel a kérdést a férfi Elain, pedig csak csendben lehajtja a fejét. Nem akarja kimondani a gazda szót...Az megalázó....-Hallgatlak.
-Világos, gazdám...
-Jó kislány. -vigyorodik el Sirius és nagy kezeivel végig simítja a megszeppent lány fedetlen karját -Kövess! -és Elain elindul a férfi után. Lemennek a lépcsőkön a földszintre, majd az alagsor irányába, ahol megállnak egy hatalmas ajtó előtt. Elain nagy levegőt véve próbálja lenyugtatni pánikoló elméjét. Mi fog most történni?! Amikor az ajtó kinyílik Sirius csak belöki a lányt a terembe.
-Mi?!-
-Ismerkedj meg a sorstársaiddal, de ne szerezz barátokat. Sokuk a hét végét se fogja megélni. -Elain csak ekkor tud figyelmesebben körül nézni és szinte azonnal észreveszi a terem falánál ülő vele egyidős fiatalokat. Vannak, akik kíváncsian figyelik őt, vannak akik egymásba kapaszkodva suttognak és vannak, akik a fáradtságtól egyszerűen csak kidőltek. Elain lassan indul el a terem vége felé, hogy keressen egy még üresebb falszakaszt, ahova leülhet. Tekintete az ijedt fiatalokat kutatja. Szemei hirtelen megakadnak egy világos barna hajú fiún, akinek arcát tengernyi szeplő borítja.
-Henry? -a fiú azonnal felkapja a fejét és mikor felismeri a lányt felugrik.
-Elain? -a lány a fiú karjai közé veti magát.
-Mit keresel itt?
-Engem is elraboltak. Pont mikor Roxmortsba tartottam, hogy találkozzunk.
-Annyira sajnálom...
-Nem tehetsz róla.
-Akkor is...
-Jól vagy? Nagyon ki vagy hűlve?
-Mert elküldtek tusolni, de annyira hideg a víz, hogy alig bírtam megmosakodni. -a fiú egyszerűen csak lekapja a pólója felé húzott ingjét és a lány vállaira teszi -Henry, meg fogsz fázni!
-Nem baj. Te amúgy is lengébben vagy öltözve.
-Csak ezt adták...
-Gondolom férfi adta.
-Ennyire látszik? -hajtja le bosszúsan a fejét a fiatal boszorkány.
-Eléggé. -vigyorodik el a fiú, majd visszaül a falhoz, de ezúttal Elain is követi. Az, hogy újra láthatja az egyik legjobb barátját elfeledteti Elainnal a helyzet teljes kilátástalanságát. Beszélgetésük könnyed, jó kedélyű és el is feledkeznek az időről. Amikor az ajtó kinyílik Elain lekapja a fiú ingjét és annak kezébe nyomja.
-Ella, mit csinálsz?
-Nem láthatja meg!
-Ki?
-A gazdám.
-Gazdád?
-Igen...-suttogja a lány, majd figyeli a terembe belépő férfiakat. Sirius hosszú haja és ruganyos léptei eltéveszthetetlenek.
-Pet! Azonnal gyere ide! -bár nem mondja a nevét Elain szinte azonnal felkel, majd a férfihoz sétál. Nem akar felesleges konfliktust és, ami még fontosabb, nem akarja, hogy Henrynek baja essen.
-Milyen ügyesen hallgatsz a szóra. -állapítja meg vigyorogva Sirius, majd a lány nyakán lógó láncot megragadva kivezeti a teremből. A lány még hátrapillant Henryre, aki csak nagy szemekkel figyeli őt, majd eltűnik a terem sötétjében. Elain igyekszik lenyugtatni a háborgó gondolatait. Nem tudja, hogy most mit fog tenni vele a férfi. Vissza zárja abba az apró ketrecbe, amiben fel sem tud állni? Vagy máshová viszi? Nem sokára felismeri a folyosót, amin a gazdája szobája is elhelyezkedik. A férfi egy egyszerű mozdulattal berúgja az ajtót, majd a földre löki a lányt. Elain a térdeit fájlalva ül a földön miközben a gazdáját figyeli.
