Egy Halálfaló Ágyasa

Lassan

Liserli teljesen ledermed és csak meglepetten pislog a bátyjára. Lucius orrából és szájából is vér kezd folyni. Lisnek a lelke mélyén nagyon jól esik, hogy valaki végre harcol érte, de sajnálja az arcát szorító szőke férfit. Nem tudja mit tegyen. Álljon és nézze a jelenetet vagy segítsen a gazdájának ezzel megkockáztatva a férfi és a testvérei haragját illetve ismételten a magányt? Végül nagy levegőt véve hagyja győzni az érzelmes énjét és leguggol Lucius mellé.
-Gazda...-nyúl a férfi arca felé, de annak dühös tekintete megakadályozza ebben. Samael és Balderik meglepetten figyelik a jelenetet. Liserli segíteni akar a fogvatartójának. Kimosták az agyát vagy megtörték? Szemeik összeszűkülnek.
-Gazdám. Segíthetek?
-Nem Liserli. Hagyj! -tápászkodik fel Lucius és a lány bátyjának dühös arcára néz.
-De Gazda....
-Lis!
-Így nyoma maradhat..
-Lis! Elég! -a halálfaló hangja egyre idegesebb.
-De Gazda.
-Azt mondtam elég! -emeli fel a hangját Lucius és a következő pillanatban a tenyere a lány már így is megviselt arcán csattan. A teremben még az eddiginél is nagyobb csend támad. Lucius elvigyorodik. Ha mindenki gonosznak és kegyetlennek gondolja akkor az is lesz. A földön fekvő petjére néz, majd leguggol hozzá és a hajánál fogva megemeli elnehezedett fejét-Nyolcra a szobámban vagy, értve pet?
-Igen, Gazdám. -rebegi a lány. A férfi megpillantja a petje szemében csillogó szomorúságot, értetlenséget és fájdalmat, de igyekszik figyelmen kívül hagyni. Samael a jelenet hatására ismét a halálfalónak akar ugrani, de Balderik visszatartja. Bár általában a fiatalabb fiú a hirtelen haragú, de tudja, hogy a bátyjának mennyire fontos a húguk. Lucius felkel, majd egy gúnyos vigyorral az ajkain távozik. Amint az ajtó bezárul mögötte a két fiú a testvérükhöz ugrik.
-Hercegnő! Nagyon fáj? -Samael aggodalomtól és megbánástól csöpögő hangja enyhe mosolyora húzza az ajkait, de azonnal fel is szisszen. A férfi pont az arca már egyik gyógyuló régebbi sebét találta el.
-Miért nem látszik semmi? -ráncolja össze a homlokát Balderik és erre Samael is meglepetten hátrébb hajol.
-Hercegnő, neked fedőbűbáj van az arcodon?
-Én.. -de mire Lis magyarázkodni kezdhetne a legidősebb testvére eltünteti a varázslatot.
-Ezt is ő tette veled?!
-Igen.
-Megölöm! Esküszöm megölöm.
-Ne, kérlek Samael! -néz rá Liserli könnyektől csillogó szemekkel-Azzal csak minden nehezebb lenne. Miattuk vagyok még életben, ha nincsenek már rég egy kivégző házban ülnék. És most megmentettek... Dumbledore elraboltatott és ki akart végezni, de ők segítettek.
-Már megint az a vén bolond? -emeli tekintetét Samael a Sötét Nagyúrra, aki csak bólint.
-Kérlek Sammie! Segítsetek. Aztán, majd meglátjuk hogyan tovább.
-Rendben.-Voldemort felé fordul-Segítünk, de vannak feltételeim.
-Megteszem, amit tudok, de a petet nem tudom elengedni. Azt csak a gazdája teheti.
-Rendben, akkor tárgyaljunk!
-Mindenki kifele! Catherine te is. -a teremben tartózkodó emberek amilyen gyorsan csak lehet kisietnek és az ajtó bezárul.

