TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 10. Narancs

»»----ɴᴀʀᴀɴᴄs-----««

Szándékosan nem maradtunk tovább kettesben a stúdióban, bár Chan azt mondta, hogy nem tartozik senkire, hogy kivel mit csinál... de hogy ne érezzem magam rosszabbul, visszamentünk a terembe.
Bocsánatot kértem, bár tudtam, hogy nem nekem kellett volna. Csak Bin és Minho elé álltam, és meghajoltam, ők meg köpni-nyelni nem tudtak, de megszólalni már kevésbé mertek. Gondolom Chan miatt.
Mivel a tanár szólt, hogy mégsem tud visszaérni, mentünk a "Recording Studio" nevezetű terembe, és mivel mindenki jelen volt, felosztottuk a szöveget... kissé meglepett, hogy egy az egyben benne maradt a rész, amit írtam, csak az egyik fele a kórus helyére került, a másik pedig lejebb csúszott a végére. Én viszont leszögeztem, hogy ha lehet, akkor nem kérek sok részt, de kissé meglepődtem azon, hogy Minho hyung is azt mondta, ő sem. Jisung viszont azt mondta, hogy akkor helyettünk is belead mindent, hehe.
Bár valóban ő kapta a legtöbbet, a legkevesebbet pedig Jeongin, bár neki lehetett volna több is, de lepasszolta azzal, hogy "ő biztos nem, mert biztos elájulna". Igazából hasonlóképpen éreztem, szóval jah...
És, mivel a felosztás megvolt, megpróbálkozott a producer csapat felvenni a vokált, de Seungminnak épp elment a hangja a sok gyakorlástól, Jeongin viszont belement, hisz nem volt sok része...
Szóval Changbin hyung kezdte a rap résszel - kissé lesokkolt, bár nem kellett volna meglepődnöm rajta. Jisungnál ugyanez, én... kajak nem néztem ki belőle, hogy ilyen jó a hangja! Említette, hogy mindenhez ért egy kicsit, de ennyire?!
Utána Hyunjin következett volna, de ő is passzolta holnapra, ahogy Minho is, szóval Chant vették fel... esküszöm, nem haltam meg, és nem sokkoltam le annyira, hogy csak akkor ébredtem fel belőle, mikor Jisung belökdösött a fülkébe!
Ha nem baszakodtam ott bent negyedórát, akkor egyet sem. Konkrétan ezerszer kellett meghallgatom, hogy az ütemet "megszokjam", és igazodjak hozzá. Akkor sem rappeltem, inkább csak felolvastam... aztán csak annyit láttam, hogy Chan nevetve kiküldi a többieket, és csak Jisung maradt bent, aztán bejöttek hozzám.
- Lixie, ennyire zavar a közönség? Csak adj bele mindent! Gondolj a rajongóinkra, akik bár nagyon-nagyon kevesen lehetnek jelenleg, de... tedd meg értük! - hadarta szinte Jisung, de már megszoktam tőle a dolgot.
Belegondoltam abba, amit mondott, hisz igaz volt... Idolnak készülök, nem?
Nem kellene megállnom az ilyen akadályok előtt. - Chan hyung, majd itt maradok vele! Hozz neki addig üdítőt - mondta Jisung, majd kilökdöste az ajtón.
- Nemár, hallani akarom!
- Majd meghallgatod később! Kifelé!
- Jól van, sok sikert! - intett, majd kiment.
Jisung még leszögezte, hogy párszor újra fogják venni mindenkivel, és hogy ez amolyan "próba", hogy hogy is megy ez élesben.
Hát, valahogy sikerült, miután javított a kiejtésemen, és azt hittem elsüllyedek, mikor vissza hallgattuk...
- Ez tök jó lett! Áhh, nagyon furin passzol a mély hangod a cuki fejedhez!
- Utálom ezt is olykor - vallottam be, majd vékonyabb hangon szólaltam meg. - De tudok ígyis beszélni, nem vesszük fel így?
- Aaahw, ssoo cuuute! - hallottam magam mögül Chant, és hirtelen azt hittem, a plafonra ugrok. - Bocsi, elfelejtettem szólni, hogy itt vagyok. Amúgy ügyes vagy!
- K-köszi...
- Hyung, mi a terv mára? - kérdezte Han.
- A menedzser hyung azt mondta pihenjenjünk vagy gyakoroljunk de mindenki az utóbbit választotta... legalábbis ti mit akartok?
- Nem hiszem, hogy most képes lennék táncolni - mondtam halkan.
- Nekem jelenleg nincs dolgom, hamarabb fejeztük be az alapot is, szóval... lophatom a napot, ugye? - vigyorodott el.
- Szerintem én is azt teszem kivételesen. De lehet el kellene kezdeni a~
- Nem, nem kezdesz el semmit.
- Um... kérdezhetek valamit? - szóltam közbe.
- Persze Lixie, amúgy itt az üdítőd - adta a kezembe.
