TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 6. Otthon

»»---- ᴏᴛᴛʜᴏɴ -----««

<< Felix pov. >>

Jisungot kajak ébresztőnek kellene állítanom. Már fent voltam, vagyis ébredeztem, mikor bejött a terembe, de olyat sikított, hogy szerintem az egész kórház beleremegett.
- TUDTAM, HOGY MEGRONTOD!
- Miért kell lármázni kora reggel...? Megszokhattam volna - dörzsölte Chan a szemét.
Jesszus, mikor fordultam meg, és nincs túl közel hozzám?!
- Hyung, csak aludtunk - mondtam halkan.
- Persze, én meg transzvesztita vagyok!
- Jó tudni...
- Aigoo, rosszabbul festesz, mint gondoltam - hajolt közelebb hozzám. - Tele vagy sebekkel.
- Nem mondod - dörzsöltem meg a szemem.
- De mondom.
- Iskolában kellene lenned, Han Jisung - mondta Chan, majd felkelt mellőlem. - Hogy senki sem csinálja azt, amire kérem.
- Csak aggódtam a gyermekem miatt! Apropó, mióta vagytok ilyen jóban?
- Veszekednem kellene vele, vagy mi?
- Úgy értem, hogy nem szeretsz egy ágyban osztozni senkivel...
- Menj suliba inkább!
- Jó, megyek! Majd leírok Lixnek mindent, jobbulást! - vett elő a zsebéből egy tábla csokit, és a kezembe nyomta, majd elindult ki.
- Köszönöm... vagy mi.
- No, elmegyek mosdóba, addig ha úgy érzed akkor öltözz át, és menjünk haza - szólt Chan.
- Haza...
- Lehet csak én hívom így, pedig nem egyedül lakom - mosolyodott el, majd kiment a dolgára... miért ég megint az arcom? Aigoo, lehet csak a láz.
Átöltöztem, bár kissé porosak voltak a ruháim, de nem tudok vele mit csinálni. Felálltam az ágy széléről, direkt támaszkodva rá, de még ígyis megszédültem, és sikerült elesnem... ennyire csak nem üthettek ki!
- Jól vagy, Felix? - hallottam Chant, mikor épp felkeltem, majd megfogta a karom. - Kapaszkodj belém, és menjünk, jó?
- Re-rendben - vettem még el a csokit, mielőtt itt hagyom.
- Már aláírtam a papírt, és szóltam az orvosnak is. Majd később be kell mennem a JYP-hoz, úgyhogy azt hiszem Minhoval és Binnel maradsz, ha nem gond.
- Dehogy... menj, ha dolgod van.
- Ha nem érzed jól magad, akkor szólj nekik, de majd rád néznek - szólt, mire bólintottam.
Lementünk a lifttel, és miután elköszöntünk a recepcióstól, kint átmentünk a túloldalra, ahol parkolt. - Oh, kérsz sajtos pogit?
- Van...?
- Mindjárt lesz - nevetett, majd kiszállt egy "mindjárt jövök"-el, majd ha jól láttam, a pékség felé igyekezett. Azt hittem, van nála, és azért kérdi... eh, nem szeretem, ha rám költenek.
Nem sokkal később valóban visszatért egy olyan tasakkal a kezében, és nekem adta, amint visszaült mellém. - Még friss, ropogós! Kóstold meg, nagyon finom - indította be a kocsit. - Régebb minden nap itt vettem a reggelim, örökre nosztalgikus marad.
- Jó öreg csávó lehetsz már - forgattam szemet, majd letörtem az egyikből egy darabot. Valóban finom... szeretem, ha picit sós és puha, ez pedig pont olyan volt.
- Csak huszonegy leszek... vagy túl öreg vagyok?
- Huszonötnek hittelek - mondtam mellékesen.
- Au. Végülis, lett még plusz öt gyerekem, szóval büszke vagyok - nevetett.
Nem értettem, mire gondol, ezért elmagyarázta, hogy már egy éve egy csapatot alkot Jisung és Changbin hyunggal. A nevük pedig 3RACHA. Kissé meglepett, de legalább megértettem, miért ért úgymond annyi mindenhez Jisung. Most kíváncsivá tett, ha viszamentünk, ma biztos rájuk keresek.
