Egy Halálfaló Ágyasa

Áldozat

Az eget színesre festi a felcsapó mágia kékes színe. A halálfalók többsége már a robbanás irányába néző ablakoknál gyülekezve figyeli a történéseket. Mindenki tudja, hogy hamarosan harcba kell szállni és az életük lesz a tét. Lucius is a fekete ruhások között áll, de az ő figyelme másra irányul. Szemeivel a szőke petjét keresi, akinek akkor vette észre a hiányát, amikor felriadt a robbanásra. Hol lehet az a lány? Baja esett volna? Ám teste megfeszült izmai elernyednek, amikor megpillantja a sarkon beforduló List és bátyját.
A pet azonnal a gazdájához siet, aki átkarolja az egyik kezével, mintha védeni akarná. Liserli érzi a levegőt megtöltő ideges várakozást. Izgalom, várakozás, félelem. Arcát Lucius mellkasába fúrja és élvezi a férfi által nyújtott nyugalmat. Tudja, hogyha valami rosszul sikerül akkor soha többet nem láthatja.
-Minden rendben lesz. -suttogja a férfi és Lis elhiszi neki. Minden rendben lesz. Szemeit bátyjára vezeti, aki gondterhelten figyeli a felcsapó lángokat.
-Ryuu! Szólj a többieknek! Megbeszélést tartunk. Balderik hozd a fegyvereket! A felső szinten találkozunk. Ez nagyon erős mágia.
-Igenis, Uram! -a katonák eltűnnek az folyosó végén és pár pillanat múlva Samael is követi őket. Liserli meglepetten fedezi fel a bátyja szemében csillogó izgalmat. A férfi várja a harcot.
-Lucius!- a Nagyúr összetéveszthetetlen hangja keményen cseng a folyosó feszült csöndjében.
-Igen Nagyúr?
-Fel kell készülnünk! Hívd össze a többieket! Catherine te a szobádban maradsz!
-De Mester! Én is harcolni akarok!
-Nem! A helyeden maradsz, értve vagyok?
-Értve...
-Helyes. Liserli kísérd a szobájába!
-És maradj is ott! -parancsolja Lucius. A lány csak bólint, de nincs ínyére az ítélet. Ő is harcolni akar, tenni akar valamit a jóért!
-Menjünk Cat!
-Rendben... -mormogja a pet. Amikor a szobához érnek óvatosan körül néznek és amikor nem látnak semmit elindulnak a kúria egyik rejtett kijárata felé. Liserli háborút vív önmagával. Tudja, hogy belehalhat ebbe, de nem akar gyávaként a háttérben maradni. Hosszan kifújja az eddig bent tartott levegőjét, hogy ezzel is nyugtassa magát. Valamit ki kell találnia. Biztosan talál valamit azokban a könyvekben, amit Priamostól kapott.
-Catherine! Vissza kell mennem a szobába valamiért. Meg vársz itt?
-Persze. Elbújok ide addig. A pálcám nálam van.
-Akkor jó. Egy pillanat és itt vagyok. -a szőke lány odafigyelve lépteire igyekszik vissza a félhomályos alagúton a folyosóra. Próbál minél csendesebb lenni nehogy lebukjon és kiderüljön, hogy ellen szegült a gazdája parancsával. A kúria elegáns folyosói üresen konganak. Lis megkönnyebbülve fordulna be a sarkon, de ekkor egy ismerős hangot hall meg.
-Mit mondott Albus, mikor robbantsunk itt bent?-ez Daniel!
-Azt mondta, ha már visszaszorultak a halálfalók és ez lesz az utolsó menedékük. Minnél több halott annál jobb.
-Rendben. Már előkészültem az akcióhoz. A harmadik szinten elhelyeztem pár robbanó főzetet is. Menjünk, mert gyanút fognak! -Liserli ereiben megfagy a vér és kétségbeesetten próbál búvóhelyet keresni. Végül az egyik nagy szekrény takarádában húzza meg magát és fejét lehajtva imádkozik, hogy nehogy meglássák. Végül pár órának tűnő másodperc elteltével a két férfi hangja távoldoni kezd. A pet megvárja még teljes lesz a csend és csak aztán mer kimászni a rejtekéből. Most mit tegyen? Ha nem szól akkor varázslók fognak meghalni, de ha szól rájönnek, hogy nem engedelmeskedett... Liserli ne legyél már ilyen önző! Parancsol magára, majd a szobájába fut és előkeresi a könyvét. Hónaalatt a zsákmánnyal siet vissza Cathez.
-Liserli?
-Én vagyok. Valami nagy baj van!
-Mi történt?
-Daniel és egy másik férfi... Árulók! Halottam ahogyan arról beszéltek, hogy felrobbantják a kúriát.
-Azonnal szólnonk kell!
-Akkor megbüntethetnek. Engem nem zavar, de nem tudom, hogy esetleg te...
-Most megsértettél. Varázslók élete forog kockán!Menjünk!
-Rendben. -a szőke lány a talárjába rejti a könyvét és követi barátnőjét. Sietve vágnak át a folyosón amíg el nem érik a Nagyúr irodáját.
-Mester! -lép be először Catherine az ajtón. A bent tartózkodó halálfalók a két lány felé kaphák tekintetüket és arcukon értetlenség tükröződik.
-Gazda! -lép Lis Lucius elé és enyhén meghajol- Figyelmeztetni akarom, hogy fel akarják robbantani az épületet.
-Mi? -a szőke férfi összehúzza a szemeit és értetlenül néz a petjére.
-Daniel és egy másik férfi, akit nem ismertem fel fel akarják robbantani a kúriát.
-Van erre bármi bizonyítékod?
-A harmadik szinten robbanó főzeteket helyeztek el.
-Reméld, hogy igazad van.-sziszegi Lucius, aki már sejti, hogy a lány nem teljesítette a parancsát. Liserli nagyit nyelve bólint és lehajtott fejjel áll a férfi előtt.
-Menj Alfred és nézd meg!
-Azonnal Nagyúr! -a férfi távozik és a teremre kínos csönd ereszkedik. Több percbe telik mire az elküldött halálfaló visszatér, de kezében már ott pihennek a főzetekkel teli fiolák. Voldemort szemei elsötétülnek és Bellatrixre néz.
-Keresd meg és öld meg! De előtte szed ki belőle a társa nevét!
-Ezer örömmel Nagyúr! -kúszik vérfagyasztó vigyor a fekete hajú boszorkány ajkaira és nevetve indul a férfi keresésére.
-Jól van Liserli. Szép volt! -simogatja meg Lucius a lány fejét, aki mosolyogva néz fel a gazdájára. Narcissa szemeiben féltékenység csillog, ahogy a férjét és a petet nézi. El kell távolítani ezt a kis fruskát! És már van is egy ötlete! Csak legyen vége ennek a csatának. Az épületet egy hatalmas robbanás rázza meg.
-Itt vannak! -kiált fel az egyik boszorkány és a pálcájához kap.
-Liserli! Fogd meg Catherine kezét és bújjatok az asztal alá! Ha betörnek a házba ismeritek a kiutakat.
-Igenis Gazdám.
-Lehetőleg most ne úgy fogadj szót, mint múltkor.
-Értettem Gazda. -mosolyodik el Lis és meghajol-Vigyázzon magára!
-Vigyázok Lis!

