Egy Halálfaló Ágyasa

Lycon

Lycon szájából lassan csordogál a vér. A hátán húzódó mély vágásokba már beleragadtak a hosszú ezüstös tincsei. Mégsem sír. Csak tűr. Tulságosan összetörték már ahhoz, hogy legyenek érzései. A gazdája meg akarja ölni. Mindenki tudja. Felnéz a rövid szőkehajú férfira, kinek arcán egy szadista mosoly terül széjjel.
-Most pedig megöllek pet. Készülj fel arra, hogy megszabadulsz a nyomorult kis életedtől.
-Gazdám... -rebegi a csont vékonyra éheztetett fiú. Nem akar még meghalni. A következő pillanatban az ajtó kitárul és egy magas, fekete hajú, fekete taláros férfi lép be rajta.
-Bryson! A Nagyúr hivat!
-Egy pillanat és megyek, csak ezt elintézem.

Piton szemei csak ekkor tévednek a földön térdelő, megviselt fiú felé. Egy kicsit összeráncolja a homlokát. Pont az ő ízlése.
-Ne öld meg. -mondja ki nyugodtan.
-Mi? -horkan fel a szőke férfi pálcáját még mindig a petjére szegezve.
-Ne öld meg. -ismétli- Megveszem.
-Megveszed, ezt? -bök Lycon felé a másik halálfaló mire Piton bólint -Rendben. Megyek a Nagyúrhoz, aztán elintézzük a dolgokat. -majd kisiet a szobából. Perselus a fiúhoz lép, akinek kicsit megrogytak vállai a megkönnyebüléstől. Hosszú ujjaival megemeli Lycon szépen ívelt állát, hogy végre megnézhesse új szerzeményének arcát is. Mindig komor ajkaira egy elégedett mosoly kúszik, gyönyörűen ez a fiú.
-Gyere! Kelj fel és menjünk. -Lycon minden erejét összeszedve tápászkodik fel és remegő végtagjai ellenére igyekszik lépést tartani az új gazdája ruganyos lépteivel. Egy darabig bírja, de aztán a folyosó közepén a lábai feladják a harcot és előrehanyatlik.
-Pet?
-Én... Sajnálom. -remeg meg a fiú hangja. Piton óvatosan végigméri a megviselt testet és bosszúsan állapítja meg, hogy a sérülések sokkal komolyabbak, mint gondolta. Egy sóhajtás kíséretében, átkozva a jó szívét lép Lyconhoz, majd emeli fel. Milyen könnyű! Érzi a csontjait a kezei alatt.
-Mi a neved pet?
-Lycon.
-Ennyi? Vezeték név? Vagy bármi?
-Shaina.
-Gyönyörű.
-Tessék? -pislog fel az őt cipelő férfi helyes arcára a fiú.
-Azt jelenti a Shaina, nem?
-De igen. -válaszolja meglepetten a pet.
-Megleptelek? Tudod nem minden halálfaló tanulatlan.
-Elnézést én nem...
-Ne szabadkozz. Én is tudom, hogy milyennek a legtöbben.
-Rendben Gazdám. Köszönöm.
-Mit?
-Hogy megvett. Nem akartam még meghalni.
-Azért vettelek meg mert kellett egy új pet és az esetem vagy.
-Értem. -hajtja le a fejét Lycon, hiszen érzi a férfi hangulatváltozását. Nem kellett volna megköszönnie. Amint a szobába érnek Piton leteszi a petet az ágyra, majd a szekrényéhez lép, hogy fájdalom csillapítót, altatót és egyéb gyógyhatású bájitalokat keressen. A fiút lenyűgözi a sok könyv, üvegcse és gyógynövény. Az édesapja kiskorában nagyon sok bájitalt készített és mindig megengedte neki, hogy segítsen. Elmosolyodik, majd lehunyja a szemeit. A fájdalom kezd elviselhetetlenné válni. A hátán lévő mély, korbács által vágott sebeket birizgálja az ágynemű anyaga.
-Ezt idd meg! -hallja a parancsot, amit teljesít is és lassan lehunyja a szemeit.


