TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 8. Első

»»---- ᴇʟső -----««

- Tényleg sajnálom, csa-csak nem tudtam, mit kellene tennem - mondta halkan, mikor lassan elvált ajkaimtól. De egyszerűen szóhoz sem jutottam... viszont elmúlt a zihálásom, és hálás voltam.
- Köszönöm - suttogtam, és éreztem, hogy teljesen elpirult az arcom.
- Jobban vagy?
- Uhm - bólintottam, de kevésbé mertem ránézni.
- Akkor jó. Mi történt veled az előbb?
- Hiperventilláció... évek óta nem volt.
- Ennek legtöbbször lelki okai vannak, vagy a stressz, nem? Mitől jött rád?
- Nem tudom - füllentettem, hisz nem mondhattam el az igazságot... már megint.
Tudom, hogy összetartó csapatot akar, és nem akarok veszekedést, vagy ilyesmit. Ráadásul a másik ok? Soha, senkinek nem mondtam el, neki sem tervezem... mégis hogy nézne rám utána? Ha mást nem, őt nem akarom elüldözni a közelemből.
- Biztos?
- Igen.
- Nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod?
- Uhum... köszönöm - bólintottam ismét, és azon voltam, hogy ne bőgjem el magam, de nem nagyon sikerült vissza tartanom.
- Aigoo, ne sírj... tessék - vett elő a zsebéből egy zsepit, és a kezembe adta. - Van dolgod, vagy jössz a stúdióba? Ha pihenni szeretnél inkább, akkor haza viszlek.
- Nem zavarok? Nem akarok hazamenni.
Még a végén kinyír a szellem.
- Ha zavarnál, nem ajánlottam volna fel. Csak a szöveget javítjuk, és alapot csinálunk, legalább tudsz rá mondani véleményt - kuncogott, majd felkelt, és felhúzott engem is.
- Oké...
Elkezdett húzni a lift felé, én pedig a kezét bámultam, ahogy az enyémet fogta.
Most, hogy belegondolok... elvette az első csókom. De egy cseppet sem bántam meg, hogy ő volt, az már egy másik dolog, hogy tudom, a második valószínűleg már nem tőle lesz.
A stúdióra nem mondanám, hogy sokkal nagyobb volt, mint a szobája, de látszólag kényelmesen el lehet férni.
- Azt hittem, lehúztad magad a vécén! Oh, szia Lixie baba! - integetett Jisung.
- Jaj, oda nem mentem el... - csapta homlokon magát Chan.
- Miért, mit csináltál? - kérdezte Bin, miközben egy füzetbe írkált.
- Lix rosszul volt, és jah. Mindjárt jövök - engedte el a kezem. - Ülj le valahova, srácok adjatok neki valamit inni kérlek.
- Meglesz, csak ide ne pisilj - szólalt meg ismét Changbin. - Hanie mellett van hely, és asszem víz is van a földön.
- Köszönöm - kerültem meg a kanapét, majd leültem oda.
- Mi volt a baj, Lixie? - kérdezett hyung.
- Csak rosszul lettem, és szédültem meg minden szar - mondtam halkan.
- Akkor vágom, miért fogta a kezed - jegyezte meg Bin, de ezúttal fel pillantott a füzetéből.
- Fogta a kezét?! - kiáltotta el magát a mellettem ülő, miközben egy bontatlan üveget adott a kezembe. - Ha megront, kajak megölöm!
- N-nem is csinált semmit, csak megvárta, hogy jobban legyek - makogtam.
- Tudjuk, milyen Chan. Még az idegeneknek is hajlamos segíteni, ha rászorulnak - mondta mellélesen az idősebb. - Már jobban vagy? Szólj, ha nem.
- Megleszek, köszönöm - bólintottam, majd lecsavartam a kupakot, és a vízbe kortyoltam.
Changbin is kedvesebb velem, ha Minho nincs a közelben? Mint Jeongin, ha nincs ott Seungmin... vagy csak nekem jött le így a dolog? Mindegy, ők tudják, de azért remélem, nem marad ez így.

