Egy Halálfaló Ágyasa

Újra...

A bárban kellemes félhomály uralkodik. A levegőt, az alkohol, a parfüm és a rózsa ellenállhatatlan keveréke tölti be. A teremben kellemes zsongás uralkodik. Hallatszik a beszéd, de nem túl hangos. A legtöbb férfi szemeit a színpadon táncoló lányra szegezi. Lucius elnézi a harmonikus mozdulatait és szinte azonnal eszébe jut a volt petje. Makacsul elfordítva a fejét foglal helyet a már társai által kiválasztott asztalnál. A bőrfotel kellemes hűvösét még a talárján keresztül is érzi. A következő pillanatban egy csinos, hosszú barna hajú lány libben melléjük, kinek testét csak egy fekete rövidnadrág és egy mintás top takarja.
-Jó estét Uraim! Mivel szolgálhatok?
-Először egy ital lappal, drágám.-kacsint Albert a felszolgálóra.
-Azonnal. -mosolyog a lány, de szemeiben undor csillog, amit Lucius azonnal észrevesz. Megérti. A barátai közül többen is éhesen figyelik az eltipegő dolgozó csinos alakját, de Lucius rá se néz. Csak azért tetszik nekik ennyire, mert még sosem látták az ő volt petjét. Amikor a lány visszatér az ital lappal gyorsan kiválasztja mit szeretne, majd hátradőlve várja az italát. Mostanában az alkhol az egyetlen, ami igazán ki tudja kapcsolni. Meg persze a szex, de már az sem ugyanaz, mint régebben. A mostani petjei olyanok, mint az itteni lányok. Átlagosak, unalmasak, érzéketlenek és nincs meg bennük az a titkos képesség, mint Liserliben volt. A poharak gyorsan ürülnek és ő is egyre felszabadultabban társalog a többi halálfalóval. A színpadra közben új fellépő érkezett, de igazán nem törődnek vele.
-Milyen a mostani peted Lucius?
-Unalmas.
-Pedig gyönyörű, mint az összes eddigi. Főleg az előző vöröske tetszett nagyon.
-Miért nem vetted meg akkor te?
-Nem szeretem a használt dolgokat. -rántja meg a vállát Albert.
-Te bajod. -kortyol bele az italába a szőke hajú férfi, majd csak csöndben hallgatja a többiek társalgását. Unalmas.
-Szivi! Kérnénk még egy kört! -kiált oda a pincérüknek az egyikük, mire a lány elsiet és nem sokára egy telepakolt tálcával tér vissza. Lerakja az asztalra, majd elkezdi szét osztani az italokat.
-Mond csak, hogy hogy ilyen helyen dolgozol?
-Kell a pénz az iskolára és ez jól fizet. -válaszol a lány fel se nézve Albertre.
-Oh! Tehát még tanulsz. Hány éves vagy?
-17.
-Szűz vagy még gyönyörű?
-Ez nem hiszem, hogy Önre tartozna. -fordul meg a pincér, hogy elmenjen, de a már enyhén ittas állapotú férfi nem enged. Elkapja a vékony csuklót és visszarántja.
-Ne legyél ilyen hideg. Ha esetleg akarod fel is melegíthetlek! -másik keze felfedező útra indul.
-Kérem, engedjen el! -a pár másodpeccel ezelőtti magabiztonságnak már nyoma sincs a vékony hangban. Albert viszont egyátalán nem törődik a lány kérésével és tovább fogdossa a formás testet.
-Én úgy hallottam Amaya visszautasította magát Uram! -csendül fel egy határozott, kemény de mégis kellemes hang. Lucius fejét lehajtva összeráncolja a homlokát. A hanghordozás ellenére valahonnan nagyon ismerős neki ez a hang. Felemeli a fejét és a szemei abban a pillanatban szélesre tágulnak. Az asztal végénél Liserli éppen lefejti Albert kezeit a munkatársáról.