Catherine azonnal Liserlihez siet és a kanapéra ülteti. A katonák és halálfalók érdeklődve figyelik a szokatlan jelenetet.
-Mindenki leülhet. Vannak szobáink, majd azokba elhelyezzük Önöket. Addig fogalaljanak helyet itt lenn. -mosolyog Cat a katonákra, akik viszonozzák a szerintük is elbűvölő lány gesztusát. A fegyvereiket maguk mellé téve helyezkednek el a kényelmes kanapékon és beszélgetésbe kezdenek.
-Maguknak meg ki engedte meg ezt?! -csendül fel egy Cat számára kellemetlenül ismerős hang.
-Én voltam Daniel.
-Kinek képzeled magad, te kurva?! -mormogja a férfi és elkapja a lány nyakát.
-Én a helyedbe vigyáznék a számra, mert lehet véletlenül kicsúszik a számon, hogy miért ilyen az arcom.
-Nem mered mocskos pet! Te nem vagy itt senki csak egy ágyas!
-Tanuld meg kihasználni a lehetőségeid. Lehet neked is petnek kéne állnod. Valószínűleg többet érnél, mint most és jobban is illene hozzád. -a mondat végét Cat már csak suttogja, mert a levegője erősen fogyóban van.
-Ereszd el! -Cat meglepetten fedezi fel Daniel háta mögött az egyik katonát.
-Mit akarsz?!
-Azt mondtam ereszd el! -Cat fogvatartójának torkánál a katona éles kése pihen-Elvágjam a torkod vagy magadtól is képes vagy megtenni? -a következő pillanatban Catherine a földre esik és köhögve kapkod levegő után. Harry azonnal mellé ugrik és a hátát kezdi simogatni. Daniel csak elrohan ezzel még jobban lejáratva magát.
-Köszönöm! -mosolyog fel a férfira Cat.
-Bármikor. Ryuu Philips vagyok.
-Catherine Potter! -nyújt kezet a pet, de Ryuu ahelyett, hogy elfogadná felsegíti a lányt, aki meglepetten és végtelen hálával a szemeiben figyeli a férfit. Ryuu fekete hajában itt-ott már fellelhetők ősz hajszálak, kék szemei kedvesen csillognak és szeménél nevető ráncok sejlenek fel. Cat visszafordul Lis felé, de a szőke pet már lekezelte a saját sebeit.
-Jól vagy Cat? Nagyon megszorított? -veszi Liserli kezébe az egyik kenőcsöt, majd óvatosan bekeni vele a legjobb barátnője nyakán égtelenkedő lila nyomokat.
-Jól. Nem olyan nagy dolog. -mosolyog és a szőke is viszonozza.


Balderik meglepetten figyeli a két lányt. A két lányt, akiknek elvették a szabadságát, megerőszakolták, megalázták és kihasználták őket és most mégis őszinte mosollyal az arcukon képesek egymást segíteni. Tudta, hogy a húga erős, de meglepte a lány kitartása és élni akarása.
-Vinnie!-becézi a testvérét.
-Igen?
-Köszönöm, hogy élsz.
-Minden rendben? -kel fel Lis a barátnője mellől és simítja apró kezeit a bátyja sebes arcára.
-Igen. Csak úgy érzem megint van értelme a dolgoknak.
-Aranyos vagy. Köszönöm, hogy itt vagy.-amikor a pet felfedezi Derik szemeiben a könnyeket azonnal magához húzza a fiút, aki a húga nyakába rejtve arcát kezd el zokogni. Elsíratja az elhunyt szüleit, testvérét, barátait, kiadja a visszafojtott küzdelmeit, bánatát és félemeit. Lis csak mosolyogva simogatja Balderik göndör fürtjeit és ad hálát az Istennek, hogy a testvérei élnek. Ő is úgy érzi, hogy végre van értelme mindennek. A katonák enyhe mosollyal az ajkukon figyelik a jelenetet. Szerintük Balderik mindig is túl erősnek mutatta magát, így most a húga vállán zokogó fiú látványa mindenkit megnyugtat. Pár perc múlva Derik eltávolodik a testvérétől és rámosolyog.
-Mától együtt küzdünk.
-Ez természetes.
-Catherine, kérhetek tőled valamit? Bocsánat bunkó vagyok, be se mutatkoztam. Balderik Lassrin!
-Örülök, hogy megismertelek. Nekem is lenne egy kérdésem.
-Akkor kezd te.
-Ki volt ez az előző férfi?
-Akkor ugyanarról akartunk beszélni. A neve Ryuu Philips. Két éve csatlakozott hozzánk és a lányát három éve ölték meg. Megfojtották. -Cat meglepetten kapja kezét a szája elé. Hát ezért segített azonnal. Szemeivel a tömegben társalgó férfit keresi.
-Értem.
-Szóval, ha neked nem okoz gondot szerintem örülne, ha beszélgetnél vele. Kérd meg, hogy legyen a védelmeződ.
-A védelmezőm?
-Igen. Ebben a csoportban az a szokás, hogy ha valaki megkér akkor a védelmezőévé vállhatsz. Esküt teszel neki és igyekszel mindenben segíteni.
-Értem, de nem akarom veszéybe sodorni.
-Szerintem nagyon örülne neki.
-Átgondolom, köszönöm.

