Egy Halálfaló Ágyasa

Pet

Fájdalom, vér, kínzás, verés, erőszak, éhség, szomjúság, szex és láncok. Liserli főhadiszálláson töltött utolsó hat napját ezek határozták meg. A ház alatt húzódó sötét, hideg pincerendszer szinte az otthonává vált. Lábait, karjait, törzsét, hátát, nyakát, de még az arcát is sötét lila nyomok, vágások és szúrások borították. Meg tudta milyen az igazi, kendőzetlen büntetés, amitől mindenki fél. Mostmár ő is. A könnyei elfogytak mire felrángatták a pincéből. Emlékszik Lycon és Catherine ijedt és sajnálkozó arckifejezésére, amikor meglátták. Szeme megfájdult, amikor újra fénybe ért hat napnyi sötétség után. Senki sem látta el. A Gazdája nem engedte. Azt mondta magától kell begyógyulnia a sebeknek különben nem tanulja meg, hogy hol a helye. Annak ellenére, hogy Lisnek minden megtett lépés, kiejetett szó és érintés fájt most mégis magát kihúzva áll a Gazdája mellett. Arcáról egy egyszerű fedő bűbájjal eltüntette a sérüléseket, de a fájdalom megmaradt.
-Eredj Pet! Nehogy a kis barátaid gyanút fogjanak. -int Lucius és a lány egy meghajlással otthagyja a férfit, majd a Nagyterem felé veszi az irányt. Ahogyan belép azonnal megpillantja az asztalnál beszélgető társait.
-Lis! Hiányoztál! Már azt hittem nem is jössz vissza. -öleli át őt Mio és a lány legszívesebben elsírná magát a testébe nyilaló fájdalom miatt.
-Szia Mio! Te is hiányoztál! Milyen volt a maradék pár nap az Odúban?
-Remek. Annyit hülyeskedtünk meg kerti törpét kellet írtanunk. Látnod kellett volna amikor megtámadták Ront. Hatalmas volt! -nevet fel és a többiek is csatlakoznak hozzá.
-Ennyire azért nem volt jó. -mormogja Ron morcosan miközben a reggelijében turkál. Liserli is mosolyog, de közben Harry-t figyeli, aki elgondolkozva bámulja az asztal falapját.
-Egy csomó mesélni valóm van. -kacsint rá Hermione- Majd valamit megszeretnék beszélni veled. -Lis a barátnője szemébe néz és látja benne a komoly csillogást, ami miatt csak bólint. Az órák meglepően gyorsan telnek és a lány élvezi a hirtelen kapott apró szabadságot. Igyekszik nem figyelni a fájdalmaira, de ez elég nehéz feladatnak bizonyul. Délután már a kertet takaró frissen esett havon vág át, ahogyan Roxmortsba igyekszik. Harminc perc után el is éri az antikváriumot.
-Szia! -köszön, ahogyan belép. Csilingelő hangja betölti a kis helyiséget.
-Bódító lány! Örülök, hogy újra látlak! -lép ki Priamos a pult mögül, de a mosoly ráfagy az ajkaira. Egyetlen intéssel tünteti el a lány arcáról a fedő bűbájt, mire Lis ijedten kap oda.
-Mi történt?
-Büntetés.
-Mit csinált?
-Hat nap egy pincében. -hajtja le fejét a lány és Priamos kezei ökölbe szorulnak.
-Legszívesebben megölném. -hangjából sugárzik a visszafogott düh.
-Tudom.
-Eltűntessem őket?
-Ne! -ijed meg a lány -Akkor újakat kapok...
-Rendben. Viszont, ha ilyen állapotban vagy akkor jobb, ha ma nem edzünk Törpe.
-Nem. Fejlődni akarok és tanulni. El kell terelnem a gondolataimat.
-De a kezedet se tudod felemelni.
-Nem érdekel. Megcsinálom. -áll be a férfi mellé, aki csak sóhajt, majd belekezd a mai óra anyagába.
-Ma egy nagyon érdekes és hatásos hipnotizáló táncot fogunk venni. Elég nehéz egy sima varázslónak, de a bódítók nagyjából másodjára elsajátítják. Akkor... -Lis agya, pedig teljesen kiürül és csak a lépésekre figyel. Úgy érzi még a fájdalom is enyhül, ahogyan a fejében szóló dallamra mozgatja a testét. Priamosnak igaza lesz, hiszen alig egy óra alatt megtanulja a táncot és boldogan ül az egyik fotelben.
-Eltáncolod?
-El. -nevet fel a lány és a szoba közepére áll. Egy pillanatig koncentrál és elképzeli magát. Ő a legvonzóbb nő a világon, aki mindenkinek kell, ismétli el magában a tanítója által használt mondatot. Ajkaira egy csábító, rejtélyes mosoly kúszik, szemeit lehunyja és lassan kezd el táncolni. Priamos megigézetten figyeli a lány minden mozdulatát, szinte lehet hallani a dallamot, amire táncol. Liserli elmerül a táncban és testéből csak úgy árad a csábítás mágiája, ami hatalmába keríti a férfit. Mozdulatai a legapróbbakig érzékiek, nőiesek és izgalmasak. Amikor végez lassan nyitja ki a szemét és meglepetten látja, hogy Priamos szemei elhomályosultak a vágytól. Csak mosolyogva gondol egyet és tesz egy próbát.
