Egy Halálfaló Ágyasa

Rohanó Évek

Liserli az ablakot ostromló esőcseppeket figyelte. A nyári zápor gyorsan jött és enyhülést hozott a meleg tetőtéri lakásba. Mélyen beszívta a friss eső illatát, majd mosolyogva emelte tekintetét az ablakból is jól látható felhőkre, de a szemében szomorúság csillogott. Eszébe jutott a gazdája... vagyis a volt gazdája. Lucius szerette az esőt és sokszor ültek összebújva a hatalmas ablakok előtt, ahonnan tökéletesen lehetett látni az alá hulló fénylő vízcseppeket. Nagyot sóhajt. Három év... Három éve szökött meg. Olyan, mintha tegnap lett volna és a férfi hiánya azóta is kínozza. Vajon mit csinálhat most Lucius? Emlékszik milyen volt a szökése után. Az első hat hónap borzalmas. Egy kis padlás szobában lakott és egy éjszakai bárban dolgozott felszolgálóként, ami terhesen nagyon megterhelő volt. Nem táncolhatott hiszen terhesen nem volt elég vonzó a férfiaknak. Aztán megszületett a kislánya. Mivel kórházba nem mehettet ezért otthon szülte meg a hely tulajdonosának segítségével. Az öreg boszorkány mindenben segítette amiben csak tudta. Ingyen lakhatott a kis szobában, amíg meg nem erősödött annyira, hogy visszatérjen dolgozni. Mosolyogva gondol arra mikor először foghatta kezében a kislányát. Először érintette a puha bőrét, először puszilt a kevéske szőke tincs közé és először nézett bele a két színű szemekbe, amik olyanok voltak, mint a sajátjai. A kislány az Elain nevet kapta, ami őzgidát jelent és a kislány olyan is volt. Mint amikor az ember az erső nyugalmában megpillantja az apró, puha teremtményt. Vidám, kíváncsi és az első pillanattól mindenkit levett a lábáról. A bárban dolgozók és a bár törzsvendégei is hamar megszerették az ott felcseperedő csöpséget. Amikor Lis elég erős lett ahhoz, hogy újra táncolhasson elkezdett fellépni és a siker nem is maradt el. Hiszen egy kevés, mégis eleget takaró ruhába öltözött bódító kit ne venne le a lábáról? Hamarosan sokan eljöttek megnézni és az így keresett pénzből már képesek voltak egy nagyobb házba költözni. A lakásuk ablakából csodálatos kilátás nyílt London utcáira. Liserli élvezte a szabadságát. Flörtölt, nagyokat sétált, ruhákat vett magának és egyszerűen csak élvezte az életet. Egy dolog volt, ami megkeserítette napjait. A félelem. A félelem, hogy Lucius felbukkan valamikor és újra elkapja. Megkínozza, majd megöli, de leginkább attól félt, hogy elveszi tőle a gyermekét. A legnagyobb félelme ez maradt a mai napig. Az a sok végig sírt éjszaka, fájdalom és szenvedés mind megérte.
-Anya! -érez meg egy apró rántást a szoknyája aljánál. Egy lágy, szeretetteljes mosollyal néz le a lányára, akinek hófehér tincsei kócosan állnak szerteszét.
-Felkeltél picim?
-Igen. Anya! Ma jön Amos is?
-Természetesen. -bólint mosolyogva, mire az angyal szerű kislány elégedetten bólint és halálos komolysággal megy a szekrényéhez, hogy kiválassza a ruháját. Lis csak az ajkaiba harapva folytja el a kuncogását. Olyan aranyos. Priamos a szökése óta a legjobb barátjának volt mondható és sokat segített neki a kislány nevelésénél. Elain hamar megkedvelte a helyes, kedves férfit, de a neve túl bonyolultnak bizonyult így Amossá nevezte át Priamost.
-Anya! Szerinted ebben tetszeni fogok Amosnak?-mutat Lis felé egy aranyos fehér ruhát.
-Biztosan. Ha szeretnéd befonhatom a hajadat is.
-Tényleg?
-Persze. -válaszol mosolyogva a lány és a sminkasztalhoz lép, hogy kivegye belőle a fésűt.
-Teszel bele olyan csíkokat is?
-Csíkokat?
-Tudod, amik csillognak. Ami a te hajadban szokott lenni. -mutat az édesanyja szöke tincseire. A kislány az ezüst fonalakra gondol, amik Liserli haját szokták díszíteni munka közben.
