Egy Halálfaló Ágyasa

Vége

-Avada-de a nő nem tudja befejezni.
-Capitulatus! -a pálca kirepül Narcissa kezéből, ő maga pedig ijedten fordul hátra. Lucius nem tudja mit tegyen. Lassan néz rá a feleségére, aki a hallottak után olyan idegennek tűnik számára, mint mikor először látta. Csak most nem bájos és gyönyörű, hanem gonosz és visszataszító. Tekintetét, a még mindig Elaint ölelő, ágyon kuporgó Liserlire vezeti. Hogy lehetett ilyen vak? Hogy nem vehette észre régen, hogy Liseli terhes volt? És hogyan hihetett el mindent a feleségének?
-Lucius, szívem. Hát te meg mikor értél vissza? -hallja meg a felesége doromboló, hangját, amit régen annyira szeretett, de most az undortól végig fut a hátán a hideg.
-Már egy ideje itt vagyok Narcissa.
-Pontosan mennyi ideje? -remeg meg a nő hangja.
-Pont elég ideje. -sziszegi a férfi és villámló íriszeit a feleségére kapva szegezi rá a pálcáját. Narcissa szemei szélesre tágulnak a félelemtől. Lucius meg akarja ölni a nőt.
-Édesem....
-Hogy tehetted ezt?! Megölted volna azt akit szeretek!
-Azért mert szeretlek! -fakad ki a nő és szemeiből folyni kezdenek a könnyek- Azért tettem, mert szeretlek! Nem engedhettelek át ennek a szajhának! -kiabálja mostmár magából kikelve.
-Nem is ismerlek. -suttogja meglepetten a férfi. A nő, aki annyi éve társa most idegen.Csak egy számító, undok némber. Semmi több. -Meg foglak ölni! Megérdemled azok után, amit tettél! Képes voltál végig nézni, ahogy három évig folyamtosan szenvedtem és tettem tönkre magam csak azért, hogy neked jó legyen. Csalódtam benned! -a halálfaló szemeiben veszélyes, sötét, gyilkos vágy csillog. Meg fogja ölni-Avada-ám nem tudja befejezni a halálos átkot. Kezére vékony, törékeny tenyerek fonódnak ezzel megtörve a pillanat hevét. Liserli nem tudja miért cselekszik így, de nem nézheti végig, ahogyan a gyermeke apja megöli a feleségét.
-Elég Lucius. -hangja nyugodt és lágy, miközben ujjaival végigsimítja a férfi megfeszült arcizmait.
-Liserli, ez a nő meg akart ölni.
-Tudom, de...nem akarom, hogy gyilkossá válj.-a szobát beteríti a nyomasztó csend nehéz érzése. Lis látja, ahogy a férfi gondolkozik.
-Menj..-kezdi halkan-Takarodj Narcissa! -üvölti mostmár, mire a szobában tartózkodók összerezzennek és a nő magához egyátalán nem híven rohan ki az ajtón. Liserli egyszerűen csak hátra lép és az ágyhoz sietve magához öleli az ijedt kislányát.
-Sajnálom, hogy ezt látnod kellett. Büszke vagyok rád, hogy nem sírtál. -nyom puszit, az édesanyjába erősen kapaszkodó kislány fejére. Vége. Végre vége!
-Liserli! -csendül fel a halálfaló kemény hangja-Gyere ide!
-De...
-Azt mondtam gyere ide! - Lis egy fáradt sóhaj kíséretében sétál a férfihoz és idegesen várja a további utasítást, ám nem az történik, amire számított. Lucius egy határozott mozdulattal rántja magához és fonja köré a karjait- Annyira vak voltam. Kérlek bocsáss meg nekem! Kérlek, ne utálj meg! Egy idióta voltam, hogy neki hittem és nem neked. -minden egyes kimondott mondattal erősödik a szorítás a lány teste körül. Hirtelen könnycseppeket érez meg a vállán. Sír? Lucius sír? A nagy Malfoy?
-Lucius?-hajol el egy kicsit, hogy kezei közé tudja fogni szerelme arcát- Semmi baj sincsen. Itt vagyunk. -ajkaira mosoly kúszik miközben a síró férfit figyeli. Van benne valami szívfacsaró és mégis hihetetlenül aranyos. Lucius csak lehunyt szemekkel bújik a nő érintésébe és igyekszik megnyugodni.