-Csak szórakoztam egy kicsit. -nevet fel a férfi.
-Akkor szórakozzon máshol. Menjen egy bordélyba, ha erre vágyik. Vagy vegyen egy petet. A maguk faját úgyis ezt csinálják. -sziszegi a szőke hajú. Lucius viszont még mindig nem tud megszólalni. Csak figyeli a lány finom vonású, szoborszerű arcát, ami az évek alatt csak még gyönyörűbb lett. A telt, gyönyörű ajkakat, amiknek ízére még emlékszik, a gyönyörű szemeket, amik sokszor olyan kétségbeesetten néztek rá és mégis annyiszor jelentettek megnyugvást. A vékony kecses derekat, a formás melleket és combokat, amiket már mind érinthetett. Itt a petje. De mit keres egy ilyen helyen? Ezért szökött el? Hogy itt töltse a napjait? Hálátlan. Lucius testét lassan járja át a düh maró érzése, de mégsem mehet el szó nélkül amellett, hogy Albert mostmár az ő volt petjét fogdossa.
-Ugyan szépségem! Te még csodálatosabb vagy, mint az előbbi lány. Mint egy igazi angyal.
-Ezt a szöveget tartogassa másnak.
-Albert! Ereszd el! -hallatszik Lucius kemény hangja és egy pillanatra minden megfagy. Albert morogva engedi el Lis derekát, de a lány nem mozdul csak lassan az asztal vége felé emeli tekintetét. Arcán meglepettség, öröm majd félelem fut át. Lucius nem szakítja meg a szemkontaktust miközben lassan felkel a foteléből.
-Liserli! -biccent.
-Várj! Te ismered ezt a szépséget?! -csattan fel Albert.
-Igen. Ő a volt petem. -minden asztalnál ülő feje a lány irányába fordul és List szinte égetik a kutató tekintetek.
-Tényleg olyan gyönyörű, mint mesélted, de miért engedted el?


-Nem engedtem. -a szőke férfi hangja vészjósló -Megszökött.-és ez az a pillanat, amikor Liserli megtörve a sokkhatást fordul sarkon és kezd el rohanni. Nem! Nem lehet itt! Nem kaphatja el! Nem lehet. Szinte beesik a függönyök közé, amik elválasztják a bárt az öltözőktől és személyzeti szobáktól. Merre menjen? Hol tud eltűnni a férfi elől? Balra veszi az irányt a padlás szoba felé, de már késő. Hajába erőszakos ujjak marnak és visszarántják őt, aminek következtében fájdalmas nyekkenéssel érkezik a padlóra.
-Hova, hova pet? -vigyorog Lucius az előtte fekvő lányra és a következő pillanatban Liserli nyakán már szorul is a fojtónyakörv. A volt pet idegesen kezdi rángatni a nyakörvet, de esélye sincs a lánc ellen. Testét elönti a félelem és szégyen már olyan régen nem tapasztalt érzése. Nem! Ez nem lehet. Három év múltán ez nem.... A következő pillanatban be futnak a férfi társai és kaján vigyorral arcukon figyelik a bódító szökési kísérletét. Liserli addig rángatja a láncot, amíg a kemény, hideg anyag felsérti a nyaka érzékeny bőrét. Megsemmisülten hull vissza a földre, így a szőke férfi lábai előtt térdel. Nem hiszi el. Rab...ismét csak egy rab, ennyi év után.
-Anya! -a lánya ijedt hangjára azonnal felkapja a fejét.
-Elain...Menj innen!
-De anya... Mit akarnak tőled?
-Azt mondtam menj! -kiáltja ijedten Liserli, mikor szeme sarkából észreveszi a lánya felé induló alakot. A kislány megfordul és futni kezd, de a halálfaló egy könnyed mozdulattal megragadja.
-Anya! -sír fel Elain hangosan és szemeivel a földön térdelő nőt keresi.
