Egy Halálfaló Ágyasa

Este

Liserli a fejét támasztva küzd magával, hogy el ne aludjon. A mai első órája Sötét Varázslatok kivédése óra, amit még kipihenten is csak nehezen ért meg, de így kimerülten esélytelennek tartja, hogy figyelni tudjon. Már két hónap telt el azóta, hogy a Roxfort diákja lett és elkezdte élni az életét. Az új barátai és a kevés, de legalább létező szabadsága miatt elviselhetőbbé vált a kínzó rabság. Szerencsére a George-al történő titkos találkozóit nem tudta meg a gazdája és pár engedetlenségért kapott büntetésen kívül nem kínozták mással. Megszokta már, hogy a hétfő, szerda, péntek, szombat illetve vasárnap estéket a gazdája ágyában tölti, de a többi idejét magának oszthatja be. Tegnap éjszakai is Luciusnál volt és a férfi alig hagyta aludni, emiatt most képtelen figyelni az órára.
-Hewitt kisasszony! Talán unja az órámat? -lép mellé a szőke férfi és erősen megszorítja a lány törékeny vállát, amin a tegnap esti nyomok még fájóan lüktetnek.
-Dehogy Professzor! -válaszol Lis azonnal.
-Akkor megtudná adni a táblán szereplő kérdésre a választ? -a lány az előbb említett feladatra néz, de nem hogy a választ nem tudja, magát a kérdést sem érti. Szeme sarkából látja, hogy Hermione heves gesztikulációval igyekszik segíteni neki, de képtelen leolvasni a szavakat a lány szájáról.
-Sajnálom Professzor, de nem. -hajtja le a fejét.
-Akkor kérem naradjon itt óra után. -Lis szíve gyorsabban kezd verni a félelemtől és élesen beszívja a levegőt.
-Igenis. -Lucius végre elengedi a fájó vállát és visszasétál a terem közepére, majd folytatja a magyarázatot. A pet minden erejét összeszedve igyekszik figyelni a férfire, de csak nagy erőfeszítések által sikerül. Az óra végén lassan mindenki kiszivárog és amint az utolsó fiú is kilépett a férfi bezárja az ajtót, majd a lány felé indul. Lis bűnbánóan hajtja le fejét a padja előtt álva.
-Szóval nem figyelsz?
-Gazda- de elakad mikor az arcán Lucius tenyere csattan. A hirtelen ütéstől a földre esik és kezét a fájó pontra szorítja.
-Tudod jól, hogy nem tűröm az ilyet.
-Tudom Gazda. Sajnálom...csak fáradt vagyok. -a félelemtől és az elfojtott sírástól remeg a lány hangja.
-Állj fel! - hangzik a parancs, amit teljesít- Most pedig tedd magad hasznossá Pet! -oldja ki az övét és Lis szó nélkül térdel a férfi lábai elé, majd a szájába veszi Lucius férfiasságát és ütemesen kezdi mozgatni a fejét. A férfi kezei a szőke tincsek közé kúsznak és mélyebbre tolja magát a lány szájába, majd ő maga kezd el egy tempót diktálni. Amikor végre elengedik a lány köhögve kapkod levegő után és megtörli a száját. Fellélegezve kelne fel, de Lucius elkapja a kezét és a tanári asztalnak löki, majd lenyomja rá. A pet fájdalmasan szisszen fel, ahogyan a kemény asztalnak csapódik az oldala, majd ijedten figyeli gazdáját, aki egy egyszerű mozdulattal húzza le a bugyiját. A férfi felhajtja Lis egyenruhájának szoknyáját, majd egyetlen erőteljes lökéssel merül el a lányban, aki csak nyögve tűri. Lucius durva mozgásba kezd és a lánnyal nem törődve hajszolja a gyönyört. Amint elélvezett ellép a lánytól és megigazítja a ruháját.
-Hihetetlen, hogy ennyi idő után is ugyanolyan szűk vagy. -nyom egy csókot Lis belső combjára, aki csak pihegve fekszik az asztalon -Na haladj! Szedd össze magad és siess a következő órádra. Meg ne halljam, hogy valahonnan késel. -a lány meghajol, majd a női mosdó felé veszi az irányt, ahol amennyire tudja rendbe hozza magát. Végső simításként a tükörhöz lép, hogy megigazítsa a haját és alapozóval elfedje a piros tenyérnyomot. Egy pillanatra megállnak a mozdulatai és csak csöndben figyeli a tükörképét. Hogy jutott ő idáig? Hogy lett az okos, szép, ígéretes boszorkánysarjból egy összetört, kihasznált ember számba se vett szajha? Könnyei lassan folynak le szoborszerű arcán, miközben farkasszemet néz magával. Egy mosolyt erőltet telt ajkaira. Tökéletesen kifejlesztette már azt az álmosolyt, ami mögött senki sem veszi észre a mérhetetlen mennyiségű fájdalmat. Tankönyveit felkapva kezd el futni gyógynövénytanra, hiszen nem akar elkésni.
