Egy Halálfaló Ágyasa

Rablás

Liserli cipője ütemesen kopog a folyosó kövén, ahogyan a gazdája irodája felé igyekszik. Lucius ugyanis meghagyta neki, hogy legyen hatra nála.
-Liserli! -a lány azonnal megtorpan amikor meghallja Harry hangját. Kíváncsi tekintettel fordul a barátja felé.
-Harry! Szia! Minden rendben?
-Persze, csak szeretnék valamit megbeszélni veled. -mutat a fiú az egyik eldugott folyosó felé. Lis csak bólint és követi a kis túlélőt.
-Igen?
-A testvéremről lenne szó.
-Tényleg! Meg akartam kérdezni, hogy honnan tudod?
-Az álmaimból. Egy érdekes kapcsolat van köztem és Voldemort között. Amikor megátkozott úgymond "összefonódtunk" -mutat idézőjeleket a fiú- Látom az emlékeit és láttam már benne párszor egy lányt. Álmodtam is róluk és Voldemort Potternek szólította az ágyasát. Sokáig azt hittem, hogy csak valaki szórakozik velem, de aztán két napja éjszaka éreztem a lányt. Nehéz ezt elmondani. Egyszerűen csak tudtam, hogy egymáshoz tartozunk és gondoltam biztosan valami rokonom vagy testvérem.
-Az ikred. -javítja ki a lány.
-Az ikrem? Hogy hívják? Nem emlékszem...
-Catherine.
-Catherine. -mondja ki a fiú és ízlelgeti a nevet, mintha emlékeket ébresztene benne.
-Van valamim számodra. -Liserli a talárja zsebébe nyúl, ahol a Cattől érkezett levél pihen-Most küldte Catherine. Amolyan karácsonyi üdvözlő lap. -átnyújtja a félbe hajtott képet, amin a Potter lány egy vörös garbót viselve nevet, majd kiinteget a képről és kacsint. Harry olyan óvatosan veszi át a fényképét, mintha attól félne, hogy eltűnik.
-Ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam. - a fiú szemeiben öröm könnyek ülnek és megsimogatja a papír darabot, amiről a testvére mosolyog vissza.
-Örülök, hogy tetszik! De nekem most mennem kell.
-Hova mész?
-A Gazdámhoz.
-Mi?
-A Mesteremhez?
-Azt értem, de ő itt van? Itt az épületben?
-Igen. -Harry összeráncolja a homlokát, majd arcára felismerés és meglepettség ül ki.
-Lucius Malfoy?
-Igen.
-Ezt nem is gondoltam volna...
-Tényleg mennem kell. Ja és Harry, kérlek ne menj a testvéredhez. Mármint, megtaláljuk a módját, hogy találkozzatok és kapcsolatba lépjetek, de maradj nyugton. A Sötét Nagyúr pont ezt akarja.
-Rendben. -húzza el a száját a fiú, de Lis látja, hogy megértette -Érdekes, hogy te nem félsz kimondani a nevét, de nem hívod Voldemortnak.
-Az tiszteletlenségnek számít és azért büntetés jár. Tíz hónapnyi petség után ezt már megjegyzed. -mosolyog keserűen Lis, majd egy intéssel elköszön a még mindig a képet szorongató Harrytől és futni kezd. Nem késhet el még jobban. Kopogás nélkül lép be az irodába, de azt üresen találja. Hol a gazdája? Egy ideig feszengve álldogál a szoba közepén, de aztán nagyot sóhajtva indul a fürdőbe. Úgyis hajat akart mosni csak már nem volt ideje rá. A ruháit ledobja az egyik fotelra, majd megengedi a vizet és a gondolataiba merülve figyeli, ahogyan a nagy kád hamarosan megtelik. A melltartóját és a bugyiját a mosdókagylóra teszi, majd belemerül az illóolajokkal illatosított vízbe. Türelmesen kezdi el átdörzsölni világos tincseit a finom samponnal. Élvezi az illatok, a melegvíz és a csönd nyújtotta nyugalmat. Az ajtó lassan, nyikorogva nyílik ki a háta mögött.
-Gazdá-ám elhallgat, amikor meglátja az ajtóban álló kikerekedett szemű Dracot.
-Liserli.
-Ifjú Mester!
-Inkább Draco.
-Draco.
-Oh Lucius tehát ez a lakosztálya! -hallanak meg egy Lis számára ismeretlen hangot.