-Apa....Ne sírj! -érez meg két apró kezet a lábán. Lenéz a kislányára. Az ő kislányára! Az ő gyönyörű és bátor kislányára.
-Nem sírok Elain. -törli meg a szemeit.
-De igen! -nyújtja ki apró karjait a csöppség az apja felé, aki ennek hatására lehajol hozzá. Ella egy határozott mozdulattal bújik a halálfalóhoz ezzel is vigasztalva.

Liserli csak áll és figyeli a jelenetet. Szemeiből lassan kezdenek csordogálni a könnyek, amiket mosolyogva letöröl. Többet sír mostanában, mint egész eddigi életében. Úgy érzi célba ért, hiszen itt van mellette az a két ember, akit a világon a legjobban szeret. Lassan letérdel a földön guggolókhoz és átöleli karjaival a családját. Lucius, amint megérzi a szerelme érintését, oldalra fordul és lassú, szerelmes, de szenvedélyes csókot nyom az általa legjobban szeretett ajkakra. A nő eper íze most még bódítóbb, mint eddig valaha.

--------
-Anya! Apa! -ront be a szobába egy szőke hajú, hálóinges kislány. Liserli fáradtan nyújtózkodik egyet, majd felülve a kezével az oldalához bújó férje haját simogatva néz a lányára.
-Kincsem, hajnali négy óra van. -mosolyodik el.
-De anyaa! - a tizenegy éves forma, szeleburdi lány szemei izgatottan csillognak-Megkaptam! Megkaptam! -ugrik az ágyra kezében a Roxfort pecsétjével ellátott fehér borítékkal.
-Gratulálok! -öleli magához kislányát a bódító egy hatalmas mosollyal az ajkain. Testét átjárja a büszkeség és meghatottság torokszorító érzése.
-Múltkor azt mesélte Draco, hogy az Abszol úton kell majd megvenni a dolgaimat! Ez igaz? Anya epmegyünk valamikor?
-Persze kincsem. -nevet fel Lis, mire Elain boldogan felugrik ezzel rálépve az apja, édesanyját ölelő kezeire.
-Aludjatok... -mormogja Lucius, aki láthatóan még csak most ébredt meg.
-De apaa! Megjött a levelem!
-Az jó... -mormogja a halálfaló még mindig félálomban.
-Hagyd csak -vigyorodik el Liserli-Az öregeknek sok alvás kell, tudod.
-Hogy is felejthettem el! -megy bele a játékba a kislány egy pimasz mosollyal.
-Vigyázzatok, mert még eltalállak kapni titeket. -mormogja Lucius, arcát a felesége oldalába fúrva.
-Ugyan apa, hiszen utol se érsz! -nevet fel Elain és a következő pillanatban egy játékos sikítást hallatva próbál meg kitérni apja kezei elől. Lucius ajkain egy boldog mosollyal húzza magához a kislányát, majd kezdi el csikizni.
-Anyaaa! Anya segíts! -kiáltozza nevetve a csöppség, de Lis csak szélesen mosolyogva figyeli a jelenetet. Imádja az ilyen reggeleket!
-Naaa! Engedd el a lányunkat, még a végén meghúzod a derekad. -nyújtja ki a nyelvét a férjére, mire az összenézve Elainnal kapja el mostmár a bódítót és kezdi csikizni.
-Hé! Elain! Ez nem ér! -nevet Lis mikor megérzi kislánya kezeit is magán-Miért fogtok mindig össze ellenem?

-----

A hatalmas szobát meleg, karácsonyi hangulat lengi be. A sarokban egy hatalmas karácsonyfa áll és a gömbök között helyet kapnak Elain kézzel készített díszei is. Lucius testén egy kifinomult, fekete dísztalár feszül míg Lisén egy rövid, de elegáns piros ruha. A következő pillanatban felhangzik a csengő jelegzetes, hangja és a bódító már siet is az ajtóhoz.
-Mio! Draco! -mosolyodik el mikor meglátja a kint ácsorgókat-Gyeretek beljebb!
-Gyönyörű vagy Lis!
-Hát azért te sem panaszkodhatsz. -öleli meg barátnőjét, majd már lépne el, hogy visszasiessen a nappaliba, de ekkor valamin megakad a szeme. -Hermione az...?
-Ez? -emeli fel bal kezét a boszorkány, aminek gyűrűsujját egy gyönyörűen megmunkált gyűrű díszíti-Igen, ez az.
-Uramisten! Gratulálok! -ugrik a nő a pár nyakába, akik csak megilletődötten tűrik az érzelem kitörést -Na, de ne itt beszéljük ezt meg. Menjünk be a nappaliba. -terelgeti beljebb a párt-Ti vagytok az elsők, akik megjöttek. Nem sokára vi-ám a csengő ismét felcsendülő hangja félbeszakítja -Mindjárt jövök!

