Egy Halálfaló Ágyasa

A bál

A téli nap még ragyogóan verődött vissza az utakat beburkol hóról, mikor Lis és Hermione kabátjukat szorosan maguk köré csavarva sietnek Roxmorts legnevesebb ruhaszalonja felé. Madame Floribert szalonját kellemes, vidám csengés tölti be mikor a két lány belép. Liserli álla leesik mikor megpillantja a hihetetlen mennyiségű ruhát, amik árnyalatok szerint vannak elosztva a bolt bal oldalában még a jobb oldalt a férfi talárok foglalják el.
-Segíthetek valamiben drágáim? -libben eléjük egy hosszú őszhajú boszorkány, akinek nőies alakjára egy gyönyörűen kivitelezett fekete-arany ruha simul.
-Ruhát szeretnénk a bálra. -mosolyog Mio.
-Akkor jó helyen jártok! Nézzük csak. Neked fiatal hölgy-mutat Hermionéra - a vörös színt javaslom. Gyönyörűen kiemelné a hajad színét és tökéletes a csábításhoz. -kacsint a lányra, aki csak meglepetten elpirul- Áh! Akkor jól sejtettem, hogy egy hidegszívű ifjút akarsz megszerezni. -mosolyog a nő. Miután a lányt a vörös ruhákhoz irányította Lis felé fordul. Egy ideig figyeli a petet, majd megszólal.
-Kék! A kék lesz az. -vezeti a lányt a gyönyörű kék ruhákhoz, majd közelebb lép hozzá- Két dolgot is kell neked mondanom. Légy óvatos! Illetve menj be az út végén található Fekete Pegazus Antikváriumba. -Lis meglepetten figyeli a nőt, de bólint.
-Köszönöm.
-Ne aggódj! A gazdádnak tetszeni fog ez a szín. -bök a ruhák felé az idősebb boszorkány, majd tovább libben mintha mi sem történt volna. Lisnek még pár pillanat kell mire képes megmozdulni a meglepettségtől. Ki lehet ez a nő? Liserli elmélyülve kezd el válogatni az előtte elterülő fogasról. Egy óra múlva nevetve lépnek ki a szalon szépen lakkozott ajtaján.
-Mio, nekem még be kell néznem az egyik boltba, Megtennéd, hogy elviszed a ruhámat a szobánkba?
-Persze. Ne maradjak?
-Nem kell. Tudom, hogy még dolgod van, szóval menj csak.
-Rendben. Vigyázz magadra!
-Te is! -int Lis, majd a boszorkány által megadott irányba indul. Ahogy halad előre az út egyre rosszabb környékeken visz. Liserli szorosabbra húzza maga körül a kabátját és kapucnival takarja el a haját és az arcát. Végül húsz perces út után, ami neki legalább egy órásnak tűnt, érkezik meg az üzlethez. Van valami hívogató a régi, rozoga, fekete ajtajú antikváriumban, ami miatt a lány gyorsan be is lép a boltba. Odabenn kellemes sárgás fény dereng, amitől a tér sokkal misztikusabb benyomást kelt.
-Üdvözlöm ifjú hölgy! Keres valamilyen könyvet? -lép elő egy férfi a pult mögül. Izmos a testalkata, de arcát nem látni a rajta lévő csuklyától. A lány viszont azonnal felismeri a hangot.
-Priamos?
-A Lassrin lány? -csúszik le a férfi arcát takaró anyag.
-Igen. Mit keresel itt? -figyeli Lis a férfi karmolással tarkított, barátságos arcát.
-Ez az én boltom. A fontosabb kérdés az, hogy te mit keresel itt?
-Azt mondták, hogy jöjjek el ide.
-Mármint Roxmortsban.
-Itt tanulok a Roxfortban.
-Elengedett Lucius?
-Nem. Ő is itt van.
-Az iskolában? -ráncolja össze szemöldökét a férfi.
-Igen. Itt tanít.
-Az nem jó jel. Gyere! -int a pult mögötti ajtó felé a férfi, miközben egyetlen pálca suhintással megfordítja a nyitva táblát. A lány kíváncsian követi az animágust. Az ajtó egy jó hangulatú könyvekkel és fegyverekkel teli szobát rejt. Priamos a kandalló,melynek melege az egész helyiséget átjára, előtt elhelyezkedő nagy fotelekhez vezeti a lányt.
-Mesélj kérlek! Mit tudsz Luciusról?
-Nem sokat. -válaszolja Lis -A gazdám így természetesen tudom miket szeret és mit vár el. Amúgy csak annyit tudok, hogy a Sötét Nagyúr parancsára tanít itt.
