Egy Halálfaló Ágyasa

Először

Lis az ablakpárkányon ül és onnan bámulja az udvarban folyó életet. Már öt napja nem mehet ki a szobájából. Öt teljes napja. Akaratlanul is tiszteletlenséget követett el Voldemort ellen és ezt Lucius ki nem álhatta. Így miután megbüntette -aminek nyomai napokig látszottak a hátán- eltiltotta a kerttől. Lassan úgy érzi bele őrül. A szoba hatalmas, szépen díszített falai lassan maguk alá temetik. Ma még nem sírt. Mióta nem mehet ki többet sír, mint eddig bármikor. Unottan emeli fel kezeit, hogy ismét megpróbálja kifeszegtni az ablakot bár tudja, hogy hiába. Vére megfagy és szíve hevesebben kezd el dobogni, mikor az ablak mindenféle ellenállás nélkül szélesre tárul. Csak bámul maga elé. Ha most kiszökik, akkor simán halálra verhetik. Levegőjét visszafojtva zárja vissza a nagy ablak nehéz szárnyait, majd ledobja magát az ágyára. A plafonon elhelyezkedő hatalmas kígyó domborművet kezdi el figyelni, aminek minden apró részét megjegyezte már az elmúlt napokban. Nincsenek könyvei, állatai, nem mehet ki. Soha életében nem unatkozott még ennyire. Most mindent megadott volna azért, hogy az anyja által annyira erőltetett illemtanórák egyikén üljön. A hátáról a hasára fordul, majd vissza, majd megint vissza és még jó párszor megismétli ezt a mozdulatsort. Közben tekintete újra és újra az ablakra téved. El akar tűnni innen. Ki akar menni. Ismét az ablakhoz sétál és kiles rajta, majd szélesre nyitja a friss levegő azonnal az arcába csap. Lehunyt szemekkel élvezi a szabadság enyhe ízelítőjét. Kezeit a párkányra helyezi, majd felhúzza magát. Nem lehet baj belőle, ha egy kicsit kimegy. Egy órán belül visszajön. Elrugaszkodik, majd az ablaknál elhelyezkedő fa ágán landol. Miután lemászott azonnal futni kezd az erdős rész felé. Ahogyan a szél a hajába kap önfeledt nevetés szakad fel belőle és hetek óta most érzi magát a legboldogabbnak. Lassan elnyelik őt az erdő oltalmazó fái ő pedig elveszti az időérzékét. Órákkal később egy tölgyfa tövében esik össze hulla fáradtan. Az erdőben csönd honol. Csak pihen. Az egyik bokor felől nesz hallatszik, majd egy nagyobb méretű fekete macska sétál ki belőle.
-Cica! -nyújtja ki felé kezét a lány, hogy közelebb hívja az állatot.
-Csak nem gondolod, hogy ugrom az ilyenekre. -válaszol szemrehányóan a fekete állat mire Lis ijedten hátrébb ugrik -Mi az?! Nem láttál még animágust?
-Nem.
-Hát az meg hogy lehet? Egy Malfoy-nak már illett volna találkozni jó párral.
-Nem vagyok Malfoy. Lassrin vagyok.
-Lassrin? Liserli Lassrin?
-Igen. És te?
-Priamos! Örvendek. -változik vissza egy pillanat alatt. Lis meglepetten figyeli az izmos, mély barna szemű férfit. Haját összefogva hordja, arcán egy hatalmas karmolás égtelenkedik és mosolya meglehetősen vonzó.
-Szintúgy. -nyögi ki.
-Szóval nem haltál meg.
-Hát egyenlőre nem.
-Mi az, hogy egyenlőre?
-Ha Lucius Malfoy nem tart meg többé akkor valószínűleg kivégeznek.
-Várj, akkor te...?
-Pet lettem.
-Jézusom. Ki viszlek innen, amint csak tudlak.
-Ki? -csillanak fel a két színben játszó íriszek -Meg tudnád tenni?!
-Valahogy mindenképpen.
-Köszönöm.
-De miért nem varázsolod ki magad?
-Elvették az erőmet, szinte semennyi sem maradt így jelenleg képtelen vagyok mágiát használni.
-Szemetek. Utálom az össze sötét varázslót!
-Akkor ebben egyetértünk. -mosolyodik el a lány. Egy pillanatra hihetetlen nyugodtság telepedik a lelkére. Priamos biztonságot sugárzó jelenléte megynugtatja. Aztán észbe kap. A nap már lassan a horizont alá bukik. Megfeledkezett az időről! Köszönés nélkül ugrik fel, majd kezd el a kúria felé rohanni. Ugye nem vették észre? Alig pár perc múlva már be is ugrik a szoba nagy ablakán. Hála istennek nem vették észre. Alig, hogy leül nár nyitódik is az ajtó. Lucius lép be rajta és szemei a szobát vizslatják.
-Hol voltál? -bár nyugodtnak tűnik hangja vészjósló.
-A-az erdőben.
-Arról volt szóy hogy nem mehetsz ki innen, te kis szajha!
-É-én...nem..én...
-Valaki elrabolt vagy milyen hazugsággal állsz elő?
-Nem bírtam a bezártságot.
-Igen? Érdekes. Nos, ha a múltkoriért az a büntetés járt, akkor vajon ezért mi? -kapcsolja ki zakóját, majd feltűri az ingjét. Lis félősen húzódik az ágy legtávolabbi sarkába. Szemeiből csak úgy süt a rettegés. Lucius lassan közeledik felé és az övével kezd babrálni. Mire a lány észbe kap már a férfi lábai között térdel a férfi nemiszervével szemben. Lis nagyot nyel. Nagyon nagynak tűnik.
-Most pedig, használjunk arra amire való vagy. Szopj! -markol a lány hajába és nyomja magát a szájába. Lis nyelőreflexe azonnal beindul és kis híján öklendezni kezd. -Csináld! -a lány könnyei megindulnak a két szép szeméből, ami Lucius szerint csak még szebbé teszi őket. Lis lassan kezdi el mozgatni a fejét miközben küzd a hányingerrel. Fél a férfitól és undorodik. -Tudsz te jobbat is. -kapja el a szőke tincseket a férfi, majd gyors tempóban kezdi mozgatni a lány fejét. Lis megtámaszkodik a férfi combjain és próbálja kiszabadítani magát, de kevés sikerrel. Pár perc szenvedés után a férfi egy nyögés kíséretében a szájába élvez. A lány azonnal elrántja a fejét, hogy kiköpje a férfi élvezetét, de Lucius befogja a száját -Lenyeled! -végül Lis megteszi, amit kér. Undorodik a szájában maradt kesernyés íztől. -Most pedig jöjjön az igazi büntetés.