-Megteszed, hogy kinyitod nekem az ajtót? - a férfi egy szó nélkül áll fel és bágyadt mosollyal az arcán teszi meg -Most felfogod a hajad? -Priamos ezt is megteszi és Lis vigyorogva figyeli, hiszen még sosem látta így a tanárát. Mikor kiszórakozta magát kimondja a férfi által tanított mondatot.
-Feloldozlak a bájaim alól! -Priamos abban a pillanatban magához tér és értetlenül néz a lányra, majd a hajához kap. Lis felnevet és csak kinyújtja a nyelvét.
-Jól szórakozol Törpe? -mormog a férfi, de szája sarkában mosoly bújkál. Aranyosnak találja a lány nevetését és csak nehezen tud elszakadni a gyönyörű szemeitől.
-Remekül Mr. Felhőkarcoló!
-Felhőkarcoló? Miért pont felhőkarcoló?
-Mert vagy két fejjel magasabb vagy nálam és az óriás már elcsépelt.
-Vigyázz mert elkaplak! -indul meg felé Priamos és a bódító nevetve kezd el futni előle. Az önfeledt pillanatok elfeledtetik vele a fájdalmait és felsikkant, amikor a férfi elkapja és felemeli. Liserli próbál kiszabadulni, de Priamos karjai túl erősen fonódnak a derekára.
-Oké, oké! Te nyertél! -csapkodja az izmos kezeket.
-Azért! Na, siess haza Törpe! -rakja le a lányt és megsimogatja a fejét ezzel összekócolva a szőke tincseket. Liserli egy intéssel lép ki a meleg üzletből bele vetve magát a kinti időjárás zord, hideg szelébe. Mire az iskolához ér arca kipirosodik, tagjai átfagynak és így sebei még jobban sajognak. Már késő van és lassan takarodó, ezért Lis a szobájához érve azonnal felkapja a törölközőjét és a fürdőkhöz indul. Élvezi ahogyan a forró víz átmelegíti minden apró porcikáját és átfagyott ujjai is újra életre kelnek. Amikor kilép a tus alól bosszúsan konstatálja, hogy a pizsamáját a szobába felejtette. Visszaveszi a fehérneműit és már indulna kifele mikor megpillantja magát a szemközti falon elhelyezkedő tükörben. Végigméri a testét.Combjait hatalmas, sötét lila foltok díszítik. Hátán, hasán és mellkasán is jól látszanak a verések nyomai, de oldalán egy hosszú már gyógyuló félben lévő vágás is fut. Csúnya. Ez az első szó, ami eszébe jut. Az általában hófehér, makulátlan bőrét most elcsúnyítják a sérülések. Nagyot sóhajtva nyúlna a törülközőjéért, de ekkor az fürdő ajtaja kitárul és Hermione lép be rajta. Egy pillanatra mindketten lefagynak, a lány szemei ijedten néznek végig Lis meggyötört testén.
-Mi történt veled? -lép közelebb Mio, hogy jobban szemügyre vehesse a lány sérüléseit.
-Semmi érdekes. - takarja el magát a törölközővel a pet, de combjai és vállai továbbra is látszanak.
-Liserli.
-Menjünk.
-Liserli! Azonnal mond el mi történt! -a lány hangja mostmár szigorúbb.
-Semmiség Mio.
-Nekem nem tűnik annak. Gyere!- kapja el a lány csuklóját és elkezdi húzni a klubhelyiség felé.
-Mio! Engedj el!
-Nem! Ezeket le kell kezelni. - a klubhelyiségbe érve Lis tíz szempárral találja szembe magát, amik szinte egyszerre kerekednek ki.
-Liserli! Mi történt? -szólal meg Harry.
-Gyere ülj le! - ül arrébb Ginny maga mellé engedve a lányt, aki legszívesebben elmenekülne.
-Mi történt? -foglal helyet mellette George és kezét a pet hátára teszi, aki csak felszisszen.
-Semmi. -mormogja a lány.
-A semmi nem így néz ki! Ki tette ezt?
-Senki.
-Ne szórakozz! - csattan fel Hermione -Megtámadtak? Vagy otthon valaki?
-Nem. Nem bántana senki. - Liserli egyre kisebbre húzza magát és igyekszik nem megtörni. Nem mondhat semmit.
-A szüleid voltak? -kérdezi Ginny.
-Mondtam, hogy valami nincs rendben otthon. Apukád volt? -guggol le elé Hermione.
-Nem. A szüleim nem vernek.
-Tudom, hogy ezt nehéz beismerni magadnak, de ez nem helyes Lis.-simogatja a pet térdét a lány. Lis, pedig egyre dühösebb. Miért viselkednek így vele, amikor már sokkal többet megélt, mint itt bárki? Ő nem egy törékeny senki! Ha az lenne akkor már nem élne. Akkor már belehalt volna.
