Egy Halálfaló Ágyasa

Roxfort

Lis óvatosan megmaszírozta a vállának fájó pontjait. Hátát már egy ideje egyre jobban húzza a szépen megmunkált bőr hátizsák, amit Luciustól kapott. Nagyobb táskára nincs is szüksége, hiszen nincs semmilyen saját cucca. Az a pár ruhája, amit eddig adtak neki alig tette ki a táska felét és a maradék helyre is csak pár kedvenc könyvét rakta. Ezek azok amik életben tartják a fogságban. Ahogyan felsejlik előttük a Roxfort hatalmas alakja a lány szemei tágra nyílnak a csodálkozástól. Gyönyörűnek találja az ódon kastély robosztus vonásait, ami kellemessé és biztonságot sugárzóvá teszi az építményt.
-Tetszik Pet? -hallja meg a mellette álló szőke férfi kemény, barátságtalan hangját, amiben most egy kis kíváncsiság hallatszik.
-Igen. Még sosem láttam csak képeken. A szüleim - a lány hirtelen elhallgat és igyekszik visszatartani a sírást -szóval -hangja remeg -a szüleim nem engedték, hogy iskolába járjak.
-Otthon tanultatok?
-Csak én. A tesvéreim ide jártak.
-Vannak testvéreid?
-Voltak. Ketten.
-Meghaltak? -kérdezi Lucius. Liserli meglepetten fordítja a másik felé a fejét. A férfi nem hallott arról, hogy mi történt a családjával?
-Meg. -válaszolja -A halálfalók lemészárolták az egész családom...-a mondat végére lehajtja a fejét, hogy elrejtse az arcát elborító könnyeket. A testvéreire gondol. Bár a szüleihez sosem kötötte erős kapocs, hiszen egész gyermekkorának a szigor, a büntetés és a tanulás volt a szentháromsága a testvérei mindig mellette voltak. Arcát a nap felé emeli és ajkaira halvány mosoly kúszik, amikor eszébe jut az idősebb bátyja. "Mindig légy büszke! Az arcodat fordítsd a nap felé a legrosszabb pillanataidban az majd elfeledteti veled az árnyékot." Ez volt a kedvenc mondata. A halálfaló kíváncsian figyeli a Petjének kis mosolyát. A lány behunyt szemét lassan résnyire nyitja és csak úgy süt belőle a szomorúság.
-Siessünk. -hangja ugyanolyan hideg, mint mindig mikor a "tulajdonához" szól -Van pár szabály, amit még jobb, ha most megbeszélünk. Egy, nem hívsz Gazdának csak, ha négyszemközt vagyunk. Kettő, nem mondhatod el senkinek, hogy mi az igazi neved. A Liserli maradthat, de kell egy másik vezetéknév...mondjuk Hewitt. Három, mi nem ismerjük egymást. Legalábbis a diákok nem tudhatják. Négy, a társaidnak hazudsz arról, hogy honnan jöttél. Érted?
-Értettem Gazda.
-Rendben. Akkor - az iskola kapujában egy ősz varázsló tűnik fel -Albus - a szőke férfi hangja azonnal megváltozik és sokkal hidegebb és kimértebb lesz. Bár Lis nem gondolta volna, hogy lehet még ridegebb ez a hang.
-Lucius. És a hölgyben kit tisztelhetek?
-Liserli Hewitt-et.
-Örvendek Hewitt kisasszony!
-Én elmenék a szobámba kipakolni. Addig Liserli áteshetne a beosztáson.
-Beosztás? -kérdezi meglepetten a lány és folytatná, de a gazdája szigorú tekintete megakadályozza ebben.
-Jöjjön utánam kisasszony!
-Igenis. -Lis kíváncsian követi az idős férfit, aki céltudatosan vezeti a lányt a hosszú folyosókon. Én itt biztosan eltévednék...fut át a fiatal nő agyán. Pár forduló, ajtó és lépcső után, máris egy könyvekkel teli irodában állnak, de Lis le se tudja venni szemét a szobában tollászkodó Főnixről.
-Fawkes! Gyönyörű állat.
-Valóban. -ahogy elfordul az állattól a lány megpillant egy eléhelyezett süveget -Ezt fel kell vennem?
-Igen. Ez a Teszlek Süveg. Ő fog beosztani a házadba. - Lis meglepetten tapasztalja, jogy amint felveszi a régi ruhadarabot egy hang szólal meg a fejében. "Áh egy újabb Lassrin növendék. Hmm... határozottan hasonlítasz a bátyáidra. Nehéz dolgom van veled... talán a legnehezebb. Úgy érzem az egyik házban neked még fontos szerep jut... szóval legyen a..."
