TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 1. Család

☘

Az emberek előítéletesek -- ha mást nem, ezt Felix megtanulta az évek alatt.
"Ha kilógsz a sorból, ne akarj visszakerülni. Higyj nekem, rossz vége lesz."
Felixnek nem voltak barátai. Furcsának tartották, sokszor észre sem vették; akarva-akaratlanul. Pedig olyan volt, mint a többiek, átlagos tanuló volt, átlagos jegyekkel, de talán kicsit különlegesebb külsővel. Kicsit pufi volt régebben az arca, de azóta éles arcvonalakkal rendelkezik. Írisze sötétzöld volt, és arcát szeplők díszítették, amit a fiú nem igazán kedvelt. Hisz aki szeplős, az nem akarja őket, akinek pedig nincs, az szeretne. Ő pedig nem az a fajta volt, aki képes elfogadni önmagát.
Nem fogadta el önmagát, de ennek ellenére céltudatos volt. Egyetlen álma volt, hogy Idol lehessen. Menőnek tartotta, hogy az Idolok nagyrésze magának írja a dalait, és készíti a koreográfiát, ez a két dolog pedig nagyon érdekelte őt.
Persze tudta, hogy nem lesz könnyű.
Ezzel nyugtatta magát akkor is, mikor kiszállt az ex-managere autójából, aki el is hajtott, miután a fiú kezébe nyomta a bőröndjét.
Nagyot sóhajtott, miközben belépett a gyakornokonak fenntartott kollégiumba. Ugyan belépőt még nem kapott, de kódot igen, s miután azt beírta, kinyílt az ajtó.
Liftet nem látott, de ha látott is volna, biztos nem lenne jó - legalábbis erre gondolt, hisz eléggé réginek tűnt az épület. Fel cipelte a bőröndjét a harmadikra (szerencsére nem volt több emelet), majd gondolkodni kezdett, hogy merre menjen tovább.
Egy ajtó tárult a kíváncsi szempár elé, aki csak pislogva meredt a falapra. Kicsit félénken kinyitotta azt, bár kicsit megijedt a nyikorgó hangtól. Egy kis előszoba fogadta, ahol mindössze egy fogas, cipős polc, és egy kisebb, négy fiókos szekrény fogadta. Mivel látott a polcon két pár cipőt, és két kabátot a folyosón, tudta, hogy itthon vannak legalább ennyien. Ő is levette a cipőjét és a kabátját, majd átment a következő helyiségnek vélt helyre, de csak egy folyosót látott. Bal kéz felől, egy másik szobában felfedezett egy kisebb nappalit, viszont látta, hogy onnan nyílik egy üvegajtó az erkélyre - de még nem nézte meg a kilátást, hanem tovább bámészkodott. Hét másik szobát számolt az ajtók alapján, majd véve a bátorságot, bekopogott a hozzá legközelebb eső falapon, és be is nyitott.
- Hello...
A szobában egy fiú ült az egyik emeletes ágy alsó részén, miközben a bőröndjéből pakolgatott ki. Kicsit megijedt, és a dúdolgatást is abbahagyta, de amint meglátta a fiú, elmosolyodott, és felkelt.
- Szia! Te vagy az új trainee, ugye?
- Igen. A nevem Lee Felix - igyekezett viszonozni a gesztust.
- Han Jisung. Gyere beljebb nyugodtan, és válassz helyet - ült vissza, miután kezet fogtak.
- Örvendek... Uhm, nem bánnád, ha fel megyek? - kérdezte halkan, miután úgy tett, ahogy Jisung mondta.
- Nem, legalább lesz végre szomszédom - vigyorodott el.
Felix jó ember ismerő volt, ha akarta, ha nem. Már tudta, és érezte is mások arckifejezéséről, hogy mit gondolnak róla, vagy milyen személyiségek valójában. Jisung mosolyáról pedig tudta, hogy őszinte, ami megnyugtatta, hisz ez ritka volt az életében. Talán eddig csak az édesanyja mosolya volt az egyetlen, ami őszinte volt, miközben ránézett.
- Köszönöm!
- Ugyan nár. Egyébként mitől félsz ennyire?
- Nem félek, csak nem megy még valami jól a nyelv - vallotta be.
- Pedig egész ügyes vagy! Szólj, ha kell segíteség!
- Szavadon foglak... hyung? Azt hiszem, egy nappal vagy idősebb nálam.
- Uh, kajak? Akkor nem muszáj "hyung"-nak hívnod, de ahogy neked kényelmes.
- Okey!
Felix is elkezdett kipakolni az egyik szekrénynek az egyik felébe, hisz csak kettő volt, és még jönni fognak szobatársak.
Miután elrendezkedtek, csak leültek az ágyra beszélgetni.
Ugyan mi lett volna más a téma, mint a kedvenc ételek, és a hobbik?
- Rossz szokás, de a gyors kaják az életem... hát, szeretek zenét hallgatni, és táncolni, de ez nem meglepő - nevetett Felix, ezúttal már kevésbé feszülten. - Te?
- Csak édesség legyen a háznál, és jól lakok! Jaj, képzeld, azt mondták a diéta miatt nem ehetek akármit. Akkora köcsögség! - csapta homlokon magát. - Amúgy szeretek filmet nézni, és mangát olvasni!
- Értem.
H