Mire észbekap a lány már az ágyon fekszik. Kezei, lábai megkötözve ruhájától megfosztották és ő nem tehet semmit. Innen már Lycon se tudja megmenteni. Lis már sírni se rud, csak kétségbeesetten bámulja a halálfalót. A férfi nem vár, nem készíti fel a lányt, ahhoz túlságosan dühös Lis szökési kísérlete miatt. Egy határozott mozdulattal merül el a lányban, akinek szájából egy fájdalmas kiáltás tör fel. Lis könnyi ismét megindulnak, a fájdalma a tető fokára hág. Mint egy őrült, próbál szabadulni a bőrszíjak erős szorításából, hogy eltolhassa a férfit, de esélye sincs. Lucius a lány fehér nyakát kezdi el támadni fogaival és jó pár véres nyomot, hagy a meggyötört bőrön. Lis csak tűr. Nem gondolkozik, nem zokog csak a könnyei folynak csendben. Aztán hirtelen a férfi egy olyan pontot érint, amitől önkéntelenül felnyög. Hangjában egy kis élvezet bújkál.
-Megvan. -vigyorodik el Lucius, majd gyorsabban kezd mozogni a lányban mindig ugyanott ingerelve. Alig telik bele pár másodperc és a lány egy hangos nyögés keretében elélvez a férfi, pedig azonnal követi őt. Lis szemei kikerekednek mikkr megérzi magában a férfi élvezetét. Csak pihegve próbál levegőhöz jutni, míg a halálfaló eloldozza és betakarja meggyötört testét. Lis csak arra vár, hogy egyedül maradhasson és végre elsírhassa magát, de ez nem történik meg. Ugyanis Lucius is befekszik mellé és hátulról ákarolva a lányt bújik Lis nyakába. Miért kínoz még így is?