- Köszi... szóval izé, a múltkor terveztem, hogy utánatok nézek YouTube-on, de nem jutottam el odáig, szóval nem mutatnátok pár dalt? - Aigoo, azt hiszem megint ég az arcom...
- Nem! - takarta el az arcát Jisung, de Chan csak nevetett.
- Szívesen! Menjünk a főhadiszállásra - indult el, én pedig követtem. Mögöttem pedig Jisung kullogott, biztos zavarban van a dolog miatt, hehe.
És igazam volt, végig az arcát takarta, míg Chan hyung elindította az egyik dalukat... mi is volt a címe, Matryoshka? Nem tudom, de végig vibeoltam, Jisung hisztizett, Chan meg nevetett kettőnkön. Bár mikor Changbin hyung rappelt a végén, én helyette is próbáltam levegőt venni...
- Tud valamit, mi? - kérdezte, mikor vége lett és megállította.
- Igen, hallom... nagyon jól rappel! Úgy értem ti is, csak...
- Másik szinten van, igen. Hármunk közül szerintem én vagyok a leglassabb - nevetett Chan.
- Szerintem mind nagyon jók vagytok... - nyaltam meg alsó ajkam, mert kissé kiszáradtam, de aztán eszembe jutott az üdítőm, szóval kibontottam... csak arra nem számítottam, hogy felrázódott benne a szénsav, így mikor megtettem, telibe öntöttem magam. - Bazdmeg~
- Ihj! Elfelejtettem szólni, hogy leejtettem visszafelé jövet... - vette el az üveget, majd visszacsavarta, és az asztalra tette.
- Nem baj, de ugye nem lett nedves semmi...? - mutattam a billentyűzetre meg valami mini-zongorára.
- De, Chan nadrágja - nevetett Jisung, de én majdnem félrenyeltem a levegőt...
- Nem is kaptam belőle, inkább Lix lett üdítős - vett elő egy zsepit, és mint valami kisgyereknek; megtörölte a kezem, és a pulcsimat is.
- Te hülye vagy! - röhögött Han, de azt hittem, leesik a kanapéról. - Aigoo, nem esne le neki!
- Micsoda? Inkább töröld le az üveget. Mindjárt jövök, azt hiszem a kocsiban van váltás ruhám - dobta ki a szemetet.
- Mi van, itt terveztél aludni?
- N-nem kell - makogtam.
- De, miattam fürödtél narancsban - mondta, s már itt sem volt, Jisung meg a könnyeit törölgette, de én a lábára csaptam.
- Au! Csak túl perverz a fantáziád!
- De ne mondj ilyeneket...
- Apropó, sikerült eldönteni?
- Nem tudom - sóhajtottam. - De jól mondta Minho, nem kellene ilyenekre gondolnom. Idolok leszünk, és egy csapatban~
- Állj! Tegyük fel, hogy kedvel, és összejöttök. És akkor mi van?
- Randitilalom...
- Amíg a rajongók nem tudják, nincs baj - bökött oldalba könyökével. - De tudod mit, tégy egy próbát. Közeledj felé, max elutasít, és kiszeretsz belőle.
- Az... talán egy kicsit fájna. Aigoo, nem tudom!
- Van időd eldönteni - kacsintott.
Sosem hittem volna, hogy valaha ennyire nehéz dolgot kell majd eldöntenem.
Chan egy negyedórán belül visszajött egy - nem is gondoltam volna, hogy fekete - pulóverrel. De legalább nem volt annyira nagy rám, hehe.
Még mutattak pár zenét, és azt hiszem, 3RACHA fan lettem. Ezután mivel ott volt négy óra, hazamentünk. Nem tudom, hogy csináltam, de csak öt percre akartam lepihenni, mert fájt a fejem, de hatkor ébredtem fel. Akkor is arra, hogy Han kiabál.
- NEM VESZED EL A GYERMEKEM, Ő IDE TARTOZIK AZ APJA FELÉ! - Aha, biztos...
- Mi van már? - ültem fel a szemem dörzsölve, aztán csak annyit láttam hogy Chan a szekrényünkből pakol egy nagyobb dobozba.
- CHAN EL AKAR VENNI TŐLEM! NE HALLGASS RÁ!
- Shh! Aigoo nem kell kiabálnod! - fordult felé. - Jó reggelt Lixie, sajnálom, de egy ideig a szobatársad leszek.
- H-hogy mi van, miről maradtam le...?
- Amíg nem nyugszanak le a kedélyek, szemmel akarlak tartani. Hozzám nem mernek azért bejönni, hogy egy pohár víz legyen az ébresztőd - húzta el az orrát. - Szóval gyerünk, szedd össze a cuccaid.
- De~
- Nincs de. Parancs volt!
- Hatalommal való visszaélés! - sóhajtottam fel.
- Tudom.
- Aigoo, nincs mit tenni - vont vállat Jisung, majd csak ment segíteni neki. Jah, végig néztem, ahogy kiürül az én részem, bár nem mintha sok cuccom lett volna... kissé még "sokkos" állapotban leszálltam az ágyamból, a telefonommal, a töltővel meg a fülhallgatómmal.