-Ez az Oktatási miniszter! -sziszegi Draco és belép a fürdőbe, majd magukra zárja az ajtót. Liserli szégyenlősen húzza össze magát a kádban, de felesleges hiszen a Malfoy fiú rá se néz.
-Öhm Draco..
-Amúgy örülök, hogy találkoztunk. Beszélni akarok veled.
-Mostanában mindenki beszélni akar velem és sosem lesz jó vége. -támasztja meg Lis kezeivel a homlokát és felnevet. Ennél bizarrabb helyzetbe kevésszer került eddigi életében.
-Többet kéne nevetned. Apám szereti, ha nevetsz. Boldoggá teszi. -Liserli meglepetten kapja fel a fejét . Lucius szereti, ha boldog? -És meg fog ölni, ha megtudja, hogy ezt elmondtam. -nevet Draco és a lánynak egyre szimpatikusabb a fiú. Azok után amiket Harryék mondtak egy bunkóra számított, de teljesen az ellentétét kapta.
-Na miről szeretnél beszélni?
-Hermionéról. Nem rég nagyon megsértettem...évek óta nem mondtam rá, hogy sárvérű, mert tudom, hogy nagyon bántja, de múltkor nagyon felidegesített, hogy Weasley-vel olyan jól el vannak és...le sárvérűztem meg leribancoztam... Azóta próbálom kiengeszetelni.
-Mivel?
-Küldtem neki virágot.
-Amiről nem tudja, hogy te voltál?
-Igen, de küldtem neki csokit is.
-Amiről szintén azt hitte, hogy mástól kapta.
-Igen, de...
-Draco. Állj elé és mond a szemébe, hogy sajnálod.
-Az nem túl egyszerű?
-Akkor vegyél neki könyvet.
-Könyvet?
-Tudod, hogy imád olvasni. Odaadjam a karácsonyi könyv kívánságlistáját? Még meg van a kabát zsebemben, ha jól emlékszem. Van pár amit megkapott, de azokat, majd kipipálom, hogy lásd.
-Megtennéd?
-Természetesen.
-Lis, lehet még egy kérésem?
-Mi lenne az?
-Ülj már úgy, hogy ne folyton a melleidet lássam. Nem te vagy az akinek imponálni akarok, de azért férfiből vagyok. -nevet fel kínosan Draco és elfordul. Liserli arca vörösbe borul és eltakarja a magát vékony kezeivel.
-Szólhattál volna előbb.
-Kiélvezem a helyzetet. -vigyorog a szőke fiú.
-Szemét! -nevet mostmár a lány is.
-Fiam, te meg mit csinálsz ennyi- Lucius elhallgat, amikor az meglátja a fiát, ahogyan a kádban ülő meztelen petje előtt térdel. Elbűvölve figyeli petjét, akinek arcán még mindig ott bújkál az öröm. A fürdőszobára kínos csend ereszkedik, amit végül a fiú tör meg.
-Apa! Szia! Mit mondott az oktatási miniszter? -Draco meglepetten figyeli az apját. Ismeri a mimikáit, de még sosem látta vol, hogy bárkire így nézett volna, mint az előbb Lisre.
-Az, hogy Roxforthoz képest egész tűrhető a lakosztályom. Te mit keresel itt Pet? -rázza meg a fejét Lucius.
-A Gazda mondta, hogy jöjjek ide csak nem volt itt senki hiába vártam. -Lucius elgondolkodva figyeli a lányt, aztán szemeiben felismerés csillan.
-Igazad van. Fiam, lassan menned kéne.
-Természetesen apa. -forgatja meg a szemét Draco, majd Lisre mosolyog és kilép a fürdőből.
-Hogy lehet, hogy téged mindenki azonnal megkedvel? -kérdezi egy enyhe mosollyal az ajkain a férfi miközben a lányhoz sétál és a kád szélére ülve végig simítja a vállát. Lis elfojt egy fájdalmas szisszenést, de közelebb csúszik a gazdájához. Tudja, hogy a férfi ezt akarja. Állát Lucius combjaira támasztja és Gazdája mosollyan az ajkain simogatja meg a lány arcát, majd hüvelykujját végig húzza Lis vonzó ajkain.
-Milyen napja volt Gazda?