-Griffendél! -a süveg hangja betölti a Dumbledore elgondolkodva figyeli a lányt, de pár másodperc múlva felkel és kikíséri az ajtón.
-Keresek valakit aki elkíséri önt az új házába. Oh...pont jókor! Granger kisasszony!
-Igen Professzor úr? -fordul meg a csinos boszorkány.
-Kérem kísérje el Hewitt kisasszonyt a Griffendél klubhelyiségébe.
-Azonnal. -mosolyodik el és Lis már most szimpatikusnak találja a másikat. Amikor magukra maradnak kinyújtja kezét a lány felé.
-Liserli Hewitt! Örülök, hogy megismerhetlek!
-Hermione Granger! Én is. Csak most kerültél ide?
-Igen. A szüleim átirattak. Hosszú történet, de nem volt más választásuk...
-Sajnálom bármi is történt. Ha bármikor szeretnéd valakinek elmondani én szívesen meghallgatom.
-Köszönöm. Te is Griffendéles vagy?
-Igen. Már öt éve. Nálunk van Potter is.
-Az a Potter? -kerekednek ki a szemei.
-Hát nem is a testvére. -nevet fel Mio és Lis csak elgondolkodva bámul maga elé -Amúgy kedvelni fogod. Remek barát. Akárcsak Ron, bár hozzá egy óceánnyi türelem kell.
-Már várom, hogy megismerjem őket. Nem igazán voltak eddig barátaim.
-Itt biztos lesznek. -megállnak egy hatalmas kép előtt amire egy öreg dáma van festve -Ez a kapunk. Ő védi a klubhelységet és csak jelszóval juthatsz be. A jelszó jelenleg Unikornis vér. -a festmény kitárul és a szűk kis járat végén felsejlik a barátságos hangulatú közösségi tér. A klubhelység barátságos foteleiben és a kanapén többen is ülnek.
-Mio, hol voltál? -áll fel egy szemüveges fiú akinek zöld szemeit és kócos haját azonnal felismeri Lis. Harry Potter.
-A könyvtárban. Bájitaltan házit csináltam, amit megjegyzek neketek sem ártana elkészíteni.
-Majd megcsináljuk Hermione. -forgatja meg szemét a kanapén ülő szeplős, vörös srác. -Ő ki? -mutat Lisre, aki eddig kicsit hátrébb állt így nem láthatták jól.
-Egy új háztársunk. Most iratták át.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. A nevem Liserli Hewitt. -lép előre a lány és mosolyogva enyhén meghajol. Hosszú fehér haja előre hullik ezzel felfedve a ruha által szabadon hagyott vállait. Világos haja, hófehér bőre nagy szemei és finom vonású arca csak még szobor szerűbbé teszik List. A lent tartózkodó fiúk egy része azonnal felkapja a fejét és kíváncsian kezdi el figyelni a lányt. Lis, amint felegyenesedik igyekszik eltakarni a vállait. Kiskora óta mondják neki, hogy vonzó és szép, de ő ezt sosem tartotta sokra. Nem szerette a férfiak és fiúk folyamatosan kutakodó szemeit és azt, hogy feltűnést keltett a szimpla jelenlétével. Hiszen ez nem az ő érdeme. Semmit nem tett azért, hogy szép legyen, ezt a szüleitől kapta és ez nem érdem.
-Harry Potter! Örülök a találkozának. - a többi fiúval ellentétben Harry nem adja jelét annak, hogy mennyire lenyűgözi az új háztársa.
-Ron Weasley! De te úgy hívsz ahogyan csak akarsz. -vigyorodik el az időközben elé sétáló vörös fiú. Lis félénken rázza meg a kezét és be kell vallania, hogy tetszenek neki a fiú széles vállai, csintalan mosolya és barátságos szemei. Pár perc múlva már kevésbé feszülten, de még mindig izgatottan ül a kanapén Mio és Ron között, miközben udvariasan válaszol a neki feltett kérdésekre. A helyiség nyugodt hangulatát két az ajtón szinte beeső, szintén vörös srác zavarja meg.
-Fred! George! Mégis mit műveltek? -csattan fel Hermione és idegesen figyeli a két fiút.
-Nyugi már prefektus kisasszony. Csak megszivattuk Friccset. Rókázó rágcsát tettünk Mrs. Norris ételébe, látnotok kellett volna a vén kvibli arcát mikor a kedvenc macskája csak úgy lehányta.