Lycon kezében egy gyógynövényekről szóló könyvvel terül el a kanapén. Egész nap csak olvasott és most, hogy a sérülései már teljesen meggyógyultak sokkal kellemesebbek lett a fekvés is. Nyugodtság van, amikor beviharzik az ajtón Perselus ezzel kis híján szívrohamot okozva a fiúnak. A férfi nem néz rá csak idegesen mászkál fel alá. Ideges. Lycon óvatosan figyeli az arcát és a férfi szemében olyat lát csillogni, amit túl jól ismert. Szexuális frusztrációt. De ha kell neki a szex, akkor miért nem fekszik le vele? Őt próbálja védeni? A könyvet lerakva gondolkozik el. Ha most átlépi ezt a határt akkor nem viszakozhat többet. Végül dönt. A kanapét ujjaival végigsimítva kel fel, hogy a férfihez lépjen. Piton meglepetten néz a petjére, de az csak pipiskedve csókol az érzéki ajkakra. Egy pillantig mindketten megdermednek, de aztán Piton belemosolyog a petje szájába és visszacsókol. A csók sokkal durvább és szenvedélyesebb, mint amit Lycon eddig bármikor kapott. Mivel új neki ez a fajta érintés ezért jó petként csak belesimul gazdája érintésébe. Nem ellenkezik, nem remeg, nem viszakozik. Tűr. Megtanulta az elmúlt évben, hogy mi a túlélés kulcsa. Piton lassan az ágy felé kezd vele hátrálni, majd a fiú háta az ágyneműhöz ér. A férfi hatalmas kezei határozottan, de finoman fejtik le róla az ingjét. Mikor már meztelen felsőtesttel fekszik a a gazdája előtt frusztráltan elfordítja a fejét. Milyen csúnya lehet most, hiszen egy csomót fogyott...Meglepetten nyög fel, ahogyan Perselus nyelve végigszánt a felsőtestén. Az előző gazdája sosem tett ilyet. Piton élvezettel hagy nyomokat a puha, hófehér bőrön.
-Tudod, most nem leszek türelmes.
-Már ez is több volt, amit eddig valaha kaptam. -nevet fel Lycon és kicsit megemelkedve csókolja meg a gazdáját, majd hanyatlik hátra és hagyja, hogy a férfi tovább vetkőztesse, míg végül már teljesen meztelenül fekszik a fekete ágyneműn. Piton egyik kezével megsimítja a fiú arcát Lycon pedig összeszorítja a szemeit és felkészül a fájdalomra, ami pár másodperc múlva bele nyilal a fenekébe. Nagy. Ez az első, ami eszébe jut a petnek. Nagyobb, mint Bryson. Engedelmesen tűr és várja, hogy gazdája gyors mozgásba kezdjen, de ez nem történik meg. Kinyitja áthatóan kék íriszeit és Perselus sötét szemeibe néz.
-Megvárom amíg megszokod. Amikor már nem fáj, akkor mozdulj meg. Rendben?
-Rendben. -amikor a fiú úgy érzi, hogy enyhült a feszítő érzés óvatosan meglöki a csípőjét és Pitonnak nem is kell több. Azonnal kegyetlen tempót kezd diktálni kis híján a matracba döngölve az alatta fekvő törékeny testet. Lycon azt sem tudja mit csináljon így a gazdája vállába vájja az ujjait, majd hátraveti a fejét. Hirtelen hangja magasabb tartományba csúszik ugyanis a férfi eltalálja a prosztatáját. Innentől kezdve pedig Lycon elveszik az új fajta szexuális tapasztalat szenvedélyes hálójában.


-De gazdám én nem...
-Ne magyarázkodj! Ne foglak szigorúan, sokkal több jogod van, mint egy petnek és te mégis képes vagy más férfival flörtölni?! Azonnal meg kéne, hogy öljelek!
-Gazdám, kérem! -remeg meg a pet és szemében félelem csillan, amikor a gazdája feltűri az ingje ujját.
-Gyere ide pet!
-Igenis! -Lycon már tudja, hogy ezt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. Azóta nem beszél egy férfival sem.



Piton nem szereti Lycont. Kedveli, de nem szereti. Kedveli a fiú lelkesedését és finomságát, de amit iránta érez az nem szeretet. Csak egyszerűen jó társaság és van kin levezetni a szexuális energiáit. Mondjuk nem mintha nem lenne más, aki aláfekszik. Perselus ugyanis nem veti meg sem a nőket, sem a férfiakat, így nagyon sok halálfalóhoz volt már szerencséje.



Lycon szereti a gazdáját. Hónapok óta győzködi magát, hogy csak hálás a férfinak, de nem. Ez szerelem. Akárhányszor csak megérzi magán az érintését fehevül a teste, imádja csak hallgatni, ahogy a férfi a legújabb bájitaláról mesél és amikor mással látja Perselust a szíve fájdalmasan szorul össze. Ez egy reménytelen szerelem. Miért pont neki kell így éreznie a gazdája iránt?



Lycon a gondolataiba merülve ül gazdája mellett. Egyszerűen nem tudja kiverni a fejéből Liserli illatát. Olyan más volt. Olyan... Édes.
-Pet! Neked próbálok segíteni! -mordul fel Piton, aki éppen gyorstalpaló oktatást tart a fiúnak gyógynövénytanból.
-Elnézést Gazda!
-Még mindig azon a lányon jár az eszed?
-Én, sajnálom...
-Nem kell. Látom, hogy valamiért nagyon érdekel. Esetleg tetszik?
-Nem, Gazda. Én nem vagyok biszex. Csak az illata...
-Az illata?
-Igen... Nagyon édes.
-Édes? Én nem éreztem semmit.
-Én érzem ezeket. Önről is azonnal tudtam, hogy halálfaló. Olyan keserű volt az illata.
-És tudod mit jelent ez az édes illat?
-Nem. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor kiskoromban egy bódító járt édesapámnál.
-Bódító? Hiszen azok már rég kihaltak...
-Tudom.