-Hosszú. -kel fel a férfi és kezdi el levenni a ruháit. Liserli csak arrébb húzódik a kádban és pár pillanat múlva Lucius, már meztelenül ül mellette. -Gyere ide! - a pet közeleb kúszik a Gazdájához, aki egyszerűen magának háttal fordítja és elkezdi lemosni a haján maradt sampont.
-Gazda...
-Gondoltam segítek, ha már Draco félbeszakított. -Lis csak sóhajt és engedi, hogy a férdi hosszú ujjai a hajával játszanak. Nem telik bele sok idő és Lucius kezei a hajáról a hátára és a derekára csúsznak. A lány megremeg, ahogyan a hideg ujjak a háta fájó pontjait kezdik simogatni. A férfi elszörnyedve figyeli a majdnem fekete foltokat a fehér bőrön. Ezt ő csinálta volna? Hogy tehetett ilyet? Miért kellett ezt te idióta? Szidja magát fejben, majd előrehajol és egy óvatos csókot lehel a lány sérüléseire. Boldogan érzékeli, hogy a pet megremeg az érintésére.
-Kicsi...-leheli vággyal telve és Liserli szemei elkerekednek. Becenév? Eddig még csak a nevén se hívta. Nem, hogy becenevet kapjon.
-Gazdám...
-Lucius.
-Lucius...-leheli a lány.
-Bocsáss meg nekem. -suttogja a férfi Liserli fülcimpájába harapva, majd áttér a lány nyakára és forró csókokkal kényezteti. A pet hátra ejti fejét Gazdája vállára és élvezettel sóhajt. Teljesen a férfihoz simul és érzi, ahogyan annak merevedése a hátának feszül.
-Kívánlak! -mormogja a férfi mire Liserli megfordul így már az általában hideg, szürkés szemekbe néz. Lucius arcán egy pillanatra meglepett, ijedt arckifejezés fut át. A pet ijedten kap az arcához. Eltűnt a fedő bűbáj. A gazdája csúnyának találja így? -Istenem...-suttogja a férfi és a lány sérült szemhéjára puszil. -Sajnálom, hogy ezt tettem veled. Nem ezt érdemelnéd.
-Lucius, minden rendben? -Liserli a férfi arcára teszi vékony, kecses kezeit és megsimítja.
-Persze. -bólint a kérdezett, de a lány érzi hogy valami baj van. Valami bántja a gazdáját.
-Nem lesz semmi baj. -suttogja Lis enyhe mosollyal az ajkain. Lucius csak elmerül a megnyugtató szempárban. Miért ilyen vele a pet? Miért nem veti meg? Miért nem szidja? Sóhajtva hunyja le szemeit, majd belebújik a lány puha érintésébe. Minden rendben lesz. Liserlinek elhiszi. Bizonytalan, puha ajkakat érez meg a sajátjain szemei kipattanak a meglepettségében. Figyeli a lehunyt szemű petet, aki félénken csókolja, majd viszonozza a gesztust. Csókuk egy pillanat alatt változik forró szenvedélyes csókcsatává. Lucius lassan kerekedik a lány felé, majd eltávolodva a Lis szájától a lány mellbimbóival kezd játszadozni. A pet a szájára szorítja kezeit, hogy elfojtsa a feltörő nyögéseit.
-Ne tedd! Szeretem a hangod. -parancsol rá Lucius. Lis maga mellé támasztja karjait és szélesre nyitja a lábait, amit látva a férfi felnevet-De türelmetlen valaki! Jó kislány! -csókol a pet ajkaira, majd egy egyszerű mozdulattal elmerül a lányban. Lis felnyög és lihegve ejti hátrébb a fejét. -Jó érzés?
-Igehn...
-Annyira szűk vagy és forró. -dorombolja Lucius a lány fülébe és mozogni kezd. Liserli csak engedelmesen nyög és élvezi, ahogyan a férfi mozog benne. Együtt hajszolják a beteljesülést, testük szorosan összefonódik és eggyé válnak.
-Luciush..-nyögi a lány, amikor elélvez, pár másodperc múlva pedig a férfi is követi. Csak pihegve támasztják össze a homlokukat és merülnek el egymás szemeiben.