-Hmmm... Voldemortnak mindig van terve. Mindenképpen utána kell néznem. Viszont most beszéljünk másról! Miben segíthetek ifjú bódító?
-T-te tudod? -dadogja Liserli ijedten.
-Már az elejétől. Ha gondolod segíthetek.
-Miben?
-Kiélesíteni az erődet.
-Értesz hozzá?
-Én mindenhez értek. -vigyorodik el férfi.
-Rendben. Akkor kérlek segíts!
-Először is adok könyveket. -lép az egyik polchoz, majd két fekete borítású olvasnivalóval tér vissza.
-Köszönöm.
-Szívesen. Vasárnap 11re legyél itt.
-Itt leszek! -mosolyodik el a lány -Áll még a kiszabadításom lehetősége?
-Áll. Dolgozom az ügyön. Addig is vigyázz magadra Liserli.
-Vigyázok! -lép ki az ajtón, majd egy intéssel búcsúzik -Vasárnap találkozunk! -Priamos az üzlet ajtajának támaszkodva figyeli a hóesésben tova tűnő lányt. Szemeiben sajnálat és öröm csillog. Aranyosnak találja a lány viselkedését és sajnálja, amiken keresztül megy. Nem ezt érdemli.

Lucius:
Lucius unottan ül a tanári asztalnál és figyeli a bálozó lányokat. Egyik sem ragadja meg a tekintetét és sehol sem találja a Petjét akire már nagyon kíváncsi. Az ajtó a következő pillanatban kitárul és egy lány lép be rajta. Granger intenzív vörös ruhát visel, mosolygós ajkai szintén vörösen csillognak és könnyed léptekkel sétál Ron felé. Lucius tekintete végig siklik a termen és azonnal kiszúrja a fiát, aki tágra nyílt szemekkel figyeli a lányt, majd amikor az a Weasley fiúba karol Draco kezei idegesen ökölbe szorulnak. A férfi szemei összeszűkülnek, a fiának tetszik egy sárvérű? Már indulna is Dracohoz, de amikor felkel az asztaltól a nehéz faajtó ismét kitárul és ezúttal az általa annyira hiányolt lány lép be rajta. Liserli testét egy kék, tündérszerű ruha borítja, ami teljesen fedetlenül hagyja fehér vállait. Általában kiengedett haját, most egy kontyba kötötte, ami tökéletesen kiemeli a szobor szerű vonásait. Szőke tincsei között ezüstösen csillogó apró hajdíszek bújnak meg. Finom, törékeny csuklóit ezüst ékszerek díszítik, ahogyan vékony nyakát is. A nyaklánc tökéletesen mutat a hófehér bőrön és az apró gyémánt medál a lány mellei felé tereli a figyelmet. Lucius meg sem mozdul csak megbabonázva figyeli Lis tüll szoknya alól előbukkanó combjait. A varázst egy köhintés töri meg, ami a halálfaló bal oldaláról érkezik és Lucius csak ekkor veszi észre, hogy állva maradt miközben a lányt figyelte. Rámosolyog Bimba professzorra, majd helyet foglal és szemeivel újra a lányt keresi. Nincs nehéz dolga hiszen a teremben lévő férfiak hetven százaléka és néhány lány is a petjét figyeli. Lucius testét viszont a várt elégedettség helyett egy keserű érzés önti el. Féltékenység? Liserli George Weasley-hez lép és egy öleléssel köszönti a magas bajkeverőt. Lucius kezei ökölbe szorulnak és teste megfeszül, miközben legszívesebben megölné a fiút.


Liserli:
Lis boldogan bújik George karjai közé és örömmel mond igent, amikor a fiú felkéri egy táncra. A parkett közepére sétálnak, majd George átkarolja a lány vékony derekát és lassú táncba kezdenek, ami fokozatosan gyorsul. A vörös közelebb húzza magához List, aki a fiú vállára dől és a szemeit lehunyva élvezi a táncot. Az utóbbi éjszakát a Priamostól kapott könyvek tanulmányozásával töltötte és talált egy egyszerű csak a csábításra használt táncot, aminek hatása több napig is megmarad, így ma délután el táncolta a lépéseket és boldogan látta, hogy bevált. A gondolataiból George ajkai szakítják ki, amik a nyakára nyomnak egy hosszabb csókot. List kirázza a hideg és közelebb lép a fiúhoz. Jól esik neki a hátsó szándék nélküli, kellemes érintés. Ahogyan körbe néz látja, hogy egyre többen csatlakoznak hozzájuk és már néhány tanár is a táncparketten van és egymással, illetve a diákjaikkal táncolnak. A Weasley fiú mosolyogva néz le a lányra, aki viszonozza azt és a fiú mellkasának támasztja a fejét.