A pet idegesen vág át a kúria itt-ott romos folyosóján. Perselushoz igyekszik. A csatának vége és ő azóta nem látta a gazdáját. Csak reménykedik benne, hogy a férfinek nem esett semmi baja. A szobába belépve azonnal megpillantja a fekete kanapén ülő halálfalót, aki éppen a vállát próbálja meg bekötni, sikertelenül. Lycon egy megkönnyebbült mosollyal simítja végig Piton hátát, aki erre megrezzen.
-Pet.
-Gazdám, segíthetek?
-Ha megteszed, akkor megköszönöm.
-Ez csak természetes. -nyúl a gézért a pet, de amint meglátja a férfi sérülését aggódni kezd -Hiszen le sem kezelte normálisan! -csattan fel és a polchoz lép, hogy megkeresse a megfelelő bájitalokat. Vékony ujjai finoman érintik a másik sebét és hozzáértő mozdulatokkal kezelik azt.
-Köszönöm. -húzza le magához Perselus egy csókra a petet. Lycon boldogan viszonozza azt, hiszen imádja a férfi minden érintését.
-Nincs mit Gazdám. -mosolyog a fiú.
-Lycon... tudom, hogy te szeretsz. De én ezt sosem lennék képes viszonozni. Nem szeretlek.
-Tudom. -mosolyog továbbra is a pet, de a szemeiben látszik az a törés, amit gazdája szavai okoztak a lelkébenlelkében -Most viszont mennem kell.. Meg kell néznem List. Catherine nagyon súlyosan megsérült és félek, hogy magát hibáztatja.
-Menj csak.
-Vigyázzon magára! -lép ki Lycon az ajtón és amint az becsukódik mögötte szeméből folyni kezdenek a könnyek. Fáj.


Több, mint fél év telt el a nagy csata óta. A kúriában élők élete jelntős változásokon ment keresztül. A leglátványosabb Liserli szökése volt, aminrk egyedül Lycon tudta az okát. Sokáig gondolkozott, hogy megossza-e Pitonnal, de végül a hallgatás mellett döntött. Nem akar még több bajt. Felnéz a hatalmas fa lombkoronájára, ami alatt éppen elsétálnak a gazdájával és azon gondolkodil, vajon mi lesz most. Az úton hirtelen egy másik halálfalót pillantanak meg.
-Perselus!
-Esmond. Örülök, hogy látlak. -biccent a férfi.
-Ő ki? -bök a magas, fekete hajú alak a gazdája háta mögött álldogáló petre.
-A petem, Lycon.
-Gyönyörű.
-Tudom.
-Nekem adnád? -erre a kérdésre már a fiú is felkapja a fejét. Meg akarják venni? Ismét? Idegesen néz a gazdájára, de mikor meglátja a férdi elgondolkodó tekintetét már tudja a választ.
-Igen. -feleli Piton és Lyconnak még sosem fájt szó ennél jobban.



Esmond nem rossz ember. Ezt a pet azonnal megtudta mondani. Nem volt követelőző, nem volt erőszakos, de nem volt Piton. Lycont nem érintette többet az a férfi akit szeretett. Az ágyon ültek és új gazdája élvezettel csókolgatta a formás ajkait még ő igyekezett nem Perselusra gondolni.
-Lycon.
-Elnézést én nem... Én... -dadogja ijedten.
-Nincs baj. Nyugodj meg. Szeretted őt, igaz?
-Szeretem.
-Sajnálom, hogy ezt el kell viselned. -ül hátrébb a férfi, elhajolva a pettől.
-Miért vagy ilyen jó velem? Nem érdemlem meg! Hasztalan vagyok. -kezdenek folyni a könnyek a fiú gyönyörű szeméből.
-Ne sírj! Na! -mosolyodik el a halálfaló.
-Sajnálom.
-Nézz rám! -ám a petnem teljesíti a kérést csak a fejét lehajtva sír -Nézz rám! -nyúl Esmond a másik álla alá ezzel kényszerítve, hogy ránézzen. És pont ezt a pillanatot választja Piton, hogy benyisson.
-Esmond lenne egy-ám mondata elakad mikor meglátja az ágyon ülő párost. Szemeit le sem tudja venni a síró Lyconról. Másfél évig volt az ő petje, de egyszer sem látta még csak bekönnyezni sem. Mitt tett vele ez a szörnyeteg? Úgy gondolta, hogy mindkettejüknek jót fog tenni, ha eltávolodnak egymástól, de úgy látszik tévedett-Mit tettél vele?
-Mi? -ráncolja a homlokát a halálfaló.
-Azt kérdeztem mivel sirattad meg?
-Ez az egész a te műved. Te próbálsz meg mindenkit távol tartani magadtól. Őt is. Pedig ő jó ember. Megyek megnézem azt a valamit. Ti addig beszéljétek meg ezt, mertrosszabbak vagytok, mint egy mugli szappanopera. -tápászkodik fel a férfi felkapva a felsőjét, majd magára hagyja a megnémult párost. Mi lesz most?