-Persze.
-Akkor biztos tetszeni fogok Amosnak. -foglal helyet anyja előtt elégedetten Elain.
-Akkor biztos. -nyom puszit a puha bőrre Lis, majd elkezdi kifésülni a kislány korához képest hosszú haját. Aranyosnak tartja a gyermeke viselkedését bár ő maga is izgatott, hiszen Priamos most jön először két hónap után.
-Anya...
-Igen picim?
-Apa miért nem jön soha? -Elain hangja szomorúan cseng.
-Tudod apa... Apa nem igazán tudja, hogy itt vagyunk.
-És nem is fogod elmondani neki?
-Nem tehetem, de egyszer majd meglátogatjuk, jó?
-Rendben.
-Elain figyelj rám. -guggol a lánya elé -Ha apa véletlenül feltűnne itt bármikor úgy hogy nem én hívom akkor ne menj oda hozzá, jó? Azt nem szabad.
-Miért?
-Mert-a volt pet megakad-Mert apa nem szereti, ha hirtelen megzavarják.
-Rendben.
-És ha véletlenül feltűnne és elvinne minket a házába akkor ne mond meg neki, hogy ő az apukád, jó? Majd én elmondom neki, de te ne mondj semmit.
-De miért anyu? -biggyeszti le ajkai a csöppség.
-Csak ígérd meg.
-Megígérem.
-Köszönöm picim. Nagyon szeretlek! Megígérem, hogy egyszer meglátogatjuk apát, rendben?
-Rendben. És akkor vihetek neki ajándékot is?
-Vihetsz.
-Akkor majd rajzolok neki! Le rajzollak titeket.
-Rendben kincsem.
-Siessünk anya, mert nem sokára megjön Amos bácsi.
-Ha hallaná, hogy bácsinak hívod. -nevet fel Lis és a kislány is mosolyogva kinyújtja a nyelvét.
-Hiszen már bácsi.
-Igazad van. -Liserli odafigyelve fonja be a lánya haját egy két ezüst szalaggal díszítve. Amikor végez az órára néz és a ruháihoz lépve kezd válogatni köztük. Egy rózsaszínű darabb mellet dönt, ami bár takarja a melleit és a lába egy részét is, de az anyaga áttetsző így még titokzatosabbá téve a megjelenését. Haját befonja, majd egy enyhe sminket visz fel és cipőit magára húzva fogja meg kislánya kezét, hogy elinduljanak a két házra lévő éjszakai bárba. Amikor odaérnek azonnal belefutnak az egyik törzsvendégbe Ahrenbe. A magas, jóképű férfi imádja nézni, ahogy Liserli táncol így minden éjszaka itt van, mikor a lány fellép.
-Liserli!
-Ahren. Örülök, hogy látlak!
-Én is. Csinos vagy.
-Köszönöm.
-Te is remekül nézel ki nagylány. -guggol le és megsimogatja Elain feje búbját.
-Köszi! Amos itt van már?
-Talán őt láttam az előbb bebújni a függönyök mögé. -kacsint a férfi és a kislány nevetve kezd el futni az említett irányba. Lis csak mosolyogva néz utána. Sokszor fél attól, hogy rossz hely ez egy kislánynak, de az itteniek annyira szeretik, hogy a csöpség semmit sem érzékel belőle.
-Minden rendben?
-Minden.
-A bokád jól van?
-Persze. Nem estem múltkor akkorát.
-Többet kéne pihenned Lis.
-Nem lehet.
-Biztos nem fáj?
-Biztos. Amúgy is hozzá vagyok szokva a fájdalomhoz.
-Igen?
-Pet voltam Ahren. Azt a fajta fájdalmat nehéz elfelejteni. -a férfi egy darabig figyeli a lány vagyis mostmár nő távolba révedő tekintetét.
-Te szerettél valakit igaz?
-Tessék?
-Szerelmes voltál. Sokszor látom a beszélgetéseink közben. Látszik a szemeden.
-Szerelmes voltam.
-Voltál?
-Vagyok, de ez nem számít. A legfontosabb, hogy Elain biztonságban legyen.
-Magadra nem szoktál gondolni?
-Nem szokásom. Na megyek, mert hamarosan színpadon kell lennem.