-Hova sietsz gyönyörű? Valaki ígért neked egy menetet? -hallja, meg az üvegháznak támaszkodó Conrad gúnyos hangját, de nem törődik vele csak tovább siet. Éppen időben érkezik az órára és áll be Mio mellé.
-Minden rendben ment? -kérdezi barátnője.
-Igen. Csak plusz házit kaptam.
-Biztosan? -Hermione szemei kissé összeszűkülnek és úgy tanulmányozzák a másikat.
-Biztosan. -mosolyodik el lágyan Lis és elfordul nehogy valamire rájöjjön a lány. Ez az óra legalább eltereli a pet figyelmét a mindennapi problémáiról, hiszen a természet iránti rajongását itt bátran kiélheti. Ezek után az órák gyorsan elrepülnek és este felé mikor már félhomály borult az iskolára mosolyogva indul az udvarra. Ma nem ér rá George mivel kviddics edzése van, de Lis ettől függetlenül nem hagyja ki az esti sétáját. Kabátját szorosabbra húzza maga körül hiszen a kora decemberi időjárás hideg szelekkel jár. A kastély kertben csönd és nyugalom uralkodik. A hópelyhek lassan szállingóznak az égből ezzel fehérre festve az egész tájat. Lis mosolyogva vág át a frissen esett havon és hallgatja, ahogyan ropog a talpa alatt. Nagy levegőt vesz és élvezi a csendet, illetve az arcát csípő kellemes hideget. Átvág a placcon, ahol a repülés órákat tartják, majd oldalt az üvegházak felé veszi az irányt. Bimba professzor mesélt neki egy különleges fenyőről aminek decemberben fényleni kezdenek a tobozai. Mindig is szerette a különböző fényeket így alig várta, hogy láthassa a növényt, amit ha jól tudja akkor a négyes házban tárolnak. Sietve vág át a sötétbe burkolózott épületek között. Sosem szeretett egyedül a sötétben sétálni, de a kíváncsiság most nagyobb, mint a félelem. A fa fényeit már távolból látni lehet. A körülbelül egy méter magas gyönyörű zöld fa tobozai a szivárvány minden színében játszanak és baráságosan szórják mindenfelé a fényüket. Lis az ablakhoz lép és megbabonázva figyeli a kis fát. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi dolog is ekkora örömet, meleget ée nyugalmat tud hozni a világba. A kábukatot egy leeső vödör durva hangja szakítja meg. A lány ijedten néz körbe, majd csak két sötét alakot pillant meg. Az adrenalin azonnal elönti a testét és hátra sem nézve kezd el rohanni visszafele. Hiába szedi ahogyan csak tudja a lábait a mögötte felhangzó lépések egyre hangosabbak, míg végül valaki elkapja a lány kabátját. Lis nem törődve a hideggel hagyja, hogy a ruhadarab a támadója kezében maradjon és a sérülései által engedett leggyorsabb tempóban fut tovább. Hiába ad bele mindent az üldözői ismét egyre közelebb kerülnek hozzá míg végül egy kéz elkapja a csuklóját és erőszakosan hátracsavarja a karját.
-Nocsak gyönyörű! Hát mit keres egy ilyen lány egyedül erre felé a sötétben? -hangzik fel egy túlságosan is jól ismert hang.
-Conrad...
-Pontosan. -már szólalna meg ismét, mikor a fiú meglöki és ő az egyik üvegház ajtajának zuhan. Feje nagyot koppan a bejárat előtti kőlépcső kemény fokain. Megszédül miközben érzi, hogy az arcán valami meleg folyadék kezd el lecsorogni. Vér. Azonnal hátrafordul, de a fejére mért ütéstől látása homályos így nem tud kitérni a Bishop fiúk kezei elől. Walter egy határozott mozdulattal szorítja a lány kezeit a feje fölé, míg testvére lehúzza a lányról a hosszú ujjúját. Lis rúg, karmol és mindent megtesz azért, hogy megszabaduljon a két rá nehezedő testtől. A csupasz háta a hideg kőnek nyomódik miközben kétségbeesetten küzd a szabadságáért. Már nem érdekli mennyire fájdalmas csak küzd.
