Egy Halálfaló Ágyasa

Catherine

Catherine a kanapén elnyúlva figyeli az ablakon beszűrődő késő esti napsugarakban táncoló porszemeket. Már tudja kezelni az unalmas hétköznapokat,amiket a főhadiszállás belsejében tölt. A fejét hátra hajtva próbált pihenni valamennyit, de agyát egyre jobban támadták a régi emlékképek.
"Cat egy oszlophoz kötve térdel. Szemeit szemkötő takarja, teste meztelen és a friss sebeiből folyamatosan szivárog a vér. Csuklóját már felsértette a kemény fém bilincs, amivel az oszlophoz van láncolva. Fejét a nyikorgó ajtó felé kapja, amin Tom lép be, bár ő ezt nem látja. Lassan leguggol az erőtlen lány elé és megemeli a fejét. Cat érzi, ahogyan az ajkaihoz érintenek egy poharat. Úgy kezdi kortyolni a hűs vizet mintha az élete múlna rajta.
-Csak nem szomjas voltál cicám? Hány napja is nem ihattál? Lassan három, ha jól számolom....Úgy emlékszem abba már bele lehet halni. -a Nagyúr hangja gúnyos és érződik rajta, hogy jól szórakozik. Tom keze végig simítja a lány véresre korbácsolt mellkasát, az egyik sebbe bele is nyomja az ujját, mire Catherine fájdalmasan felordít.
-Gazda....
-Mester. Már mondtam. -nyomja mélyebbre ujját.
-Mester...kéremh...mentsen meg...-leheli a lány, de már alig van hangja. Az elmúlt három napban nem kapott enni és inni, a Nagyúr minden nap magáévá tette emelett minden nap kétszer egy óráig kínozták. Néha korbáccsal, néha kézzel, néha botokkal és néha ostorral így testén már mindehol mély sebek húzódnak. Sose gondolta volna, hogy megtudják törni. Éveken keresztül bántak vele úgy, mint egy kutyával, de soha nem tudták elérni, hogy könyörögjön. Az új gazdájának ehhez mindössze három napra volt szüksége. Három napnyi tömény fájdalomra és szenvedésre és a lány ezt mindössze annyinak köszönhette, hogy szemtelenül viselkedett Voldemorttal.
-Rendben. Elengedlek. - pár másodperc múlva a lány csuklója már szabad és szeméről is lekerül a takarás. Szétsírt, kivörösödött szemeivel tanulmányozza Gazdájának kifejezéstelen arcát. Most nem a kígyó szerű, skarlát színű íriszekkel rendelkező férfi néz vissza rá, hanem az egykori Tom Denem harminc év körüli vonzó változata.
-Köszönöm...Mester...
-Ne köszönd! Csak akkor fogják lekezelni a sebeidet és csak akkor kapsz enni, ha felgyalogolsz hozzám a szobámba. -ezzel a mondattal hagyja ott Catet, akinek arcára kétségbeesés ül ki. Ő a pince koszos, hideg kövén ül míg a gazdája a negyediken elhelyezett lakosztályában vár. Nagy levegőt vesz és neki indul a meredek lépcsősornak. Minden mozdulata hatalmas erőfeszítéssel és fájdalommal jár. Elzsibbadt lába és erőtlen teste a feljáró felénél adja meg magát, ami miatt a lány végig gurul az addig megmászott lépcsőfokokon míg végül egy nagy puffanással ér földet, amit egy reccsenés kísér. Csak magát átölelve sír a hideg betonon és hangja betölti az üres, barátságtalan pincét."
Catherine a fejét megrázva próbálja elűzni az emléket. Jól emlékszik mi következett utána. Több, mint tíz órájába telt felküzdeni magát a gazdájához. Keze eltörött és nagyon sok vért vesztett, amibe majdnem belehalt, akkor döntötte el, hogy ő még élni akar, ha csak így is. A pihenő kétszárnyas ajtaja kivágódik és Tom feldúltan lép be rajta.
-Jó estét Mester!
-Szia Catherine! Milyen napod volt?
-Unalmas Ön nélkül.
-Tudod, mit kell mondanod, igaz? -vigyorodik el a férfi és egy lusta csókot nyom a lány vérvörös ajkaira.
-Van benne gyakorlatom. Önnek milyen napja volt Mester?
-Hosszú. Utálom ezeket a tanácskozásokat. -dobja le magát petje mellé a kanapéra, miközben visszaölti magára fiatalkori alakját -Bellatrix megint elviselhetetlen volt. A Malfoy család ismét csak csöndben hallgatta a mondandómat. Draco és Narcissa retteg, Lucius meg szerintem valahol a petjénél járt fejben. Piton természetesen most is hasznos információkkal szolgált a vén bolondról. Hihetetlen, hogy az az ember miként manipulál mindenkit. A hívei azt hiszik a jóért cselekszik, pedig az az öregember csak magáért csinál mindent. Ezért hagyja szenvedni a testvéredet is, ezért nem mond el neki mindent... Mondjuk ami igazán felidegesített az a vérfarkasok vezetője volt.
-Deimos?
-Megjegyezted?
-Igyekszem észben tartani ezeket.