-Minden rendben lesz. Nyugodj meg kicsim, jó? -bár a bódító legszívesebben sírna a félelmtől nem akarja megijeszteni a gyermekét és igyekszik lágy, nyugtató hangon beszélni.

Lucius zavartan figyeli az előtte térdelő lányt. Gyermeke van? Kitől? Van valakije? Állkapcsát megfeszítve rántja, meg a kezében pihenő pórázt, hogy magára vonja Lis figyelmét, de a volt petje csak a lányát figyelve halvány mosollyal ajkain igyekszik megnyugtatni a csöppséget.
-Liserli! -a függöny mögül egy magas, izmos alak ront be, de mielőtt megtámadhatna bárkit is Lucius hopponál a társaival együtt. A kúriába érve List a lakosztályába rángatja és meghagyja a többieknek, hogy a kislány vigyék a könyvtárba.
-Eressz el! Eressz el! -kiabálja a volt pet és igyekszik szabadulni emiatt összekarmolva a férfi karjait.
-Fogd be pet!
-Nem vagyok pet! Már rég nem vagyok az! -sziszegi Lis tartva a szemkontaktust.
-Az vagy. Egy szánalmas ribanc. Semmi több.
-Utállak!
-Gazdám...-hangzik fel egy meglepett hang a szoba másik sarkából. Liserli arra kapja a fejét és megpillant egy hosszú, fekete hajú lányt, akinek testét harapás és verés nyomok borítják. Mint egykoron az övét. Egy pet. Luciusnak van petje. Mintha ő nem is számított volna. Szemeibe könnyek gyűlnek és némás peregnek le az arcán. Most tört benne össze minden.
-Ó pet! Te is itt vagy? Remek. Bemutatom neked az egyik volt petem, aki megszökött tőlem. -vigyorog gúnyosan.
-Liserli a nevem. -mormogja a lány -És a tiéd?
-Hazel.
-Szép neved van.
-Örülök, hogy így megismerkedtetek, mert most még jobban megismered, majd List.
-Mir-de a bódító nem tudja befejezni a kérdését ugyanis a halálfaló durván az ajkaira mar. A lány egy pillanatig még küzd, de mikor tudatosul benne, hogy nem szabadulhat egyszerűen csak visszacsókol. Kezeit a volt gazdája nyakai köré fonja és testét a felette támaszkodóhoz préseli. Élvezi a férfi izmos testének melegét, amit olyan rég nem érzett. Luciust egy pillanatig meglepi a petje reakciója, de végül minden küzdelme ellenére elveszik az ajkaik mámorító játékában. Kezei szinte azonnal elkezdik lefejteni Lis fekete ruháját, majd élvezettel csókolja végig a törékeny testet. Liserli a plafont figyeli és hiába próbál ellenállni a teste azonnal reagálni kezd az általa szeretett férfi érintéseire. Gerince vonalán egy jól ismert bizsergés indul el. A mámoros pillanatot egy, a lábába nyilaló erős fájdalom szakítja meg. Felkiált és fejét a gazdája felé kapja, aki varázspálcáját markolva suttog valamit. Liserli mindkét lábát elönti az eddig még sosem érzett kibírhatatlan fájdalom. Szenvedő sikolya az egész szobában hallatszik, miközben szemeiből gyémántként kezdenek folyni a könnyek. Mit tesz vele?
-Mi-mit csinálsz...? -hebegi megemelve enyhén a fejét, hogy a gazdája szemeibe nézzen.
-Megrepesztettem a csontjaidat.
-Hogy mith?
-Ha nem tudsz ráálni, nem szöksz el.
-Egy szörnyeteg vagy.-horkantja a bódító.
-Akit állítólag szerettél. -nevet fel gúnyosan a férfi.
-Nem csak állítólag.