-Le kérhetem a hölgyet? -hallanak meg egy hangot. Liserli hátrafordul és szembe találja magát a dísztalárba öltözött gazdájával.
-Tessék professzor! -válaszolja George, de hangjából érződik a megvetés és a harag.
-Köszönöm. -mosolyodik el hidegen a szőke férfi, majd kinyújtja kezét a lány felé, aki el is fogadja. Lis kézfeje elveszik Lucius hatalmas tenyerei között. A gazdája egy határozott mozdulattal húzza közelebb magához a lányt és öleli át karjaival. A zenekar éppen ekkor vált a lassabb számokra, így a hatalmas termet a lassúzó párok veszik birtokba. Liserli a férfi nyakába bújik és magába szívja a bódító illatot, ami mindig körül öleli ilyenkor.
-Gyönyörű vagy! -suttogja a fülébe Lucius és ráharap a lány fülcimpájára - Utálom, hogy mindenki téged bámul. -mormogja mire Lis elmosolyodik. Féltékeny?
-Köszönöm Gazda! Ön is remekül néz ki. Nagyon tetszik a talárja.
-Igyekeztem. -mosolyodik el a férfi és a petjének ajkait kezdi el figyelni. Nehezére esik visszafogni magát hiszen a lány már-már kínzóan csábító a bálterem kékes fényében. Végül Lis töri meg a szemkontaktust azzal, hogy a férfi mellkasának dől aki élvezettel fogadja a lány bármilyen érintését. Luciust egy kellemes érzés keríti hatalmába. Nincsenek zavaró tényezők, nincsenek halálfalók, nincsenek elvárások és nincsenek problémák, csak ő és Liserli. Kezei maguktól cselekednek, amikor a lány arcára simít és megemeli az állát. A pet szemében vágy csillog, de aztán mintha hirtelen kioltanák nyúl a férfi kezéért és egy finom mozdulattal húzza el az arcától.
-Gazda, itt mindenki lát minket. Nem szabad...
-Annyira meg akarlak csókolni. -nedvesíti be ajkait a férfi és Lis elpirul ettől a mondattól. Hiszen még sosem mondott neki ilyet a halálfaló. -Ne csináld ezt! -mormogja Lucius és a lány csak ekkor veszi észre, hogy beharapta az ajkait.
-Elnézést! -dől vissza a férfi mellkasára, majd hirtelen felemeli a fejét és a zenére kezd el figyelni -Ez George Michael! -ül ki egy széles mosoly az ajkaira -Ez az egyik kedvencem. Egy mugli énekes és ez a szám a One More Try. Régebben nagyon sokat hallgattam. -magyarázza a kérdő tekintetű gazdájának.
-Szereted a mugli zenét?
-Nem sok művészt ismerek, de akiket igen azokat nagyon. -Lucius megbabonázva figyeli a lány csillogó szemeit és néha meg meg remegő testét, ahogy teljes beleéléssel magyaráz. Elbűvölőnek találja azt az ártatlanságot és kedvességet, ami ebből a kis testből árad. Szereti, hogy a lányt még nem fertőzte meg az az ármánykodás, gonoszság és hazugság amiben ő él.
-Mit szólnál, ha 11kor találkoznánk a szobámban? -suttogja a lány fülébe és örömmel látja, hogy Lis megremeg ennek hatására.
-Rendben, Gazdám.
-Akkor 11kor. -mosolyodik el a férfi, majd ellép a lánytól és visszaindul a tanári asztalhoz. Liserli csak figyeli Lucius magabiztos lépteit és vonzó hátát, ahogyan távolodik. Szívébe pedig fájó üresség költözik, ahogyan már nem érzi magán a férfi érintését.
-Lis, jössz? -hallja meg Hermione hangját és arra fordulva látja a barátait, ahogyan az egyik mellék ajtón távoznak. A lány csak bólint, majd követi őket.
-Hova megyünk?
-Fel a toronyba. Egy kis közös előkarácsony.
-Imádom a karácsonyt! -mosolyodik el Liserli és kíváncsian folytatja útját fel a lépcsősoron. A legfelső kis teraszról csodálatos kilátás nyílik a hófehér tájra. A lány elmerül a szabadság édes érzésében. Arcába friss, hideg szél csap, ami magával hozza a puha hópelyheket. Csönd van és béke.
-Üdvözlet! -mondják egyszerre az ikrek és a terasz másik felére mutatnak. A földön párnák hevernek és a párna kör közepén egy apró színesen világító karácsonyfa áll. Mindenki letelepszik a puha ülőalkalmatosságokra és az előre elkészített édességeket kezdik körbe adni. A pet élvezettel harap bele a csokibékába, amit George-tól kapott.