-Remek házigazda, nem igaz? -néz mosolyogva Hermione a vőlegényére és Draco csak egy mosollyal az ajkain bólint.
-Szeretlek!
-Ez most mi ilyen hirtelen?
-Csak..., ahogy most így az apámmal fogjuk tölteni a karácsonyt eszembe jutott, hogy milyen voltam. És, hogy mindent neked köszönhetek, ami most vagyok. Te mentettél meg. -csókol a fiú a menyasszonya vörös ajkaira.
-És még az emberek azt hiszik, hogy nincsenek érzéseid. -bújik hozzá a nő élvezve a férfi melegét, miközben felidézi a múltat.


-Ginny! Harry! Azt hittem később érkeztek.
-Szerencsére hamarabb tudtam végezni. -mosolyog a szemüveges. Liserli gyors puszit nyom az arcukra, majd betereli őket is a házba. Nemsokára megérkezik Ron és a legújabb barátnője Nila is. Lassan, pedig mégjobban megtelik a másik hatalmasnak tűnő nappali. Priamos, George és Fred, Piton és Lycon sőt még Tom és Catherine is befutnak. A karácsony este kellemesen és jókedélyűen telik, így Lis természetesen mindenkinek megengedi, hogy náluk aludjanak, bár valakiknek nem kellett engedély, hiszen a munkától kimerült Perselust már hamarabb elnyomta az álom a nappali egyik kanapéján és nem sokára Lycont is, aki a férfi oldalához bújva szuszog. Lis csak végignéz a szobán. Draco és Hermione éppen valamiről kedélyesen beszélgetnek a másik kanapén lábaikat összefonva, néha fel-fel nevetve. Harry mosolyogva figyeli a feleségét, akit megbabonáztak karácsonyfára aggatott színes füzérek. Miután a bódító betakarta az szuszogó párost az alvó lánya szobája felé sétál, hogy megnézze minden rendben van-e. A konyha előtt int a pultnak támaszkodó Tomnak és a vele szemben ülő Catherinnek, aki a párját figyelve iszogatja az alkoholmentes pezsgőjét. Nem iszik alkoholt, ugyanis terhes. Liserli egy pillanatig megáll, amikor Elain szobájához ér és nézi a lány párnán szétterülő puha szőke tincseit, a nyugodt angyali arcát. Egyszerűen csak szereti nézni.
Priamosra gondol, aki már órákkal hamarabb hazament a családjához, aztán Ronra, aki barátnőjével már elfoglalta az egyik vendégszobát. Mennyi ember. És mind az élete részesei voltak. Mindannyiuknak különböző és érdekes élettörténete van. Csak egy boldog mosollyal az ajkain zárja be az ajtót és indul ki a teraszra, ahol Lucius már várja.
-Minden rendben?
-Igen, Elain alszik.
-Akkor jó. Kicsit tartottam tőle, hogy nem fog tudni elaludni, mondjuk amennyit Draco meg Priamos játszott vele nem csodálkozom, hogy kifáradt. -dől a korlátnak a férfi egy halvány görbülettel az ajkain. Mindketten érzik azt a nosztalgikus, mindent elsöprő érzést. Lis lassan a férje hátához bújik és puszit nyom a vállára.
-Szeretlek!
-Én is téged gyönyörűm! -fordul meg a férfi, majd érzelmes csókot lehel a puha ajkakra -Emlékszem az első közös karácsonyunkra.
-Én is emlékszem. Akkor szerettem beléd végleg. Azon az estén a Roxfortban.
-Én már sokkal előbb belédszerettem. Azóta is te vagy a legjobb dolog, ami történt velem. Persze Elain és Draco mellett.
-Örülök, hogy végül minden így alakult. Mostmár sosem hagylak el. És te? -bújik mosolyogva a halálfalóhoz, miközben szemeit a hóval borított tájon pihenteti.
-Én sem. -nyom csókot Lucius a felesége nyakára- Örökké együtt leszünk.