-Hazudsz! -kiáltja Lucius, majd fogait a petje nyakába vájja, mire az fekiált, ezután megfosztja az alsóneműjétől, majd egy durva mozdulattal hatol a lányba. Liserli felszisszen a kellemetlen feszítő érzésre és körmeit a gazdája izmos vállaiba vájja.
-Milyen kis szűk a lyukad. És csak nekem te hálátlan kurva. -dorombolja a halálfaló, miközben lassú mozgásba kezd. A lány pedig hiába küzd magával hamarosan a szoba megtelik az élvezetteli hangjaival. Nem akarja ezt. Nem akar megint itt lenni, de minden ellenére örül, hogy ismét érintheti a szerelmét. A férfi jól ismert, bódító illata lassan teljesen elhomályosítja az elméjét. Arcán lassan folynak le a könnycseppek, amikor megemelkedik és- Lucius legnagyobb megdöbbenésére- ajkait a volt gazdája ajkaihoz érinti. Szemeit lehunyva, nem törődve a holnappal vagy a tegnappal csókolja a halálfalót, aki pár másodperc habozás után viszonozza az édes kényeztetést. A férfi mozgása egyre csak gyorsul és végül egy mély morgással élvez Liserli vékony, kecses testébe. Mindketten pihegve tanulmányozzák a másik arcát felfedezve az idő által ejtett apró változásokat. Ők sem vallják be maguknak, de egyszerűen csak nem akarják elengedni egymást.


Hazel kitágult szemekkel áll a szoba sarkába és figyeli a gazdáját, akit még sosem látott ilyen szenvedélyesnek. A férfi minden érintése birtoklónak és vadnak tűnik. Amikor az ágyon fekvők egy csókban forrnak össze összeráncolja szemöldökeit. Ki lehet ez a lány? Ő is csak egy pet? Nem hiszi, hogy CSAK egy pet. Lucius őt sosem csókolná meg. Kíváncsian fürkészi az egymás arcának tanulmányozásában elveszett két alakot. Mi történik? Ki ez a férfi?


Már leszállt az éj, amikor Lucius a könyvtár felé veszi az irányt. Miután a szobájába küldte Hazelt és otthagyta a leírhatatlan fájdalmakkal küzdő Liserlit úgy dönt ideje a kislánnyal is foglalkozni. Hiszen, hogy máshogy állhatna bosszút egy anyán, ha nem a gyermeke elintézésével? Belép a sötét, hatalmas terembe és szemeivel keresni kezdi a kicsi szőke lányt. Végül az egyik olvasó fotel mögül kiszűrődő szipogás vezeti nyomra.
-Hol van anya? -dadogja az apróság, amikor meglátja a felé tornyosuló apját.
-Bezártam.
-Miért teszel ilyet.
-Mert akarom. -sóhajt Lucius és az egyik asztalon elhelyezkedő lámpához lép, majd feloltja. Mikor visszafordul egy tejföl szőke, felemás szemű csöppséggel találja szembe magát. Egy pillanatra meghökkenti a gyerek és Lis közötti hasonlóság. -Mi a neved kölyökkölyök?
-Elain.
-Elain. -ismétli el. Mindig is szerette ezt a nevet, ha lett volna lánya biztos így nevezte volna el. Csak ledől az egyik fotelbe és onnan figyeli a még mindig rejtőzködő kislányt. Nem tudja pontosan mikor merül álomba, de amikor felkel megérez egy apró ránehezedő testet. Elain ugyanis felmászott a férfi ölébe és annak karjához bújva merült álomba. Hogy bízhat meg ilyen könnyen valakiben? Naiv, mint az anyja. Mosolyodik el Lucius egy pillanatra, de amikor észreveszi magát zavartan rázza meg a fejét. Felemeli a kezét, hogy felkeltse a szuszogó picit, de valamiért szinte már automatikusan kezdi simogatni Elain szőke tincseit, aki álmában közelebb bújik az apjához. Mit csináljak veled? sóhajtja a férfi.