Egy Halálfaló Ágyasa

Cella

A cellában halotti csend uralkodik. Liserli a hideg falnak dőlve bámulja a félhomályos folyosót. Alig húsz perce van magánál, de ez is túl soknak bizonyul egyedül ezen a nyomasztó helyen. Néha lépéseket, puffanásokat és fájdalmas sikolyokat hall a föltöttük lévő emeletről. A doh, vizelet, ürülék és vér összetéveszthetetlen keverékéke száll a levegőben. Tudja, hogy hol van. Amikor még csak egy hónapja volt az elrablóinál összekeverték valakivel és ide hozták. Ez egy Macaria. Ilyen házakba hozzák azokat az embereket, akik már nem kellenek senkinek, majd saját szórakouásukra kínozzák halálra őket. Szerecséjére nála észrevették a keveredést és időben elvitték innen. Liserli legszívesebben elsírná magát annyira fél, de arcán még sincs nyoma érzelemnek. Megtanulta kontrollálni őket és tudja, hogy most erősnek kell lennie különben soha sem jutnak ki innen élve.
-Lis! -az ismerős hangra felkapja a fejét.
-Draco! -mosolyodik el a lány.
-Mit keresünk egy Macariában?
-Tudod mi ez?
-Igen. Apámmal már voltam ilyen helyen.
-Nem tudom miért vagyunk itt. -fordul Lis ismét a rácsok felé. Lucius. Nem tudja mit érez a férfi iránt és hogy vissza akar-e menni hozzá, de most megnyugtatná a gazdája jelenléte. Megnyugtatná a férfi illata, hangja és az izmos karjai amelyek körbe ölelik éjszakánként.
-Lis. Rendben leszünk. -teszi Draco kezét a lányéra, majd megszorítja, aki erre elmosolyodik és bólint.
-Nézzük meg, hogy fel tudjuk-e kelteni a többieket. -tápászkodik fel Lis, majd Harryhez indul. Többször is meg kell ráznia a szemüveges fiút, hogy magához térjen.
-Jó reggelt!
-Mi..? Mi történik?
-Egy cellában vagyunk. -magyarázza a lány miközben már Ront keltegeti. Amint a vörös magához tér fájdalmas szisszenéssel kap a hátához.
-Mi a baj? -lép közelebb Harry.
-Szerintem megsérült a hátam. -a fiú felhúzza a kardigánját és a hátán jól kivehető egy közel 15 centis vágás.
-Keresek valamit, amivel bekötözhetjük. -indul Lis a cella hátuljában összedobált tárgyak felé. Hiába keres bármi szövetet, hogy legyen mivel bekötözni a sebet. Végül pár zsák alatt egy régi ládát talál. Nagy nehezen lelöki róla a nehéz zsákokat, majd kinyitja hátha valami régi bőrönd. Amint felnyílik a doboz teteje ijedt sikkantással kapja kezeit a szája elé. A ládában Hermione és Ginny fekszik megkötözve, beragasztott szájjal a vörös lány eszméletlennek tűnik, de Mio azonnal felkapja a fejét.
-Harry! Megtaláltam őket! Itt vannak Ginnyék! -kiabál. Pár pillanat múlva már mind az öt fiú ott áll mellette. Az ikrek amilyen gyorsan csak lehet a húgukért nyúlnak és kiveszik a dobozból. Harry már nyúlna Hermionéért, amikor valaki megelőzi. Draco egy könnyed mozdulattal karolja át a lány derekát, majd emeli ki a fogságból. Hermione könnyei elerednek és úgy bújik a fiú nyakába mintha attól félne, hogy az eltűnik. A cellára nehéz csend ereszkedik, amit csak Mio szipogása tör meg néha. Mindenki érzi, hogy ez most komoly. Egy olyan szituáció, amit nem biztos, hogy túlélnek. A beállt helyzetet végül Draco töri meg. Elhajol a lánytól és megszabadítja a száját takaró ragtapasztól.
-Kiszabadítom azt az idegesítő szádat. -vigyorodik el.
-Köszönöm. -rebegi a lány -Köszönöm, hogy itt vagy. -Mio ajkai, majdnem a szőkééhez érnek, akinek szemeiben Lis látja megcsillanni a vágyat. Ugyanazt a gyönyöröket ígérő, éhes vágyakozást, amit a gazdája íriszeiben szokott látni. Könyökével megböki Harry oldalát, aki veszi az adást és elfordul magával húzva Ront is. Végül Lis is vörös lány mellé guggol, aki már kezd magához térni.
-Mi tartott ennyi ideig? -nyögi egy halvány mosollyal ajkain.
-Elkéstünk Gin. Sajnálom.
-Ugyan... -Fred segít felülni a húgának -Nagyon rossz helyen vagyunk...
-Ki kell jutnunk innen. -és ezzel veszi kezdetét az ötletelés. Bár kezdetben még egy csomó ötletük volt, ahogy az idő telik egyre jobban kedvetlenednek el. Minden tervükben túl nagyok a buktatók és végül feladják. Liserli nem tudja mennyi idő telik el. A folytonos félhomály összezavarja az időérzékét. Fázik. Körbe néz a társain. Fred és George egymásnak dőlve alszik, Ron és Ginny valami bugyuta varázsló játékkal igyekszik elterelni a figyelmét, Hermione Draco karjai között fekszik és valamiről halkan beszélgetnek. Csak ő és Harry ülnek egyedül a rácsoknak támasztva fejüket.