A tárgyalóterem ajtaja csak jó pár óra után tárul ki újra. Samael és Tom együtt lépnek ki rajta és valamiről élénken beszélgetnek. Liserli azonnal tudja, hogy a szövetség megszületett. Mosolyogva figyeli a bátyját, aki hozzá lép és egyik kezével átöleli.
-Együtt megyünk csatába. Ez már így marad.
-Köszönöm Sammie!

Catherine csak enyhe mosollyal az ajkain néz körbe hálát adva a testvéréért és a biztonságért. Hajával igyekszik elfedni a nyakán égtelenkedő foltokat. Tom hozzá lép és egy gyors csókot nyom az ajkaira, majd haladna tovább a lány nyakára, de Cat elrántja a fejét. A Sötét Nagyúr meglepetten ragadja meg a lány vállát, majd emeli meg a haját. Tekintete elsötétül a nyomok láttám.
-Catherine. Ezt ki tette?
-Mester ez....
-Egy Daniel nevű szerencsétlen. -válaszol Ryuu a pet helyett. Úgy érzi a férfi megérdemli a büntetést.
-Már megint Daniel? Megmondtam neki múltkor, hogy ha mégegyszer hozzád ér megölöm. -sziszegi a férfi, de Catherine az arcára teszi a kezét.
-Mester...miattam ne öljön meg senkit. Azt nem bírnám.
-Meglátom, de ezt akkor sem hagyhatom ennyiben. Ez a szemét meg is ölhetett volna.
-Mi volt a tárgyaláson?-vát témát a pet és Tom azonnal elkezdi mesélni a részleteket. Az este ezzel telik. A katonák nevetnek, szórakoznak és történeteket mesélnek a többiek, pedig érdeklődve hallgatják.

Liserli szemeivel az órát keresi és amikor le olvassa róla a hét órát feltápászkodik a testvérei mellől.
-Hova mész? -húzza össze szemeit Samael.
-A gazdámhoz.
.De még van egy órád.
-Igen, de le akarok tusolni meg rendbe tenni magam, illetve még nem találtam ki miben legyek.
-És ez miért olyan fontos?
-Miért? Szerinted kártyázni fogunk? Vagy sakkozni?
-Reméltem.
-Mennem kell. Holnap reggel találkozunk. Mér ha tudok mozogni. -húzza el száját a lány egyet nyújtozva. A bátyja aggódva figyeli húga távolodó kecses alakját és nagy levegőt véve nyugtatja le magát. Nem okozhat még több gondot.