-Igen ő. Azt követeli hogy, ha nyerünk adjak neki hatalmat és területeket. Annak a szörnyszülöttnek!? Amint hatalomra törünk kivégeztetem.-jelenik meg egy vérfagyasztó mosoly a férfi ajkán, ami emlékeztet Catet, hogy milyen is valójában- Mit olvastál ma? -kérdezi a lány melletti karfán pihenő könyvre nézve.
-Csak történelmi könyvet a kobold felkelésekről.
-Azt lehet. Tudod, hogy mi jár érte, ha tiltott könyvet olvasol, ugye?
-Igen, Mester. Három nap a pincében.
-Pontosan. Ugye nem akarsz visszakerülni oda? -futtatja hosszú ujjait a lány selymes, fekete tincsei közé és hangjától Catet kirázza a hideg.
-Nem, Mester.
-Helyes! Akkor mi lenne, ha szórakoztatnál kicsit? Ezután az unalmas nap után el kell egy kevés szórakozás.
-Természetesen Mester. -a lány a férfi lábai közé mászik és elkezdi kibontani a nadrágját. Amint sikerrel jár azonnal végignyal a férfi nemiszervén és a szájába véve kezdi kényeztetni a Nagyurat. Tom ujjai a petjének hajába túrnak és egy neki tetsző tempót kezd diktálni. Amikor úgy érzi elég volt ebből a fajta élvezetből felemeli a lányt és a közeli ágyra dobja. Türelmetlenül kezdi lefejteni Cat fekete testre simuló ruháját. Egy pillanatra megáll gyönyörködni a vörös fehérneműs lányban.
-Viseled a melltartót, amit vettem neked?
-Igen. Kényelmes és szép.
-Emelett, pedig eszméletlen vonzó, de most jobb lesz enélkül. -kapcsolja ki a fehérneműt és a lány melleit kezdi kényeztetni. Nyelve végigszántja a lány felsőtestét, majd megállapodik a jobb mellbimbójánál. Keze Cat bugyijába csúszik és elégedetten elvigyorodik.-Nedves vagy cicám.
-Csodálkozik? Már három napja nem ért hozzám...
-Ilyen nehezen viseled? Akkor hadd engeszteljelek ki! -nyomja fel neki azonnal két ujját. Cat hátra veti a fejét, így a nyakát szinte felkínálja, amit Tom ki is használ. Pontosan tudja, hogy mit szeret a gazdája és mit kell tennie a túlélésért. Pár perc múlva már nyögve hajszolják a beteljesülést mikor kopognak.
-Gyere be! -hangzik a Nagyúr parancsoló hangja, mire Catherine ijedten kapja rá szemeit.
-Mester...neh!
-Sss! -lök egy mélyet ezzel egy hangos nyögést kicsalva az alatta fekvőből.
-Elnézést a zavarásért Uram, de itt van a vámpírok királya, hogy tárgyaljanak.
-El is felejtettem, hogy ezek csak éjszaka mozognak...-forgatja meg szemeit-Küldje fel! -ám a fiatal szolga fiú nem mozdul csak elbűvölve figyeli Cat élvezettől és kielégületlenségtől remegő testét. -Megvakíttassalak?
-Elnézést Nagyúr! -hajol meg azonnal a fiú és kirohan a teremből.
-Menjünk máshová! -emeli meg a lányt és ül le a kanapéra. A következő pillanatban belép egy magas, jól öltözött férfi akinek szemei vörösen izzanak.
-Rosszkor zavarok?
-Gyere beljebb Vladimir! Mindjárt végzünk. -Cat arca ég a pírtől és legszívesebben elbújna szégyenében.
-Rég láttalak Catherine!
-Én is Vladimir...-mormogja.
-Cicám, mozgasd azt a szép csípődet. -a lány Voldemort vállaira támaszkodva kezdi meglovagolni a gazdáját, aki élvezettel telien morran fel és a derekára fog, hogy segítsen neki. Pár másodperc vad élvezethajhászás múlva mindketten elmennek. Catherine kiszáll a férfi öléből és a ruhájáért indul.
-Cat, valamit elfelejtettél. -bök a másik férfi felé Tom -tudod, hogy imádja a véred. -paskolja meg a lány fenekét míg az a vámpír királyhoz sétál. Vladimir éhes tekintettel méri végig a pet, minden porcikáját miközben az mellé ül. Fogait a lány puha nyakába vájja, aki fájdalmában felsikolt, még mindig nem tudta megszokni, pedig ez nem az első alkalom. Mióta Voldemort elkezdett tárgyalni Vladimirral a lánynak, mindig ki kellett szolgálnia. Nem szexuálisan, mert azt nem engedi a gazdája, de a vámpír imádja a vérét. A férfi karjába kapaszkodik, aki tartja a lány elnehezedő fejét. Cat szemei lassan fennakadnak és a vérveszteségtől homályosan kezd látni egészen addig amíg ájultan esik össze. A vámpír még pár utolsó kortyot enged meg magának, majd a földre teszi a félholt testet. Tom nagyot sóhajtva emeli fel a lányt és az ágyhoz viszi. Betakarja és egy csókot nyom az elfehéredett ajkakra.
-Na akkor! -ül le Vladimirral szembe -Térjünk a tárgyra, mit kérsz azért, hogy megöld Albus Dumbledore-t?