-Eresszenek el! Nem hallották?! Mégis mit akarnak tőlem?! -hangzik fel egy ideges hang a folyosó végén. Liserli azonnal felpattan és igyekszik kidugni fejét a rácsok között, hogy megbizonyodhasson a gyanújáról. Catherine az. A cellájuk ajtaja kitárul, majd egy vékony, fekete hajú lány löknek be rajtak, aki idegesen szidja az őt vezető őröket. Amint a férfiak elmennek Cat körbenéz és azonnal megpillantja a másik petet.
-Lis! Hála istennek, hogy jól vagy! -ugrik barátnője nyakába aki nevetve fogadja a szeretet hullámot. Szorosan átölelik egymást és kicsit erősebbnek érzik magukat most, hogy újra együtt vannak
-Én is örülök, hogy látlak! Mit keresel itt? Megsérültél? Mi történt az arcoddal?
-Nem tudom. Valaki csak úgy elkábított, de útközben magamhoz tértem. Ők még nem bántottak. Az arcomat az egyik halálfaló ütötte meg.
-Minket is így hoztak ide. Fogalmunk sincs mi történik.
-Minket? -fordul meg Cat és csak ekkor veszi észre a többi sötétben kuporgó varázslót. A fekete hajú lány meglepetten fedezi fel Draco Malfoyt a fogságba esettek között. Akkor nem a gazdáik küldték ide őket. Cat megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Még kell Tomnak.
-Catherine? -összeráncolja a homlokát és a hang irányába fordul. Amikor megpillantja a kócos, csillogó zöld szemű, szemüveges varázslót szemei kikerekednek és szája elé kapja a kezét.
-Harry? Te is? Miért kellünk nekik mindnyájan? -Cat feltápászkodik és a testvére felé igyekszik, aki szintén így tesz. A következő pillanatban már egymás karjába borulva sírnak. Lis mosolyogva nézi ahogyan a tizenhét éve elválasztott ikrek újra egymásra találnak. Harry kezeit Cat arcára teszi és csak szótlanul memorizálja a lány minden vonását. Nem kellenek szavak. A cellát boldog, ünnepélyes hangulat lengi körbe. A pillanatot a fémajtó nehéz, vészjósló nyikorgása töri meg. Mindannyian arra kapják a fejüket és a cellába három fekete ruhás pasi lép be. Arcuk állatias és barátságtalan.
-A fekete és a szőke lányt fogjátok és hozzátok ide előre. A többi kölyköt ültessétek a falhoz. -hangzik fel egy Catherine számára nagyon ismerős hang. Két férfi a falhozz húzza a társaikat míg őket a harmadik a hajuknál fogva az ajtó elé dobja. Liserli két színű szemében dac csillan. Ekkor eléjük lép egy magas, hosszú barna hajú férfi, akinek arcát egy hatalmas karmolás díszíti.
-Deimos. -Catherine szinte köpi a szavakat.
-Catherine! Liserli! Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk.
-Kérlek ne legyél ennyire vicces. -mormog Lis miközben megforgatja a szemeit.
-Nem tanították meg pet, hogy a szádat csak szopásra használhatod? -kever le neki egyet a férfi. A falnál ülő társai ijedten ugranak fel, de a pet csak leinti őket. Már hozzá van szokva. Csöndben kel fel a földről, majd ismét a vérfarkas szemeibe néz. -Nocsak, csak egy pofon kell hozzá és máris engedelmessé válsz? Szereted igaz? Szereted a fájdalmat? Szereted amikor a kis törékeny, vékony testedbe hatolnak és ájulásig basznak. Nyomorult kurva! -kapja el a lány nyakát, majd másik kezével letépi róla a mellkasát takaró ruhát. Pár pillanat és a szőke pet már csak fehérneműben ül a hideg betonon. Teste lúdbőrözik, megrázkódik, mellbimbói megkeményednek.
-Milyen szép fiatal test. -guggol Deimos mosolyogva a lány elé. Nagy érdes tenyereivel végigsimítja a pet oldalát és nyakát. Kezei végül a lány mellére csúsznak és masszírozni kezdi őket. Lis az ajkába harapva hajtja le a fejét nehogy hangot adjon ki. Nem fog megtörni -Van itt egy másik petünk is.
-Mit akarsz? -Cat szemei villámokat szórnak.
-Ez egyszerű. Használni titeket.
-Féltékeny vagy igaz? Mert a gazdám megengedte Vladimirnak, hogy játszon velem, de neked nem. -vigyorodik el a lány -Milyen gyerekes.
-Lehet, hogy gyerekes, de most ennek a gyereknek vagy a játéka ezt ne feledd. Azt teszek veled amit akarok. Ha akarom halálra kínozlak, ha akarom használlak, majd megöllek, ha akarom hagyom, hogy mindenki átmenjen rajtad és ha akarom akkor teliholdkor a fiaim elé vetlek, akik majd darabokra tépnek.
-Meg kéne tanulnod, hogy az akinek Voldemort a gazdája már nem fél semmitől.
-Igen? És ha megölöm a testvéred?
-Ne merje!
-Szomorú lenne, igaz? Szegény kis Catherine. Csak most kapta vissza a testvérét és máris el kell búcsúzniuk. Hozzátok ide a fiút! - a két feketébe öltözött pasi odaráncigálják Harryt.
-Ne merje! Engedje el! -Deimos felemeli a pálcáját és a fiúra irányítja -Ne merjen ártani neki! Hagyja békén! Ne! -ám az átok helyett csak Cat hangja visszhangzik a cellában.
-Kár, hogy nem ölhetem meg. Legszívesebben itt helyben kivégezném, de a megbízóm azt mondta ti hárman élve kelletek neki. Vajon mit terve annam a vén bolond Dumbledorenak?