-Hoppá! -simítja végig Conrad a lány vállán égtelenkedő harapás nyomokat -Csak nem tényleg egy szajha vagy? -nevet fel -Így már nem is lesz olyan izgalmas megdugni téged. -vigyorodik el miközben kezeivel befogja a kiabáló lány száját. Liserli szemei kikerekednek és miközben könnyei elerednek nem adja fel a szökési kísérleteket. Nem akarja, hogy még több férfi hozzá érjen. Nem akarja, hogy más férfiakhoz is tartozzon. Nem akarja újra ezt! Hangosan felsír, de a két fiú erre csak gúnyosan elvigyorodik. Walter kezei a lány melleihez csúsznak és markolgatni kezdik őket még Conrad kezei Lis belső combjainál kalandoznak. Hirtelen az egyik fiú ajkait érzi meg a sajátján, de ahelyett, hogy beletörődve tűrné megharapja a szájába becsúszó nyelvet. -Mégis mit gondolsz te kis kurva? Fogadok minden férfi alá befekszel, aki csak egy kicsit is gazdagabb! -sziszegi a fiú miközben kezeit a lány nyakára szorítja. Lis ijedten kap levegő után, de a torkán egyre szorosabb a fogás. Valaki! Valaki segítsen! Kérlek! Hirtelen egy reccsenést hall meg. Minden erejét összeszedve harap bele a száját befogó Walter kézbe és a fiú egy hangos kiáltással kapja el a végtagját, amin Conrad annyira meglepődik, hogy szorítása gyengül.
-Segítség! -kiabálja a lány, de hangja inkább hasonlít valami halálhörgésre, mint kiáltásra.


Lucius morogva vág át az udvaron. A kettes üvegház betörésgátló bűbája jelzett, hogy valaki arra járkál így a tanárok kiküldték, hogy nézzen utána. Miért pont őt? Mégis mi ő? Egy közönséges tanár? Fekete hosszú kabátját szorosabbra húzza maga körül és úgy dacol az időközben feltámadt viharos széllel. Az egyes üvegháztól már részben lehet látni a kettes bejáratát, ahol valóban lát két alakot akik ott térdelnek. Mégis mit csinálnak? Próbálnak betörni? Ez nem az ő dolga. Mindjárt ideküld valami másik tanárt, akinek van is kedve a hülye gyerekek fegyelmezéséhez. Ahogyan hátra lép rátapos egy kiszáradt botra, ami nagy reccsenéssel törik ketté. Halkan káromkodik, de megnyugodva látja, hogy az alakok nem mozdulnak vagyis szerencsére nem hallották. Elfordul és vissza indul a kastély sötét sziluettje felé.
-Segítség! -hasít a nyugodt havas táj csendjébe egy kétségbeesett hörgés, amit a férfi azonnal felismer. Ez az ő petje! De mit keres itt...amint összerakja, hogy mi történhet azonnal megfordul és az alakok felé kezd rohanni. Mikor már tisztán látja őket egy halk Locomotor-t suttog és a két fiú azonnal a levegőbe emelkedik. Szájukat ijedt kiáltások hagyják el és fenyegetőznek, de Lucius nem törődik velük. A lépcsőt takaró alacsony falhoz siet és azt kivánja bár ne az várná, amire számított. Liserli a hideg, fagyos földön fekszik és ruhái körülötte hevernek. A férfi agyára azonnal vörös köd ereszkedik és a két lebegő egyén felé fordul, majd egy intéssel magasabbra emeli őket. Kimondja az ellenbűbájt és élvezettel nézi ahogyan a két fiú egy-egy fájdalmas kiáltás és reccsenés kíséretében földet ér. A lányhoz lépve kabátját a vállaira teríti, mire Lis végre felnéz rá. A férfi meglepetten veszi észre, hogy a petje arcát már elborítja a vér. Óvatosan megemeli a lány remegő kezeit és ráadja a kabátját.
-Gyere! -nyújtja felé kezét, de Lis ahelyett, hogy elfogadná sírva kapaszkodik Lucius vállaiba és lábaival átöleli a derekát. A férfi átkarolja a lány törékeny, zokogástól rázkódó vékony testét és agyát ismét elönti a düh és az utálat sajátos keveréke. Megfordul, majd egy kegyetlen vigyorral ejti ki a száján.