Liserli nyolc előtt öt perccel lép be a gazdája lakosztálya, aki félmeztelenül ül az egyik fotelben és whiskyt kortyolgat.
-Itt vagyok Gazdám.
-Gyere ide Lis!- a lány teljesíti a kérést és a férfi ölébe ülve várja a további utasítást. Lucius nagy tenyereit a pet vékony, tejfehér combjaira simítja és köröket kezd rajzolni rá az ujjaival. Liserlit kirázza a hideg hiszen a férfi jól ismeri a combja gyenge pontjait. Előre hajol és lassú, érzelmes csókot lehel gazdája sérült ajkaira. Lucius kezei a lány szőket tincseibe túrnak és úgy mélyíti el a csókot. Mindkettejük tudja, hogy hamarosan nehéz időszak kezdődik így igyekszenek kihasználni az együtt töltött isdőt. Lis apró kezei a férfi hajával játszanak miközben közelebb préselődik a szerelméhez. Igen, mostmár tudja, hogy amit érez az szerelem. Az az elsöprő, kellemes érzés, ami hatalmába keríti ahányszor csak a férfi megérinti. Lucius lassan kel fel a pet feneke alá nyúlva és úgy viszi az ágyához. Lis felsóhajt, ahogy emgérzi háta alatt a selyem ágynemű hideg érintését. Szeretlek, sóhajtaná, de visszafogja magát, hiszen tudja, hogy ezzel mindent elrontana. A férfi vastag ujjai szenvedélyesen fedezik fel a lány testének minden apró részletét. Élvezi a keze alatti bőr puha érintését. Nyelveik táncot járnak és azt kívánják bár ne érne véget soha ez a pillanat. Bőr a bőrhöz ér és Liserli türelmetlenül kezdi kioldani a gazdája nadrágját.
-Türelmetlen vagy ma éjjel Kicsim...
-Vágyok Önre Lucius. Vágyok arra. hogy hozzám érjen.
-Akkor miért váratnálak? -szabadítja meg szép lassan a lányt a ruháitól. Forró csókot nyom a lány melle alatti tetoválásra. Ez köti hozzá a petet, ez az összetartozásuk jele, a garancia arra, hogy örökre együtt maradnak. Lis felnyög amikor Lucius ajkai a mellét kezdik kényeztetni. A férfi meglepően szenvedélyes ezen az éjszakán. Talán megijedt, hogy elveszti a lányt? Talán. Nem telik bele sok idő és a férfi már a lány törékeny testébe hatolva hajszolja a beteljesedést. Lis érzi, hogy már mindjárt itt a vég, de ekkor a gazdája megáll. A pet meglepetten kapja rá tekintetét és némán könyörög neki, hogy mozogjon. Már olyan közel volt. Lucius újra mozogni kezd, de újra megáll mielőtt a lány elévezhetne. Lis fusztráltan nyög fel a fejét hátra vetve, amit a férfi vigyorogva figyel.
-Kéremh...-sóhajtja a pet.
-Mit szeretnél?
-Kérem engedje, hogy elmenjek.
-Tudod te ezt szebben is mondani.
-Lucius kérlek élveztess el. -sóhajtja a lány végig a férfi szemeibe nézve, akinek ajkaán egy kaján vigyor jelenik meg és mozgatni kezdi a csípőjét. Lökései erősek és kemények, de Lis nem bánja. Körmeit a férfi vállaiba vájja és a gazdája nevével ajkain élvez el, majd a férfi is követi. Lucius kihúzódik az alatta fekvőből és óvatos csókot nyom a félig nyitott ajkaira. Pár perc múlva már letusolva fekszenek egymás mellett. A halálfaló magához húzza a petet, aki a férfi mellkasába bújik és onnan figyeli a lassan álomba merülő gazdáját. Gyönyörűnek találja a férfi arcát. Kezeivel körberajzolja a férfias ajkakat, majd egy lágy csókot nyomva rá bújik ki az őt ölelő karok közül. Magára húzza a köntösét és kilép a szobából elindulva a kedvenc helye felé. El kell menekülnie az érzelmei elől.