Catherine egy óvatos mozdulattal simítja végig Voldemort feszes vállait. Érintése alatt a férfi izmai elernyednek és a lány felé fordul.
-Mi a baj?
-Semmi csak... Remélem minden rendben lesz.
-Te féltesz engem?
-Dehogy!
-Visszajövök!
-Remélem is! -Cat lábujjhegyre emelkedik és ajkait Tom ajkaihoz érinti, aki elmosolyodik és elmélyíti a csókot.
-Kicsit túl romantikus ez a búcsú, nem gondolod? -vigyorog a Nagyúr mire Catherine megforgatja a szemeit.
-Már tönkre is tetted.
-Mennünk kell! -távolodik el Tom a lánytól, majd int és mindenki követi. A két lány egyedül találja magát a hirtelen nagy és üres szobában. Nem szólnak egymáshoz. Ez most nem a szavak ideje. Bekuporodnak az asztal alá és egymás kezét szorítva igyekeznek nem tudomást venni a kinti, egyre erősödő zajokról. Nem tudják hány órán keresztül ülhetnek ott a füleikre szorítva kezeiket, amikor elegük lesz. Elegük lesz a tehetetlenségből, a félelemből és a tudatlanságból. Lassan kimásznak az asztal alól és egymás szemeibe néznek. Szavak nélkül egyeznek meg abban, hogy nekik nem itt van a helyük. Nekik is harcolniuk kell az igazságért.
-Menjünk Liserli?
-Menjünk Catherine! -egymás szemeibe néznek és a kettejük közötti barátság csak úgy ragyog. Igen! Ők tényleg szinte már testvérek. Nagy levegőt vesznek, majd a szépen faragott fa szekrényhez lépnek és megkeresik a hozzájuk leginkább passzoló pálcát. Lis egy elegáns világos fa színűt választ magának, aminek végét egy apró fehér igazgyöngy díszíti. Catherine ezzel szemben sötét fából készült a végén egy apró piros ékkővel. Egymás mögé rejtőzve indulnak el a második emeleten megbúvó festmény felé, ami mögött a titkos kijárat bújik meg. Kilépve azonnal megcsapja őket a friss hideg levegő. Az ember kellemes téli éjszakának találna, ha nem lenne minden romokban. Ahogy közelednek a harcolók felé egyre több holttestet fedeznek fel a földön. Lis szemei ijedten kerekednek el ahogy felismer pár katonát. Azok az emberek, akik pár órája még gondtalanul nevettek és viccelődtek most itt fekszenek a talajon tágra nyílt szemekkel. Tovább lopakodik a holttestek között. A lány egyszer csak megderemed. Ereiben megfagy a vér és szíve összeszorul. A földön egy tejfel szőke hajú férfi fekszik. A pet azonnal a gazdájához rohan és ijedten guggol le mellé. Kezeivel a férfi pulzusát próbálja kitapintani és a légzését figyeli. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor felfedezi, hogy Lucius még él. De nincs biztonságban. Szájából egy halk bűbáj hangzik el mire a férfi teste megemelkedik és Liserli óvatosan az ház egyik fala felé vezeti. Óvatosan a földre helyezi, így már jobb lesz. Lekapja magáról a szürke talárját, ami így a késő éjszakában remekül álcázza és Lucius mozdulatlan testére teríti. Nem akarja itt hagyni a szerelmét, de nem engedheti Catherine-t egyedül küzdeni. Egy csókot lehel a férfi homlokára, majd elsiet mintha sosem lett volna ott.