-Utoljára mondom el a szüleim nem vernek. Meghaltak.
-Liserli, nekünk elmondhatod. Engem is vertek a bácsikámék. -szól bele Harry- Én is bármit kitaláltam volna azért, hogy ne kelljen elmondanom. -és Liserliben ekkor törik meg valami.
-Kitalálni? Kitalálni?! -hangja egyre hangosabb és fenyegetőbb, szemeibe könnyek szöknek- Kitalálni, hogy a szüleimet és a testvéreimet kivégezték a halálfalók?! Szerinted ennyire beteg vagyok?! Fogalmatok sincs, hogy milyen az életem!
-Liserli...-suttogja meglepetten Hermione- Mi csak segíteni akarunk.
-Akkor hagyjatok békén!
-Nem! -pattan fel Ginny és hangja határozott- Azért vannak a barátok, hogy segítsék egymást az ilyen helyzetekben! Azért, hogy igazat mondjuk, amit te jelenleg nem teszel meg!
-Oh igen? -kérdezi Lis és hangja gúnyos, már-már rosszindulatú -Szóval az igazat akarjátok. -testét a düh és a hitetlenség tölti ki. Elege van, Az igazat. Az igazat akarják ezek az álomvilágban élő varázslók. Hát legyen. Elvégre a legrosszabb az lehet, hogy mindenki megutálja és a gazdája kivégzi miután megkínozta Legalább szabad lesz.-Szóval azt akarjátok, hogy leromboljam a megalkotott képeteket. Hát rendben, tessék! -leengedi magáról a törölközőt és a teste többi sérülése is láthatóvá válik. A melle alatti gém tetoválás is ott éktelenkedik, mire Hermione a szája elé kapja kezeit.
-Liserli...
-Igen Mio. Remekül gondolod.
-Mi az? - értetlenkedik Ron.
-Ez egy ostor nyoma, ez egy boté, ez egy séta pálcáé- mutogat a törzsén elterülő sebekre -ez egy tőré - ér a vágáshoz, majd a válla felé halad- ezek harapás nyomok. Addig harapták a bőröm, amíg nem repedt meg. A combjaimat addig rúgták, amíg már nem tudtam lábra állni. A kezeimen esés nyomok láthatóak. Lelöktek egy lépcsőn. Most pedig! -egy intéssel tünteti el az arcát és nyakát fedő bűbájt. A társai meglepetten felhördülnek- A szám akkor repedt fel, amikor felpofoztak. A szemem körül azért ilyen, mert ököllel megvertek. A nyakamat, csuklóimat és bokáimat pedig felsértették a láncok. - a klubhelyiségben ülők csak csöndben és sokkoltan figyelik a lányt. Hermione már érti miért ilyen Lis teste, de a többiek továbbra is zavartak.
-Miért nem szólsz valakinek? Biztosan segítenek. -veti fel az ötletet Ron. Liseri csak egy keserű mosollyal az arcán fordul felé.
-Ugyan. Ki segítene egy peten? - a szavai várt hatása nem marad el. Harry szemei kikerekednek, Ron meglepetten ül hátrébb, Ginny a szája elé kapja kezeit, Fred lesokkolva bámulja a lányt és George arcán a csalódottság, a megvetés és a düj keveréke fut át. Lassan felkel és egy szót sem szólva felsétál a szobájába. Liserli csak lehajtja a fejét igyekszik nem sírni. Ezt nem kellett volna. Ki fogják végezni. Megfogják ölni.
-Lis -szólal meg Hermione -Én itt vagyok. -ül a barátnője mellé és öleli magához. És ez az a pillanat, amikor a lány nem bírja tovább. Hermionéba kapaszkodva tör ki belőle a zokogás.
-Annyira rossz. Annyira...Megerőszakoltak. Használnak. Nem érek semmit. Kivégeztek egy lányt. Kivégezték....csak úgy. Alig volt tizennégy éves...-elcsuklik a hangja- Félek. Utálom ezt. Annyira utálom. A gazdám...kegyetlen. Hat napig voltam a pincébe zárva. Hat napig. Nem volt fény, vertek és...és minden nap szexeltünk. -végül Lis már képtelen beszélni és csak sír miközben Ginny és Mio ölelik.
-Liserli...
-Köszönöm. -mosolyodik el a pet. -Köszönöm, hogy meghallgattatok. Ezt nem mondhatom el senkinek. Kérlek ti se tegyétek. Félek, hogy megölnének.
-Nem mondjuk el senkinek, igaz fiúk?
-Dehogy! Lakat a szánkon. -mosolyognak a szólítottak.
-Ti vagytok a legjobbak.
-Liserli. Szeretnék valamit kérdezni tőled. Te pet vagy ugye és..azt szeretném kérdezni, hogy nincs véletlenül egy testvérem a Nagyúr közelében? -Lis csak meglepetten méri végig Harry-t.
-De van.