<< Chan pov. >>

Komolyan nem tudom, mi ütött belém, mikor lekaptam... de annyira aggódtam érte, és gondoltam, ha egy másik "sokkhatás" éri, talán elfelejti az előzőt. Hát, nem hittem, hogy sikerülni fog. Remélem nem fog perverznek nézni ezután... bár, azt be kell vallanom, hogy nem volt rossz az a csók ahhoz képest, hogy még fiúval nem csináltam. Aigoo, valószínűleg ő sem, bár nem tudom...
Minél többet agyalok ezen, annál több butaság jut az eszembe.
Mire a liftbe léptem, el is felejtettem, hogy hová indultam, de hamar eszembe jutott, mert éreztem, hogy hív a természet. És természetesen egy kávét még muszáj volt vennem, szóval egy pohárral a kezemben mentem vissza a stúdióba, ahol már Lix is ott ücsörgött csendben Hanie mellett.
- Sikerült valami?
- Kész az alap a zenéhez, a szövegből meg... az első versszak - válaszolt Binie, és meg is mutatta, mikor leültem mellé.
- Oh, nagyszerű. Felix, van kedved meghallgatni? A debütáló dalunk lesz!
- P-persze... - Aigoo, még mindig zavarban lenne? Csórim.
Végül meghallgattuk, bár engem tényleg a fiú reakciója érdekelt. Látszólag legalább elterelte a figyelmét ez előző kínos dolgokról, sőt, szinte csillogó szemmel meredt a képernyőre. Tényleg szereti a zenét, hehe.
- Naaa? Rengeteget dolgoztunk vele, de főleg Chan hyung! - fényezett Han.
- Nekem nagyon tetszik! Jobb nem is lehetne - mosolygott.
- Az már biztos, ez a harmadik nekifutás - szólt a mellettem ülő. - Nem igazán csináltunk ilyet, max próbálkoztunk, de mivel többen leszünk, kénytelenek vagyunk.
- Nem mintha bánnánk - tette hozzá Jisung.
- Na de, kellene az az átkozott szöveg, szóval javaslatokat - lóbálta előttem a füzetet.
- Miért én... nincs hozzá kreativitásom - sóhajtottam. - Passzold Lixnek, hátha van ötlete.
- Hey, írtál már dalszöveget? - kérdezte tőle Binie.
- Előfordult, de nem vagyok túl profi...
- Nem gáz, csak elindulni kellene, vagy valami - adta Jisungnak a füzetet, ő meg Lixnek.
- Uhm, kaphatok pár percet?
- Estig ráérünk - mondtam, majd a kávénba, amiről megfeledkeztem, hogy a kezben van.
Addig Changbin halkan zenét kapcsolt - talán miattam direkt relaxálót, mert tudja, hogy utálom -, de most nem igen érdekelt, mert túl fáradt voltam hozzá. Helyette Felixet figyeltem, ahogy a füzetet tanulmányozza egy ideig, majd kér egy ceruzát. Kíváncsi leszek, mit fog írni, de... hogy lehet ilyen kis aranyos, mikor ennyire fókuszál valamire? Nem csak most, a múltkor is, mikor a lányoknak segített a koreóban. Tényleg komolyan veszi a dolgokat, akárcsak én.
Kivéve, ha olykor nem ment meg a kávé, és zombi maradok. Mint például most.
Igaz, hogy csórim egy órát állt felette, de nem merte megmutatni, mert elvileg "kicsit bele lendült a témába". De aztán Sungienak odaadta, hogy elolvassa, míg ő elbújt két tenyere mögé.
- Au, ez mély a lelkemnek... szép munka, Lixie babám, apuci büszke rád! - ölelte meg, bár majdnem hátra estek, amin csak nevettünk. Aztán mi is elolvastuk, bár én utoljára... de hát én kajak bekönnyezzem.
- Ne most izzadjon a szemed, javítsd ki az elírásokat! - szólt rám a mellettem ülő.
- Bocsánat, még nem megy tökéletesen az írás - jegyezte meg halkan a szeplős.
- Nincs itt olyan sok hiba, ne aggódj - nyugtattam, majd mikor megkaptam az íróeszközt, kijavítottam őket.
- Um... nem tudom, szoktatok-e itt bent enni, de szereti valaki a mandarint? - kérdezte Felix.
- Honnan szereztél mandarint? - nevetett a mellette ülő.
- Egy néni adta, mert segítettem neki...
- Ahw! Amúgy kérek!
- Mossatok utána kezet, nem olcsó cuccok vannak itt!
- Meglesz, hyung!
- Én most passzolom, a kávéra nem tudom, milyen íze lenne... - mondtam, de elég halkan jött ki a számon valamiért... most miért fáj ennyire a fejem?
- Mit motyogsz az orrod alatt, hyung? Megvagy már?
- Nem, egy pillanat - álltam fel, majd letéve mindent a kezemből, az ablakhoz mentem, hogy kinyissam. Bár alig értem fel, hehe... lehetnék magasabb is.
