TOO CLOSE || ChanLix ✔

Ep. 2/7 | - Előítélet

Seo Changbin / Changbin / SPEARB / Lewis Seo
2015|09|03

Unalom, mesterfokon: ezt a játékot űzöm én nap mint nap.

Nem azért, mert nincsenek barátaim, nem is akartam egyet sem. Bőven elég nekem Bangchan, kitesz hármat olykor.
Honnan ismerem? Vicces találkozásunk volt, össze cseréltük a metrón a laptopjainkat, és két napig kerestük, kié lehet az, amelyik nálunk maradt. Aztán egyszerűen elkezdtünk beszélgetni, és egyikünk se akarta elhinni, hogy puszta véletlen volt, hogy megismertünk egymást. Ugyanazt az álmot követtük: "zenével akarok foglalkozni, boldoggá akarom tenni az embereket, és végül, de nem utolsó sorban... elismerésre vágyom".

A szüleimnek akartam elsősorban bizonyítani,

hogy nincs szükségem a pénzükre, és meg tudok állni két lábon nélkülük is (egy kis plusz lelki támogatással Chantól), így valahogy belementek a dolgokba.

Chan rengeteget segített.

A félévi vizsgáimra készültem, de egy betűt sem értettem belőle, magántanárt pedig sosem akartam, így ő korrepetált, hisz már érettségizett. Egy nap alatt megértette vele a tengernyi anyagot matekból, amit nem tudtam felfogni, és a szüleim azóta nagyon csípik. Na meg, rendes, és tisztelettudó, ami valljuk be, nem a mai fiatalok védjegye.
Szóval a legkevesebb, hogy beengedtük amíg talpra nem áll újra, én pedig be tudtam legalább protekcióval bekerülni az üzletbe, ahol dolgozott, így hétvégén vele mentem (hisz hétköznap nekem suli van).
- Hogy bírsz el két dobozt? - nézett végig rajtam nagy szemekkel.
- Nálad három van, Terminátor! Nem kaptál agysérvet? - tettem le őket a raktárba, ahova elméletileg kellett.
- Úgy értem, te is Terminátor vagy, tizenhat éves létedre.
- Inkább ne zavard a csendperceimet.
- Midet? - pislogott, mire én csak be mutattam neki, és elindultam ki, bár majdnem neki mentem a munkatársnőnknek.
- Chan! Pénztár légyszi, szünetet tartok! - szólt, majd ki is ment a helyiségből.
- Megyek, Yoonji noona!
- Megyek, Yoonji noona - parodizáltam ki, ami miatt úgy nézett ki, mint egy szomorú blöki, de én csak együttérzően nevettem.
- Szívd más vérét!
- No, I'm not'nt.
- Au.
- Várj, ez nekem is fájt - követtem egészen a kasszáig.
- Majd angolozunk is akkor - felelte, majd ezt követően kinyílt az üzlet ajtaja, és megszólalt a csengő felette. Egy alacsony, fekete pulcsis fiú lépett be rajta, elvett egy kis csomag gumicukrot, majd el is indult ki, amiért természetesen rászóltunk, de utána menni már kevésbé tudtunk... de legalább vissza kiabált egy "bocsi"-t.
Tudom, hogy sok a csöves erre, de miért pont gumicukrot? Úristen.
- Jaj ne, noona meg fog ölni!
- Kifizetem helyette. De ha megint látom, megkérdezem, hogy egy tízes skálán mennyire hülye, az százas.
- Aigoo! Nem hiszem, hogy itt újra látjuk, engedd el - sóhajtott fel.
- Ha te mondod - vettem elő a tárcám, és megnéztem, mennyi a gumicukor, így bár kettőt fizettem, csak egyet vetten el. - Meddig tart a munkaidő?
- Hétig. Akkor segítesz átnézni a szöveget, meg az alapot majd? - dőlt a pultnak.
- Persze, big bro.
- Köszi, lil bro.
Kissé izomlázam lesz holnapra, de nem gáz. Tökéletes kikapcsolódás egy kis stúdiózás otthon. Jah, elnézést, előbb össze kellett raknunk mindent, bár Chant ötvenszer elátkoztam, hogy 90%-ban a bőröndbe a hangfelszerelést hozta magával, és csak pár ruhát. Mintha nem tudtam volna beszerezni újakat, bár lehet én is ezt tettem volna a helyében.
- Ez rohadt jó, mint mindig, hyung! - szóltam, miután meghallgattam a demót. - Miért van három felé osztva? Kicsit fura...
- Um, nos igen, azon gondolkodtam hooogy, kellene nekünk egy harmadik személy. Sokkal egyszerűbb lenne minden, mert megoszlik a munka.
- Aha, és kire gondoltál?
- YouTube-on keresgéltem olyanokat, akik azzal foglalkoznak, mint mi... de alig találtam olyat, aki megfelelne.
- Kapásból tudok négyet - nevettem. - Szólhattál volna előbb.
- Oh... megmutizod őket?
- Jah - kapcsoltam be a gépet, majd megkerestem azokat, akik eszembe jutottak, de az összesre csak a fejét rázta. Pedig ezeknek 1K+ feliratkozói voltak. Bár rá bízom, jobb a füle meg a szeme ilyenekhez, de nem bírtam ki panasz nélkül. - De válogatós vagy!
- De nekünk egy csiszolatlan gyémánt kell...
- Áhh - bólogattam. - Egy kavics?
- Igen, felfoghatod így is... egy kavics. - szólt, majd szó nélkül elvette tőlem az egeret, és rákattintott egy ajánlott videóra. Ne, csak őt ne!
- Meg fogod bánni!
- Miért nem látszik az arca? - húzta el az orrát, majd feljebb tekerte a hangerőt.
Be akartam fogni a fülem, de mikor meghallottam énekelni a srácot, elfelejtettem pislogni. A legutóbbi felvételén mindenki nevetett rajta, mi szállhatta meg? Bár alig van 100 feliratkozója.
- Megvan az emberünk. Írj neki valahogy!
- Remélem jól választott, Mr. Bang - sóhajtottam.

Kíváncsi vagyok, mennyire nagyképű élőben a srác...