Egy Halálfaló Ágyasa

Új barát

Liserli lassan hozzászokott az új életének folyamataihoz. Hozzászokott a kúria körülötti munkákhoz, hozzászokott Licius düh kitöréseihez és a minden héten többszöri szexuális aktusokhoz. Nem is emlékezett milyen volt már, amikor nem így élte az életét. Egy dologért viszont hálás volt. A státuszáért. Igaz, hogy csak egy kellék, egy Pet, akit csak a szexre használnak, akinek nem adnak enni a konyhán, mert egy szajha, de nem jobb sorsa volt, mint a többieknek. Sosem kellett mások előtt sokat mutató ruhákat hordania, beszélgethetett a halálfalókkal az aktuális politikáról és varázslatokról és emiatt tanulhatott is. A mai nap is úgy indult, mint az összes többi. Hatkor kelt, elment a külön neki letett ételért, majd elindult az istállók felé, hogy meglátogassa a kedvenc thesztráljait.
-Pet! -hallja megLucius egyik közeli emberének ismerős hangját.
-Igen Uram?
-Mr. Malfoy hivat. Azt mondta nagyon siess és készülj el amilyen gyorsan csak tudsz.
-Igenis. -indul el a lány az épület felé és a szobába beesve azonnal a kedvenc vörös ruhájáért nyúl, majd egy pár percnyi sminkelés és hajkészítés után már siet is a társalgóhoz.
-Áh! Végre itt vagy Pet. -Lucius kezét a lány hátára teszi és úgy vezeti maga mellett.
-Miért kellett így sietnem Gazda?
-Ma a Nagyúrral lesz egy megbeszélésem és azt mondta hozzalak el, mert a Petje mostanában magányos.
-Áh, mostmár értem.
-Először nem akartam beleegyezni, de aztán arra gondoltam, hogy lehet neked is jót tenne a társaság. -Lis meglepetten néz a férfira, aki viszont a folyosó képein pihenteti szemeit. Lehetséges, hogy a férfi neki akart jót ezzel? Áh biztosan nem. Hiszen nem ellenkezhet a Nagyúrral. Amint belépnek a lányon végig fut a hideg, mint mindig amikor Voldemort közelébe kerül.
-Áh...Lucius! Örülök, hogy látlak titeket. Látom elhoztad az ifjú Lassrin lányt. Üdvözöllek Liserli! -a férfi arcáról egy pillanatig sem fagy le a fölényes és gúnyos vigyor.
-Üdvözlöm Nagyúr!
-Én is elhoztam a Petem. Ismerkedjetek meg egymással, amíg én beszélek Luciussal. Catherine, gyere ide! - a sötét nagyúr mellé egy fekete hajú, élénk zöld szemű lány sétál. Lis meglepetten tapasztalja, hogy Voldemort nem Petnek nevezi a lányt.
-Szia! -nyújt kezet a szőke lány, amit a másik el is fogad.
-Örülök, hogy megismertelek. Catherine vagyok. Catherine Potter.
-P-potter? -nyílnak tágra a Liserli két színű szemei.
-Igen.
-Harry Potter az...?
-Az ikertestvérem.
-Nem is tudtam, hogy van testvére.
-Sokan nem tudják. Engem nem hagytak ott aznap este, amikor a szüleink meghaltak.
- Mióta vagy Voldemortnál?
- Több mint fél éve.
- És nem fura, hogy... -Lis kicsit kínosan megvakarja a tarkóját hiszen tudja, hogy hülyeséget fog kérdezni -hogy nincs orra?
- Mi?!-nevet föl a Potter lány és csak ledől a kanapéra. List meglepi, hogy mennyire lazán viselkedik a másik.
- Jó tudom, hogy hülye kérdés na.
- Nem. Sőt, elárulok egy titkot. Képes rá, hogy magára öltse a régi kinézetét.
- Tom Denem?
- Pontosan.
- A fiatal Tom Denem a fekete hajjal, meg mély barna szemekkel?
- Az a Tom Denem.
- Biztosan nehéz megszokni.
- Az volt. És te, hogy bírod Lucius kezei között?
- Nehezen. Főleg a bezártságot, meg néha nagyon erőszakos.
- Sajnálom.
- Ugyanmár. Neked sokkal nehezebb lehet.
- Mindenki magával küzd meg. Valakinek könnyebb valakinek nehezebb.
- Köszönöm. -mosolyog Lis először őszintén mióta itt van és a Potter lány elcsodálkozik mennyire széppé teszi a tündér szerű arcot.
- ....akkor pakolok Nagyúr. -fejezi be mondatát Lucius, mikor belép a terembe. Lis azonnal elkomorul, de a férfi tekintete nem erszti el az övét. Mr. Malfoy elgondolkozik azon, hogy látta-e már ennyire szépnek a Petjét. -Liserli pakolj össze! Holnao utazunk a Roxfortba.
- Miért Gazda?
- Én leszek az új sötét varázslatok kivédése tanár. -kúszik vérfagyasztó mosoly Lucius ajkaira.