-Ha kiderül megint lefognak vonni tőlünk vagy 50 pontot! Így is utolsóak vagyunk.
-Nem mindegy? Amúgy meg sosem kapnak el. -indulnának el, de George hirtelen megtorpan -Ő ki?
-Liserli. Most iratkoztam át nemrég. -mosolyog rá Lis és a fiú is visszamosolyog -Üdv nálunk. Ha kell segítség akkor szólj. -mosolyodik el és kicsit közelebb hajol a lányhoz, aki elbűvölve figyeli a gyönyörű mosolyt, a fiú szemébe hulló vörös tincseket és azokat a szemeket.
-Köszönöm. Majd szólok. -mosolyog.
-Na jól van! -áll fel Mio -Lisnek még aludnia is kellene ma hiszen holnap lesz az első napja! Úgyhogy oszlás! Oszoljatok. -a szőke lány hálásan néz újdonsült barátnőjére. Nem sokára már a puha pizsmájába bújva fekszik a meleg takaró alatt és a gondolataiba merülve figyeli az ablakon lecsorgó esőcseppeket. Vajon mit hoz a holnap?


⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤


A nap már ragyogóan süt, amikor a diákok az első órájukra igyekeznek, ami bűbájtan. Lis gyomra ideges görcsbe szorul, hiszen a varázserejét korlátozó bűbájt még mindig nem oldották fel, így egy kvibki szintjén van. A padokban már sok fáradt, unott, nevető és tanuló diák foglal helyet, akiknek egyenruhájuk zöld színekben játszik.
-Ők a Mardekárosok. -súgja oda neki Hermione mikor látja a kétségbeesett tekintetét.
-Áh! Róluk már hallottam. Most mit fogunk ma csinálni?
-Ha minden igaz akkor a Mobilicorpus-t fogjuk venni.
-Az egy testlebegtető bűbáj, nem?
-Pontosan. Ismered?
-Nem, csak hallottam róla. -a beszélgetésüknek az apró termetű tanár belépése vet véget.
-Ő Flitwick professzor. Nagyon rendes szóval szerintem kedvelni fogod. Ő foglalkozik az iskola énekkarával is.
-Már most szimpatikus.
-Jól van diákok! Mindenki válasszon egy párt és hozzon maguknak egy szivacsot a szekrényből.
-Leszünk partnerek? -néz rá Mio és ő azonnal bele is egyezik. Viszont az önbizalom nem tart sokáig, mert amint egymással szemben állnak már inkább elszaladna. Mio kimondja a varázsigét és ő azonnal a levegőbe emelkedik, bár alig pár centire a fölftől, de lebeg. Pár másodperc múlva mosolyogva érkezik a puha szőnyegre, majd helyet cserélnek. Lis félénken szegezi pálcáját Hermionéra, majd kimondja a varázsigét. Partnerének teste enyhén megemelkedik mire ijedten hátra lép egyet. Meglepetten néz a pálcát tartó kezére, miközben a szíve hevesebben kezd verni a reménytől. Visszakapta az erejét? Felemeli a fejét és a matracon ülő Mio néz vissza rá.
-Jézusom! Bocsánat! Elejtettelek. -kerekednek ki a szemei, de a másik lány nem válaszol. Lehet, hogy haragszik? A következő pillanatban Hermione felnevet és csak feltápászkodik.
-Ugyanmár! Próbáljuk meg újra. -mosolyog Lisre, aki hálásan öleli át a lányt. Az óra elkövetkezendő negyven perce nevetések és esések között telik. Már az órákról áramlanak ki, amikor megjelennek a Weasley ikrek.
-Hódolatunk a hölgyeknek! -mondják egyszerre a lányok vállára támaszkodva.
-Hogy tetszett az első órád? -mosolyog George kicsit közelebb húzódva a lányhoz, miközben a derekára teszi a kezét. Lis felnéz a fiúra és már válaszolna, de ekkor kitárul a mellettük lévő terem ajtaja, amint Lucius Malfoy lép ki. Nem veszi észre azonnal a párost, de amikor felfedezi őket tekintete még jobban elkomorul.
-Ms. Hewitt! Most hallottam, hogy ön csak tegnap érkezett. Lenne szíves az irodámba fáradni, hogy megbeszélhessük mit kell bepótolnia? -a többi diák nem veszi észre a különbséget, de a Petnek azonnal feltűnik. Gyomra görcsbe rándul a félelemtől és csak elfehéredve bólint.