-Milyen imádnivaló ajkaid vannak. -dorombolja a férfi és ujjaival végigsimítja a formás szájat. Elain csak idegesen húzza el az arcát a férfi kezétől. Utálja ennek az alaknak az érintését -Szegénykém, már biztosan kikezdte a bőröd a lánc, de nem baj. Megszokod majd. -Sirius az ágyhoz sétál, majd leül a puha ágyneműre -Gyere ide! -Elain csendben közelebb mászik a gazdájához, aki a lábai közé húzza. A lány sejti, hogy mit vár tőle a férfi és, amikor az animágus az övével kezd el babrálni félelme beigazolódni látszik.
-É-én...
-Mit akarsz mit mondjak? Hogy nyalókázz vagy, hogy szopj? -vigyorodik el kegyetlenül a férfi, de nem vár választ a kérdésére. Erőszakosan nyomja nemiszervét a lány szájába, aki szinte azonnal öklendezni kezd. Undorodik ettől, legszívesebben elfutna és elbújna a szülei ölelésében a világ kegyetlensége elől, de nem teheti. Most senki sem segíthet neki -Mi a baj? Egy ilyen kurvának, mint te miért megy ilyen rosszul a szopás? -Elain idegesen néz fel a férfire. Miért hívja kurvának folyamatosan? Hiszen sosem volt az...-Micsoda dühös tekintet. -nevet fel a férfi, majd vastag ujjait a lány szőke tincsei közé vezeti és erőszakosan mozgatni kezdi a bódító fejét. Elain szemeit összeszorítva küzd a testét elöntő hányingerrel és undorral. Kezeit a férfi combjára kapja, hátha el tudja tolni magát, de esélye sincs. Sirius túl erős.
-Nincs valami gyakorlott szád...-mormogja az animágus-Nem baj, majd meg tanulod, hogy is kell... -a hajánál fogva álló helyzetbe rántja a szőke bódítót, majd az ágyra dobja. Elain csak összehúzza magát. Fél, retteg most nem akar semmi mást csak a szüleit. Sirius erős karjával Elain feje felé feszíti a lány vékony, törékeny karjait. Elain mindig úgy gondolta, hogy erős, de most, hogy ez a férfi a lábain térdelve keményen az ágyra kényszeríti gyengének érzi magát. Ijesztő a kiszolgáltatottság. Sirius ajkait az alatta fekvőjéhez nyomja a lány csak engedelmesen szétnyitja az ajkait és engedi, hogy a férfi megcsókolja. Nem tud mást tenni... Az animágus egy egyszerű mozdulattal rántja le az apró fekete ruhát a pet kecses testéről. Elain karjait azonnal maga elé kapná, de Sirius erősen tartja őket. Könnyei megerednek, ahogy a férfi elkezdi végigcsókolni a testét. Először a nyakát, majd a melleit egészen a legérzékenyebb pontjáig.
-Neh...kérlek!
-Mit ne? Csak nem szégyelled a tested? Pedig még idelent is vonzó vagy. Milyen kis rózsaszín...-vigyorodik el a férfi miközben egyszerre két ujját nyomja fel a lánynak. Elain fájdalmasan felszisszen, szemeit összeszorítja és körmeit a férfi kezébe vájja. Sirius csak elvigyorodik, majd mozgatni kezdi a z ujjait és élvezettel figyeli az alatta fekvő fájdalomról árulkodó arcát -Milyen kis szűk vagy pet. Már alig várom, hogy benned legyek és körém szoruljanak a falaid. -a lány egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez az ember az az ember, aki annyira csábítóan mosolyog a Harryék nappalijában kifüggesztett képen. Sirius Black...ez az ember nem lehet Sirius!
-Kérlek...
-Ne is próbálkozz, de azt megtudom ígérni, hogy a tested hamar meg fogja szokni ezt. Most pedig...-Sirius elengedi a lány kezeit -kapaszkodj a karomba. -Elain engedelmesen teszi azt, amit a férfi parancsol. Apró kezeivel átfogja a férfi mellette támaszkodó kezeit -Jó kislány! Látod tudsz te engedelmeskedni, ha akarsz. -Sirius hirtelen és durván hatol a lányba, aki erre fájdalmasa felkiált. Könnyei ismét elerednek, körmeit a férfi karjába vájja.