-Már alig várom! -csap Lis fenekére Ahren, aki erre csak egy villámló tekintettel ajándékozza meg-Oké bocsi! Rossz szokás. -a lány megforgatja a szemeit, majd a függönyök felé sétál. Megjelenésével, kecses lépteivel és kisugárzásával sok ember tekintetét magára vonzza, de őt ez nem érdekli. Már megszokta. Nyújtózik egyet és elhúzza a nagy vörös függönyt, hogy belépjen a backstagebe.
-Törpe! -öleli át valaki hátulról.
-Felhőkarcoló! -bújik bele az ölelésbe. -Hogy vagy? Nem sérültél meg?
-Nyugi ez csak egy rövid küldetés volt. -engedi el a férfi így Lis már szembe tud fordulni a legjobb barátjával.
-Megsérült az arcod. -simítja meg Priamos legújabb sebét.
-Meg, de majd elmúlik.
-Remélem, bár nem áll rosszul.
-Vigyázz, mert még elcsábulsz.
-Igen?
-Akár az is lehet.
-Akár. -kacsint a bódító, majd lassan elkezd bemelegíteni, hogy nehogy megint megsérüljön tánc közben.
-Liserli! Mindját le jön Sigrún és akkor te következel.-hangzik fel hamarosan az egyik lány hangja.
-Rendben. -a szőke nő lassan feltápászkodik, majd lehunyja a szemeit. Maga elé képzeli Lucius helyes arcát, vágytól izzó tekintetét és vágyat, amit érzett a férfi érintése nyomán. Mindig neki táncol. Több mint két éve mindig a gazdájának táncol, aki azt sem tudja, hogy hol lehet. Nagy levegőt véve lép a színpadra, ahol azonnal heves taps fogadja. Lassan csendül fel a zene első üteme és Liserli teste önálló életre kel. Testének mozgása tökéletesen egybeolvad a ritmussal. Érzi magán a férfiak és nök éhes tekintetét, de nem érdekli. Csak Lucius látja maga előtt. Az egyik pillanatban mintha teljesen másik dimenzióba kerülne. Érzi a gazdáját. A férfi nincs itt, de a lány érzi őt a zsigereiben. Bocsáss meg nekem!


Lucius a hatalmas ablakok előtt ülve figyeli a nyári záport. Már nem szereti az esőt. Hiányzik a volt petje a karjai közül. Sose felejti el azt a reggelt, amikor a lány elment. Hetekig reménykedett még, hogy Lis valamikor felbukkan az ajtóban és közli, hogy elrabolták vagy megbabonázták, esetleg elszökött, de meggondolta magát. Ezek közül viszont egy sem vált valóra. Lucius ugyanolyan érzéketlen lett, mint mielőtt a lány felforgatta az életét. Sokszor álmodott a bódítóval. Álmában újra érinthette azt a puha bőrt, újra csókolhatta az eper ízű ajkakat és hallhatta a lány minden rosszat elfeledtető hangját. Az első pár hónapja a hiány és a fájdalom nevében telt, de aztán ez csalódottsággá alakult, majd dühvé vált. Már nem volt más vágya csak, hogy elkaphassa a lányt és megbosszulja rajta, hogy összetörte a szívét. Többször is próbált kapcsolatot létesíteni a volt kötésen keresztül, de minden próbálkozása sikertelen volt. Több petje is volt azóta, de egyik sem volt olyan, mint Liserli. Unalmasak és átlagosak voltak. A szexre jók, de általában pár hónap után túl adott rajtuk. Nem tudta megölni őket, mert túlságosan a szőke szerelmére emlékeztettétk így elajándékozta őket.
-Pet! -a hosszú fekete hajú, vékony lány azonnal felkapja a fejét és ijedten néz a gazdájára -Tízre legyél a szobámban.
-Igenis. -hajol meg, majd elhagyja a helyiséget. Lucius elgondolkodva néz utána. Liserli megkérdezné, hogy miért szomorú. Liserli észrevenné, hogy szomorú és megpróbálná elterelni a figyelmét. Liserli fel tudná vidítani. Frusztráltan hunyja le szemeit és ejti hátra a fejét. A következő pillanatban íriszei meglepetten pattannak ki. Érezte! Érezte a lányt. Érzi, hogy él és jól van, de nem érzi, hogy hol. Testét elönti a szeretet, de ez nem az övé. Olyan, mint amikor Liserli mindenét felkínálva vallott neki szerelmet. Ezek a lány érzései. Hol vagy én szeretett petem?