Dehát álmodik a nyomor.
Mikor hazaértünk, és Chan hyung elment, azt hittem, kiugrok az emeletről. Először nem volt semmi gáz, Minho adott enni, hyung elment, és ahogy én végeztem, megint kérte, hogy mosogassak el. Eddig rendben volt még, de aztán jött nekem azzal, hogy vegyem ki a részem a házi munkából, ha már itthon maradtam. Felsepertem a konyhában, asztalt és pultot töröltem, fel porszívóztam a szobákban... még a vécét is kezelésbe kellett vennem. Normális esetben ennyi nem elég, hogy kifárasszon, vagy ilyesmi, de majdnem meghaltam... aztán még eszébe jutott, hogy a mosókonyhához nem nyúlt senki lassan egy éve, és tele van pókhálóval... én hülye pedig még azt is megcsináltam.
Van tovább.
Ott volt délután öt, a ház pedig csillogott, mintha most épült volna, nekem meg erőm alig volt felmásznom az ágyba. Mire pedig ez összejött, hyung szólt, hogy kész a vacsora. Nem voltunk sokan az asztalnál, mert elvileg Jisung bement a céghez, ahogy Hyun is, Chant pedig nen tudom...Megvártam, míg mindenki evett, és szó nélkül újra el mosogattam, és Minho már nyomta a kezembe a tányért, hogy vigyem be Chan hyungnak, mert nemrég jött haza.
Örültem, hogy épp nem volt a szobájában, szóval csak letettem az asztalra a tányért, és hát mentem volna ki, de hirtelen elsötétült a kép, így mielőtt elájultam volna, leültem. És persze csak nekem van akkora cseresznyém, hogy pont akkor jött be...
- Szia Lixie, hogy érzed magad? Hello, minden rendben? - sétált közelebb, de nem néztem rá.
- Csak hirtelen mozdultam, és megszédültem.
- Nézz rám.
- Jól vagyok.
- Nem kérdeztem, hanem mondtam valamit - guggolt le elém, így kénytelen voltam rá nézni. - Pihentél te eleget?
- Igen...
- Sápadtabb vagy, mint a fal - tette homlokomra tenyerét. - Mérjük meg a lázad.
- Inkább egyél, én is megyek aludni - keltem volna fel, ha nem húz vissza, és ültet le megint.
- Előbb lázmérő, és gyógyszer. Utána mehetsz - kutakodott az asztal fiókjában, majd a kezembe adta a lázmérőt és egy doboz gyógyszert, majd elment hozni egy pohár vizet. Hát, 38,5° nem is halálos, de bevettem a tablettát, ő meg be kísért a szobába és azt mondta, hogy szóljak, ha nem vagyok jobban.
Túl sokat gondoskodik rólam, pedig meg sem érdemlem.
Reggel rezgett a telefonom a párnám alatt, hisz Jisungnak nem tudtam szólni, hogy reggel iskolába akarok menni. Viszont láttam, hogy nincs is itthon... a reggelit viszont pont emiatt hagytam ki, főleg miután Changbintól megkaptam azt, hogy "Mi van, inkább iskolába mész? Csak mert tegnap te takarítottál." Szóval igen, kezdtem valamit a sebeimmel (sebtapasz csodákra képes), bevettem egy fájdalomcsillapítót, és mentem a buszmegállóhoz, ott pedig találkoztam Hannal.
- Te miért nem vagy otthon?!
- Nem akarok lemaradni ennél jobban - mondtam el az egyik okát.
- Értem. Oh, tegnap elmaradt a kávézós dolog, megyünk ma? Vagy halasszuk el? Úgy értem, nem festesz túl jól, érted...
- Nem gáz, mehetünk - feleltem, bár kissé tartottam a dologtól.
- Pacek, bemutatlak a srácoknak! Oh, itt a busz - mutatta.