- Minden rendben? - kérdezett Lixie, de nem igen akartam megfordulni... úgy éreztem, zsibbad az egész arcom, vagyis valószínűleg sápadt vagyok. Pár héten belül vezetnem kell a csapatot, nem szabadna így látniuk.
Össze kellene szednem magam, ugye?
Csak pár másodpercre akartam becsukni a szemem, hogy pihenjek, de szerintem bealudtam az ablak párkányra támaszkodva. Legközelebb pedig arra ébredtem, hogy valaki rám terít valamit. Csak megdörzsöltem a szemem, és felültem, hisz nem terveztem tovább aludni... sőt, nem is volt tervben.
Aztán megláttam egy pislogó Felixet, aki hirtelen elég közeli került az arcomhoz amiatt, hogy felültem, szóval vissza is dőltem a kanapéra. Amúgy hogy kerültem ide?
- N-nem akartalak felkelteni...
- Nem keltettél fel, ne aggódj. Többiek?
- Azt mondták, hogy mennek beszélni a producerrel, és hogy maradjak itt...
- Oh... hé, ezt amúgy vedd vissza - adtam a kezébe a pulcsit, hisz ezt tette rám, de rajta csak egy póló volt. Jó, rajtam meg egy elég vékony anyagú hosszú ujjú volt, de akkor is. - Megfázol!
- O-oké - tett úgy, én meg levettem a lábam a kanapéról, hogy le tudjon ülni.
- Mennyi az idő?
- Mindjárt öt óra...
- Minden rendben? - hajoltam előre, majd rá néztem, de elkapta a fejét, és az ablak irányába nézett. - Felix?
- Uhum...
- Nyaa, mondd el! - nyaggattan, de csak a fejét ingatta. - És ha kitalálom?
- T-talán...
- Hmm... oh, ugye nem horkoltam, vagy ilyesmi? - húztam el az orrom, de jelezte, hogy nem igen találtam el. Megkérdeztem, hogy esetleg Bin vagy Jisung mondott-e neki valamit, de nem... ezért gondolkodni kezdtem, hogy most miért lehet zavarban. Pedig még úgy aludtam, hogy volt rajtam ruha... áh, legtöbbször ezért kiabálnak rám egyesek - Jisung -, de... oh, azt hiszem, tudom mi a baj! Akkora balfasz vagyok. - Öm... talán az a csók? Amiatt vagy zavarban? Tényleg sajnálom!
- N-nem baj csak az... az volt nekem az első. - Mikor ezt kimondta, azt hiszem, kissé leblokkoltam. Konkrétan elloptam az első csókját? Ez ciki... Szóval, ezekszerint nem volt még kapcsolata, ami azt jelenti, hogy vagy nem akart, vagy várt az igazira, akinek odaadhatja az elsőjét, erre én csak minden megfontolás nélkül lekaptam...
- És... milyen volt? - csúszott ki a gondolatom szavak formájában, bár rögtön meg is bántam. - Úgy értem... izé... felejtsd el!
- Igazából n-nem tudom mihez viszonyítani, de... nem volt rossz.
- A-akkor legalább nem maradnak rossz emlékeid ezzel kapcsolatban - nevettem fel zavaromban, és megsimogattam a fejét. - Nem vagy éhes?
- Egy kicsit...
- Akkor menjünk, és szerezzünk kaját. Tömjük meg a pocid, holnaptól kemény edzéstervünk lesz, és nem ehetsz akármit. - Természetesen belement, szóval csak a szokásos intézkedések után elhagytuk a stúdiót, és bezártam az ajtót. - Szereted a gyrost?
- Gyrost mondtál? - nézett rám, én pedig felnevettem. Olyan aranyos fejet vág, ha kajáról van szó! Mondjuk mindig aranyos, de ilyenkor főleg...vagy mi?
- Igen. Akkor irány a pizzéria! - karoltam át a vállát, majd igyekeztem a lift felé. - Egyébként milyen volt az alcsapatoddal lenni? Menni fog a közös munka?
- Uhum... igen - mosolyodott el, de nem tűnt valami őszintének.
- Akkor jó, örülök!
Hogy tud úgy mosolyogni, mintha tényleg minden rendben lenne vele? Mikor rosszul volt, alig engedte, hogy megérintsem, ami nem tetszett annyira... bántotta volna valaki? Eleve halkszavú, remélem nem a családja bánt vele kevésbé emberségesen. Ráadásul az a dal szöveg részlet? Majdnem elsírtam magam, ahogy a dolgok mögé gondoltam.
Nem az én dolgom, de... azt hiszem, tudni akarok róla mindent. Mi történet vele, miért olyan, amilyen, és honnan jutott eszébe az a szöveg?
Már csak reménykedni tudok abban, hogy idővel bízni fog bennem.

»»----------««
Remélem tetszett ^^