Piton nem hagyhatta ott. Így vissza vásárolta egykori petjét az új gazdájától. Mikor a következő reggelen a fiú mellett ébredt az áyban csak akkor jött rá mi is hiányzott az elmúlt hetekben. Mindtha a napok óta tartó búskomorsága elszállt volna. Lassan felül és csak figyeli a párnán szétterülő hosszú, ezüstös tincseket, az érzéki nyakat és a kívánatos hátat. Előrehajolva nyom csókot a pet, szuszogástól elnyílt ajkaira. Hiányzott neki.



Évek teltek el és Lycon nem adta fel. Nem adta fel a reményt, hogy egy nap talán viszont fogják szeretni és mindent meg is tett azért, hogy beleszeressen a gazdája. Ám több, mint tíz éves kapcsolatuk alatt Perselus még mindig nem mondta neki, hogy szereti. Egyszer sem ejtette ki a száján ezt a szót. A fiú, pedig már kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is megszerezheti a halálfalót. Be kell vallania, hogy az utóbbi fél évbe sokat gondolkozik azon, hogy egyszerűen csak itthagyja. Mert úgy érzi már nem bírja tovább ezt a fájdalmat. Egy megszokott mozdulattal igazítja meg az ingjét és a zakóját, majd az ajtóhoz lép és Piton után siet. Ugyanis, ma Liselriék meghívták őket egy karácsonyi összejövetelre. Mivel amúgy is késésben vannak már nem beszélgetnek csak a Malfoy kúriához hopponálnak. Lycon arca azonnal felderül mikor magához ölelheti egykori barátnőjét.
-Gyönyörű vagy Lis!
-Te is nagyon helyesen festesz.
-Köszönöm. Elain merre van?
-Egy pillanat és idehívom! Elain szívem. Itt van Lycon.
-Lycooon! -rohan át a házon a kislány és vegi magát a vékony, gyönyörű férfi karjaiba.
-Ella! Hogy megnőttél! -kapja fel a már egyátalán nem könnyű kislányt a fiú, majd indul vele a nappaliba. Liselri figyelmét nem kerüli el Piton szeretteljes mosolya, amivel a petjét figyeli.
-Meg kéne mondanod neki.
-Tessék?
-Mond meg neki, hogy szereted. Mond ki!
-Ez nem annyira fontos.
-Én a helyedben azért aggódnék egy kicsit. Elvégre az elmúlt hetekben nagyon sok lakás ajánlatot nézett végig. -rántja meg a vállait Lis, majd tűnik el a folyosó végén, hogy csatlakozzon az ünneplőlhöz. Piton megsemmisülten figyel maga elé. Lakás ajánlat? El akar költözni? Nélküle? Ennyit számítana egy nyamvadt szó?! Legszívesebben most számon kérné a petet, de nem teheti tönkre mások karácsonyát. Majd otthon. Végül az este jobban alakul, mint számított rá. Az összeverődött emberek igen kellemes társaságnak bizonyulnak, akikkel jókat lehet beszélgetni. Nem is tudja hány óra lehet, amikor kimerülten lerogy a kanapéra és mire észbe kapna már el is nyomja az álom. Fogalma sincs mennyit alszik, de amikor magához tér egy testet érez az oldalának dőlni. Fáradtan pislog arra, majd megnyugszik mikor meglátja Lycont. Imádja, ahogy a fiú ajkai elnyílnak alvás közben. Mindig is ezt tartotta a világ legaranyosabb látványának.
-Lycon...-simogatja meg óvatosan a puha tincseket.
-Igen...?
-Nem akarunk inkább máshogy feküdni.
-De persze... -a válaszra Piton elnyúl a kanapén, majd a mellkasára húzza a....szerelmét.
-Lycon...
-Hm?
-Szeretlek. -a pet eddig csukott szemei azonnal kipattannak.
-Tessék?
-Szeretlek... Még sosem mondtam ki ezt a szót, de nem gondoltam -hogy ilyen fontos lehet, fejezné be a mondatot ám nem tudja. Lycon éhesen csap le az érzéki ajkakra.
-Én is szeretlek Perselus.