-Tényleg nagyon szűk vagy pet. Hihetetlenül jó érzés benned lenni. -suttogja a férfi és Elain legszívesebben felpofozná. Nem elég, hogy megerőszakolj, de még kommentálja is az egészet. Gyűlöli, ahogy ez az alak beszél a testéről. A teste nem egy kellék vagy egy tárgy. A férfi lassú mozgásba kezd, amit a lány csak csendben tűr. Képtelen kizárni a testét elöntő fájdalmat és undort. Retteg és szégyelli magát. Miért kell ennek így lennie? Miért nem lehet csak egy normális fiatal?
-Pet, azt akarom, hogy mikor magamévá teszlek, akkor rám koncentrálj! Azt akarom, hogy nézz rám azzal a két szép szemeddel miközben mozgok benned, értve?
-Igen....
-Igen ki?
-Gazdám.
-Jó kislány! -vigyorodik el a férfi és gyorsít a mozgásán. Elain szemeit a férfi karakteres arcán pihenteti. Sirius szemei ködösek a vágytól, de emberség még így sem csillog a gonosz tekintetben. Az egyik pillanatban a bódító hátraveti a fejét és hangosan felnyög -Csak nem megtaláltam? -horkan fel a felette támaszkodó, majd ismét megcélozza az előbbi pontot. Elain önkéntelenül is nyög, hiszen még sosem érzett ilyet ezelőtt. Nemsokára már mindketten érzik a közeledő beteljesülést. Sirius egyre hangosabban veszi a levegőt és Elain nyögései is hangosabbak lesznek. Végül egyszerre érnek a csúcsra. A lány érzi magában a férfi élvezetét, ami elborzasztja. Nem akarja ezt... nem akarja, hogy ehhez az alakhoz tartozzon.
-Még bele kell jönnöd, de elsőre nem volt vészes. -dől az ágyra Sirius és feladja a lányra a ruhát. Elain reménykedik, hogy azért, hogy elmehessen a fürdőbe, de nem így történik. Az animágus egy kegyetlen mozdulattal bevágja a didergő lányt a ketrecbe és leül az ágyra.
-Ne hidd, hogy a kis barátod még sokáig életben marad.
-Barátom?
-Akivel a pincében láttalak. Tudod, remek alany lesz a kísérleteinkhez. -Elain szemei ijedten kitágulnak és egy pillanatra megfeledkezik magáról.
-Ne merje bántani!
-Ugyan pet, azt gondolod érdekel, amit mondasz? Én a helyedben elbúcsúznék tőle, mikor legközelebb találkoztok. -nevet fel Sirius, majd az ingjét begombolva elhagyja a szobát. Ahogy a szobára ráereszkedik a nyomasztó félhomály Elainból kiszakad a fájdalmas zokogás. Képtelen lenyugodni csak sír és sír és abban reménykedik, hogy hirtelen felkel az ágyában, hogy ez az egész csak egy rossz álom. Anya....segíts...


Liserli lélekszakadva rohan át a Malfoy kúria hatalmas termein. Szíve hevesen ver és csak arra tud gondolni, hogy megtalálja a férjét. Lucius nyugodtan ül a teraszon, kezében a kedvenc könyvével és elmosolyodik mikor meglátja az ajtón kilépő bódítót.
-Jól vagy kicsi? -kérdezi, mikor észreveszi a nő szemeiben csillogó ijedtséget. Liserli meg akar szólalni, ám a szavak a torkán akadnak. Könnyei lassan folynak le az az arcán, miközben a földre ül. Képtelen ezt kimondani. Lucius azonnal feláll és a felesége mellé guggol.
-Kicsi, mi a baj? -nagy tenyerét a szerelme szoborszerű arcára vezeti.
-Elain...-leheli a nő.
-Mi történt vele? -szinte azonnal érzékelhető a Lucius hangjában megjelenő változás. Aggódás, félelem, türelmetlenség.
-Eltűnt...csak a pálcáját találták meg. -suttogja Lis halkan, majd újra sírni kezd. A halálfaló azonnal az ölelésébe vonja és próbálja lenyugtatni, pedig ő maga is ideges. Testét elönti a keserű fájdalom rég nem tapasztalt érzése. Hol lehet az ő csodálatos kislánya? Liserli hirtelen felkapja a fejét és tekintetével a láthatárt fürkészi. "Anya....segíts...".
-Hallottam...
-Tessék?
-Hallottam Elaint. Bajban van. Valami hatalmas nagy bajban és nagyon fél.
-Megtaláljuk kicsi! Megígérem neked. -csókol a könnyes arcra a férfi.