Catherine csendben halad, de lába alatt így is meg meg roppan a hó. Néha elhárít egy-egy feléje csapó eltévedt varázslatot, de a harcolók tömegében senki sem figyel rá igazán. Szemeivel Tomot keresi. Egyre idegesebb, ahogyan arra gondol, hogy a nagyúrnak baja eshetett. Ugye nem? Nem akarja elveszíteni azt az embert, akit szeret. Cat zöld szemei szinte világítanak, ahogy a tömeget pásztázza. Itt kell lennie valahol. Érzi! Végül megpillantja. Voldemort egy magasabb domb szerűségen áll és onnan ritkítja az ellenség sorait. Tökéletes! Fut át Cat agyán. Hiszen onnan minden egyes helyet belát. A lány szeme sarkából egy szürke villanásra lesz figyelmes. Odakapja smaragd íriszeit és megpillantja Albus Dumbledore-t. A férfit, akit eddig csak a Reggeli Próféta lapjairól ismert. Az öreg varázsló felemeli a pálcáját éd valamit suttog. A következő pillanatban a pálcából egy éles fény kíséretében hatalmas erejű átok indul Tom felé, aki ezt nem láthatja. Catherine nem gondolkodik. Nincs is ideje rá. Ösztönösen cselekszik, amikor hirtelen a férfi és az átok közé veti magát. Testét leírhatatlan fájdalom keríti hatalmába, olyan mintha száz meg száz forró karom fúródna mélyen a testébe. A következő pillanatban minden elsötétül és csak a nyugalom marad. Vége...

Liserli fejvesztve rohan a fényjelenség irányába. Nem tudja mi történhetett, de megérzései azt súgják nagy a baj. Amikor átverekszi magát a tömegen az első amit megpillant az Tom. A férfi arcán hitetlenség és kétségbeesés tükröződik. Liserli szája elé kapja kezeit, amikor felismeri a Nagyúr kezében fekvő alakot. Catherine. Voldemort érzéketlen íriszeiben lassan gyülekeznek a könnyek, majd kibuggyannak a szeme szélén. Kezeivel ijedten rázogatja a petjét, de hiába. Catherine teste nem mozdul, feje hátra bicsakolva és sok mély sebből vérzik. A földet már beteríti a lány mély vörös vére. A csata tovább dúl, de van akiknek már megállt az idő.