-Liserli -ahogy meghallja a hangját, a számára legkedvesebb Weasley fiú felé fordul- Nincs kedved nálunk tölteni a karácsonyt? Mondtad, hogy a szüleid nehéz helyzetben vannak, így ha gondolod mi szívesen látunk.
-Tényleg? -kérdez vissza meglepetten és szívét melegség önti el.
-Tényleg.
-Szívesen ott tölteném, de nem biztos, hogy elengednek... -mosolyog keserűen.
-Azért kérdezd meg.
-Mindenképpen. -hátát a hűvös falnak támasztja és végig néz a társaságon. Ginny és Luna nevetve beszélgetnek, akárcsak az ikrek, akik között szinte tapintani lehet az egymás felé érzett testvéri szeretetet. Harry és Ron egy új kviddics stratégián vitatkoznak, de Hermione most a megszokottól eltérően nem figyel rájuk. Szemei az égre merednek és Lis tudja, hogy teljesen máshol jár. Egy fiúnál. Lis gondolatai Lucius körül járnak. Nem tudja mi ez az érzés. Nem érzi helyesnek, hogy ragaszkodjon ahhoz a férfihoz, aki megalázta és bántotta , de úgy érzi nem tud mit tenni. Végül tizenegy előtt pár perccel felkel és mosolyogva int a többieknek. Magassarkúja hangosan kopog a régi köveken, amíg a gazdája szobájához ér. Lucius a kanapén ül dísztalárjában és a szobát George Michael One More Try zenéje teszi hangulatosabbá.
-Hölgyem, szabad egy táncra? -hajol meg Lucius a lány előtt, de Liserli nem tud megmozdulni a meglpettségtől, így végül a férfi lép és öleli magához a petjét, majd kezd lassú táncba vele. Testük egymásnak feszül és szinte már összeolvadnak.
-Annyira kívánlak Liserli! -hangja halk és vággyal teli.
-Én is kívánom Önt Gazda! -suttogja Lis a férfi szemeibe nézve és Luciusnál ekkor szakad el valami. Lecsap a lány ajkaira és olyan szenvedéllyes csókolja őket, mintha más vágya se lenne a világon. Liserli már csak arra eszmél fel, hogy háta a puha ágyba süpped. Gazdája óvatos, de gyors mozdulatokkal szabadítja meg a ruhától, majd az alsóneműktől. Lucius forró nyelve végigszánt a lány testén a melleinél kicsit elidőzve. A pet a férfi vállára markol és úgy nyög fel. Nincs hozzá szokva ehhez a szenvedélyhez és figyelemhez.
-Gyönyörű vagy Liserli! Annyira csodálatos vagy. Imádom amikor a tested könyörög még több élvezetért.
-Zavarba hoz gazdám...
-Csak az igazat mondom. -csókolja meg ismét a lányt, karjai az íves hát alá csúsznak és úgy préseli közelebb magához a törékeny testet. A szobát nyögések és sóhajok töltik meg, ahogyan a férfi ráérősen és óvatosan kínozza petjét.
-Gazdám...kérem! -szorítja össze szemeit a lány, aki már szeretné magában érezni a férfit. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ezért fog könyörögni, de úgy érzi felrobban. A két forró test szorosan egymásnak simul, ahogyan Lucius behatol a lányba. Lis körmeit a férdi hátába hajolva nyög fel és hátra ejti a fejét. Bár Lucius először lassan és visszafogottan mozog, de fokozatosan gyorsul a tempója miközben egy pillanatra sem hagyja abba a pet testének csókolgatását és simogatását. Lis kezei megtalálják a férfi haját összetartó hajgumit és egy mozdulattal oldják ki a szőke tincseket. Liserli egy határozott mozdulattal kap a férfi ajkai után, majd egy szenvedélyes csókba vonja.
-Gazdámh...
-Lucius.
-Tessék?
-Ma este Lucius.
-Luciush! -nyögi a lány miközbe a csúcsra ér és pár másodperc múlva a férfi is követi. Még kicsit mozog kiélvezve az orgazmus minden hullámát, majd kihúzódik a petjéből és mellé fekszik.
-Tusoljunk le édes! -nyom csókot a pihegő lány homlokára és felsegíti. Egy gyors fürdés után Lis a férfi karjaiban fekszik az ágyon egy szál pólóban, aki szorosan öleli.
-Liserli....Tudod sok mindent kaptam már a Sötét Nagyúrtól. Sok mindent el is vett... -a férfi hangjában, mintha egy cseppnyi szomorúság érződne -De tudod...te vagy a leges legjobb dolog, amit valaha is kaptam és az enyém volt. Köszönöm, hogy elfelejteted velem a fájdalmaimat.