Catherine fáradtan rója a kúria kihalt folyosóit. Arra gondolt sétál egyet mielőtt visszatér a Nagyúr mellé, aki rendesen megdolgoztatta az este. Dideregve szidja magát, hogy nem jutott eszébe valami pulóvert hozni ezen a hideg estén. Az egyik ablakban egy alakot pillant meg, a férfi őszbe fordulú haján megcsillan a hold ezüst fénye és szomorú szemei a távolba merednek.
-Jó estét Ryu! -köszön halkan a pet, majd feltelepszik a férfi mellé a párkányra.
-Neked is Catherine!-mosolyodik el a katona, de szemeiben ott ragadt a szomorúság.
-A lányára gondol?
-Derik elmondta, igaz?
-Igen.
-Igen, rá gondolok.
-Hogyan halt meg? De csak ha nem fáj felidéznie...
-Megfojtották a rablók. Nem voltam otthon, mert dolgoznom kellett és betörtek hozzánk, mire hazaértem a házat kifosztották őt pedig ott hagyták meggyalázva holtan a padlón. Még látszott a szemében a rettegés. Otthon kellett volna lennem...-a férfi barátságos szemeiben könnyek csillannak.-Az egész az én hibám.
-Nem az Ön hibája. A betörők kivárták volna ,hogy elmenjen otthonról. Nem tudott mit tenni. -a katona nem szól csak a távolban feltűnő őzeket figyeli. Cat érzi, hogy valamit mondania kell.
-A szüleim meghaltak-kezdi és Ryuu felé kapja a fejét. Szemében érdeklődés csillan-Voldemort ölte meg őket. Apám megpróbálta feltartani, de anyám nem tudott elmenekülni így a testével védett minket. Ő belehalt. Mi nem. Ezután megpróbált minket is kivégezni. Volt egy jóslat miszerint Harry fogja legyőzni. De anyánk áldozata miatt az átok visszaszállt rá ezzel majdnem teljesen megsemmisítve. Harryt elvitték onnan, de engem valószínűleg nem vettek észre és azt hitték én is meghaltam. Halálfalók találtak rám és ahelyett, hogy megöltek volna egy árvaház féleségbe vittek, majd amikor hét éves lettem eljöttek értem. Onnantól szolgaként dolgoztam pár kúriában. Végül itt kötöttem ki tizenhárom évesen, akkor Tom még nem tudott rólam. Egyzser én szolgáltm fel neki a vacsorát és akkor kérdezett rá a nevemre én pedig, elmondtam, hogy Catherine Potter vagyok. Tizennégy éves voltam mikor maga mellé vett és elkezdett használni. Először nagyon féltem. Ellenkeztem, lázadtam, de hamar letörte a szárnyaim. A bal kezemmel azóta sem tudok nehéz súlyt emelni. Végül megtanultam mit kell tennem, hogy életben maradhassak. Amíg élek addig még van esélyem a szabad életre. -Catherine szemei a távolba révednek ahogy felidézi a múltját. Ryuut lenyűgözi a fiatal lány kitartása.
-Sajnálom a szüleid.
-Én is sajnálom a lányod. -Catherine megborzong a téli hideg miatt, ami beszökött az épületbe. A férfi szónélkül veszi le kabátját és teríti a pet kecses vállaira.
-Köszönöm..Ryuu...lennél a védelmezőm?-pillant a katonára a lány félve, akinek arca meglepettséget tükröz. Cat megijed, hogy valami rosszat tett, de a következő pillanatban Ryuu a földre térdel és fejét lehajtva bólint.
-Megtisztelsz.
-Köszönöm, ho-de Cat mondata félbe szakad, amikor a távolban egy hatalmas robbanás hangzik fel.


Liserli a kedvenc helyére érve kimászik a csapóajtón a tetőre, hogy lenyugodjon. Amikor azonban megfordul felfedez egy nagyon ismerős személyt.
-Samael.
-Hercegnő.-mosolyog rá a fiatal férfi, majd tekintete ismét elveszik a táj tanulmányozásaban.
-Mit csinálsz itt?
-Tetszett ez a hely. Te?
-Ez a kedvenc helyem. Elmenekültem.
-Durva volt az a szemét?!
-Nem. Egyátalán nem.
-Biztosan?
-Igen tudod-Liserli egy pillanatra megakad a mondanivalójában. Bemerje vallani, hogy szerelmes a férfiba? Végülis idővel úgy is rájönnek.-Én meg Lucius-de a mondata végét elnyomja a robbanás fülsiketítő hangja. Samael magához öleli húgát kezével befogva annak füleit.
-Ez mi volt? -kérdezi elkerekedő szemekkel a pet.
-Jelzés. A csata lassan elkezdődik...