-Mosakodjuk meg. -pár perc múlva Lucius már a dolgozó asztalánál ül és az előtte heverő dolgozatokra összpontosít. Lis a férfi ágyán fekve fáradtan pislog, de nem tud aludni. Végül a pet sóhajtva felkel és a puha takarójával együtt a gazdájához sétál, aki meglepődik amikor a lány az ölébe telepszik de nem szólal meg. Egyik kezével átöleli a vékony testet, majd csókot nyomva a pet ajkaira és folytatja a munkát. Liserli hamar elalszik a biztonságot nyújtó, meleg ölelésben. Lucius csak késő este fejezi be a munkát, fáradtan hátradől és gyönyörködik az ölébe bújó lányban. Egy mosollyal az ajkain sétál vele az ágyhoz, majd bebújik mellé és átölelve a petet ő is álomba merül.

A másnap reggeli idilli ébredés és kényelmes elkészülés után a nap gyorsan elrepül. Lis legközelebb már a könyvtár egyik hatalmas ablakában ül és a legújabb szerzeményét olvassa. Odakint hó helyett már eső esik és ez ijesztővé varázsolja a szürkés udvart. A könyvtárban nyugalom, csend és kellemes meleg uralkodik. A levegőben könyv és eső illat vegyül. A nyugalmat az ajtón bevágódó vörös és fekete fiú töri meg, lélekszakadva rohannak a lány felé, miközben nem törődnek a csöndre intő szavakkal.
-Harry? Ron? Mi a baj? -száll le az ablakból Lis aggódva.
-Elvitték! Elvitték!
-Mi? Kit?
-Ginny-t és Hermionét! Kerestük őket, de nincsenek sehol! -Ron arca ijedt és zaklatott. Liserli szemei kitágulnak és a könyvet a táskájába süllyeszti.
-A folyosókot néztétek?
-Igen. Mindet! Még a titkosakat is, de nincsenek meg. Sehol! Egy órája keressük őket. Csak egy levelet találtunk. Annyit mond, hogy menjünk a Sigibert Régiségei bolt mögötti lakáshoz.
-Ez csapda.
-Igen, de Lis...azt mondták, ha szólunk valakinek megölik őket.
-Akkor menjünk...Hárman?
-Nem, George és Fred is jön. -a Weasley iker említésére Lis elhúzza a száját, de bólint. Nem hagyhatja, hogy a barátait bántsák.
-Menjünk. -az öt kabátba burkolózó alak sietve vág át az udvaron és indulnak el Roxmorts felé. Mire odaérnek átfáznak, ruhájukból csöpög a víz és a nap végleg eltűnik a horizont mögött. A sötét utcákat róva egyszer csak egy nagyon ismerős alakba futnak bele. Lis azonnal felismeri a szőke hajkoronáját és a fiú is elmosolyodik, ahogyan meglátja apja petjét.
-Lis! -mosolyog, majd egy kézzel átöleli a lányt.
-Ölelés?
-Múltkor meztelen voltál így ezt most ahelyett kapod?
-Meztelen? -Ron és George arcából is kifut a vér.
-Ja. Megtaláltam a fürdőben szóval...csevegtünk. -kacsint a fiú és Lis csak egy tockossal jutalmazza az akcióját.
-Szemét!
-Ez az új becenevem? Amúgy mit kerestek itt.
-Hát...
-Mennünk kell! -vágja rá Harry.
-Állj! Potter, hogy lehet, hogy Lis itt van meg a két jó madár is, de a Weasley lány és Hermione sehol?
-Tényleg mennünk kell.
-Addig nem amíg nem válaszoltok!
-Kapd be te görény! A húgomat és a legjobb barátnőmet elrabolták neked meg van képed feltartani?! -fakad ki Ronból.
-Menjünk! -válaszol Draco elkomorodva.
-Mi?
-Menjünk. Segítek!
-Nem mondod komolyan, hogy Mr. Gö-
-Fogd be Ron! -torkolja le Harry- Inkább menjünk. - a társaság átvág a főutcán, majd letér a sikátorokhoz és addig gyalogol a sötét, barátságtalan kisutcán, amíg el nem éri az említett épületet. Némán egymásra néznek, majd bólintanak és a pálcáikra markolva lépnek be a régi egy szintes házba. Odabent csönd és sötét fogadja őket.
-Most ho-kezdené Ron, de elnémul, amikor egy ütés hangja tölti be a termet. Leütötték. Lis azonnal a pálcájához kap és már ejtené ki száján a Lumost, de egy a tarkójára mért erőteljes csapás megakadályozza ebben. Mit tesznek velük?