-Crucio! - a kér fiú ordítva kezd vonaglani és közben könyörögnek a kegyelemért, de Lucius nem az a fajta.
-Lucius! Mit csinál? -hangzik fel McGalagony professzor számonkérő hangja a kastély irányából.
-Azt amit megérdemelnek! -sziszegi a férfi. Állkapcsa megfeszül, szemeiben gyilkos fény csillan ahogyan még mindig kínozza a két diákot.
-Mégis mit képzel?! Mi tör-amikor észreveszi a férfi karjai közé bújó lányt akinek ruhái a lépcső körül hevernek elsötétülnek a szigorú szemei és a tanártársa kezére teszi a sajátját -Majd én foglalkozom velük. -tüzetesebben megnézi a földön fetrengőket -A Bishop fiúk?! Már mondtam Albusnak, hogy rúgja ki őket!
-Bishop? Azt hiszem lesz pár szavam az apjukhoz. Ha most megbocsájt beviszem Hewitt kisasszonyt a kastélyba. -sziszegi miközben elindul az iskola irányába, mert úgy érzi, ha tovább marad megöli azokat a görcsöket. A másik kezével is átkarolja Lis vékony testét és igyekszik melegen tartani a lányt, aki még mindig remeg. Igyekszik gyorsan átvágni az előtéren, de így is megállítják.
-Professzor úr! -futnak utána Hermionéék.
-Igen Granger kisasszony?
-Az Liserli?
-Remek a szeme.
-Mi történt vele? -lép közelebb George és Lucius akaratlanul is a karjaiban lévő lány hajába túr ezzel jelezve, hogy az övé.
-Majd megbeszélik holnap.
-De Professzor!
-Még egy lépés Weasley és elátkozom az egész családodat! Most pedig további kellemes estét! -a szobájához siet és az ágyra teszi a lányt vagyis csak akarja mivel Lis úgy kapaszkodik a férfi vállaiba, mintha az élete múlna rajta.
-Engedj el. -maga is meglepődik, hogy a megszokottakhoz képest mennyivel gyengédebb a hangja. Amikor végre lehámozza magáról a petje karjait a fürdőbe siet és megnyitja a melegvizes csapot. Óvatosan megemeli a lányt, majd a forró vízbe engedi az átfagyott testet. Levetkőzik ő is és beül a petje mellé, aki továbbra is csak maga elé bámul meg sem mozdulva.
-Pet. Figyelj rám! Pet!-szólongatja, de a szólított nem reagál -Liserli! Kérlek figyelj rám! -a vele szemben ülő gyönyörű szemei kikerekednek és felemeli a fejét. Luciusnak csak ekkor esik le, hogy most hívta először a nevén a lányt mióta hozzá került -Le kell kezelnem a sebeidet, rendben? -emeli fel egy gyógynövényes kendőt és ül közelebb a lányhoz, hogy megtisztítsa a fején éktelenkedő sebet. Lis csak a szemét lehunyva tűri néha fel-felszisszenve a fájdalomtól.
-Mit csinált az a két állat?
-Nem...nem akarok róla beszélni...-suttogja a pet és a férfi bár kíváncsi, de nem erőlteti tovább. Nagy kezeivel óvatosan végigsimítja Liserli megviselt arcát, majd lágy csókot nyom a megviselt ajkakra.
-Mit szólnál hozzá, ha aludnánk? -suttogja majd kiszáll a kádból és segít a lánynak is. Miután mindketten megtörölköznek az ágyhoz viszi a lányt Lis pedig, azonnal befékszkeli magát a puha takarók alá. Lucius egy enyhe mosollyal az ajkain fekszik a lány mellé, aki a gazdája izmos karjai közé bújik.
-Köszönöm, hogy megmentett, Gazdám. -mosolyodik el és Lucius meglepetten tapasztalja, hogy a szíve környékén egy bizsergő meleg érzés indul el.
-Nem tesz semmit.
-Attól még köszönöm. -nyom Lis egy félénk csókot a férfi ajkaira, aki azonnal elmélyíti azt. Amikor elválnak a lány Lucius nyakához bújik és a halálfaló csak reméli, hogy a lány nem hallja a szokottnál gyorsabban verő szívét. Mégis mi történik? Egy Malfoy-nak nincsenek érzései....