- Gyere Lixie - indult ki Chan hyung, Han meg utána lökdösött, és az ajtót is becsukta mögöttem.
- Te jó ég...
- Csináltam rendet a szekrényben, már csak be kell cuccolnod - nevetett Chan. - Amúgy fáj még?
- Uhum... mi?
- A nózid.
- A-a - mondtam, majd segítettem kinyitni az ajtót.
- Akkor jó. Ömm, ugye nem baj, ha csak egy ágyam van... mármint ha gondolod, kerítek matracot és alszok azon - tette le a dobozt rá.
- N-nekem mindegy...
- Bizti? - kérdezett mire bólintottam. - Akkor pakolj nyugodtan, érezd magad otthon. Hozok vacsit!
- Miért...?
- Azt hittem, nem szívesen lennél most ott.
- Nem tettem semmi rosszat, szóval nem igen érzem hibásnak magam...
- Nem is kell. Hát, akkor majd jössz, mindjárt kész a kajcsi - mondta, s magamra hagyott a szobájába, én meg a fejemet a szekrény ajtajába vertem...
EGY SZOBÁBAN LESZEK VELE, MI A SZAR?! Félek, hogy ezután csak jobban fognak basztatni.
Miután elrendezkedtem, én is mentem vacsorázni, bár kissé fojtogató volt a légkör a csend miatt... Chan hyungon láttam, hogy mondana valamit, de nem igen tudta, hogy mit kellene...
Lassan mindenki végzett az evéssel, Minhot pedig ahogy láttam, neki akart állni a mosogatásnak, de Chan átvette tőle. Hát öm, látszott rajta, hogy fáradt...
- De megcsinálom, te menj aludni.
- Minho, nem halok bele! - nevetett. - Menj pihenni.
- Aish...
- Segítek, és akkor hamar megy - léptem Chan hyung mellé, Minho pedig sóhajtva kiment a konyhából.
- Köszi Lixie, de megy egyedül is.
- Attól, hogy te vagy a legidősebb, nem kell mindent egyedül csinálnod.
- Nem mindent... a főzés nem a specialitásom például, és rendetlen is vagyok.
- Ha az lenne, azt is magad csinálnád - forgattam szemet. Hihetetlen ez az ember!
- Jól van, no... oh basszus!
- Mi a baj? - kérdeztem, mikor megtörölte a kezét egy konyharuhával.
- Bent hagytam a telefonom a stúdióban... és megígértem a húgomnak, hogy este felhívom - sóhajtott. - Mindjárt jövök vissza, addig fürizz, és mehetsz aludni nyugodtan!
- Rend...ben - feleltem már a falnak, hisz itt sem volt. Szóval befejeztem a mosogatást, és bementem a szobába, mert Jisung bent volt a fürdőben. Volt egy olyan érzésem, hogy valamit elfelejtettem, de nem gondolkodtam sokat rajta, csak elkezdtem játszani a telefonomon. De az sem tartott sokáig, mert valamiért a mai Jisunggal közös beszélgetésünkön gondolkodtam... tényleg meg kellene próbálnom közeledni hozzá? Félek, hogy csak egyre messzebb kerül tőlem, én pedig nem akarom ezt. Talán tényleg kezdem megkedvelni? De mégis mit... persze, sokat segített rajtam a napokban, és figyel rám, de ez lehet baráti törődés, is, nem...? Mi lehet a különbség? Aish, tényleg nagyon tudatlan vagyok!
Annyit agyaltam a dolgon, hogy végül rákerestem Google-n, mert szoktak ilyen cikkek is lenni... természetesen rögtön kidobott párat.
- Tényleg akarom én ezt tudni? - motyogtam magamnak majd rámentem az elsőre.
"Honnan tudod, hogy kedvel a kiszemelted?"
Nézzük csak... "ha gyakran megérint", "érdeklődik irántad"... belegondolva, az első elég gyakori, de ez lehet más is... és természetes, ha érdeklem, mert egy csapatban vagyunk, és kölcsönös.
Mire tovább akartam olvasni, valaki bekopogott, én meg szinte eldobtam a telefont.
- Ki az? - kérdeztem, de miután nem jött válasz, letettem a kezemben lévő dolgot, és ajtót nyitottam, de üres volt a kis folyosó. Viszont mikor be akartam csukni, lenéztem, és kissé nagy szemekkel kezdtem tanulmányozni a padlón heverő dolgot. Csak felvettem, és visszamentem a szobába, miközben azon voltam, hogy ne sírjam el magam...
- Szia Lixie, visszajöttem! - lépett be lihegve a szobába Chan, én meg ijedtemben leejtettem a meggyötört állapotban lévő plüssöt.
- Sz-szia...
- Az mi?
- Csak egy plüss - vettem fel ismét, de még a vatta is kiesett belőle. Teljesen szét volt vagosva, és ki volt szedve a szeme... - Pont ki akartam dobni. Megyek zuhanyozni - nevettem, majd egyszerűen a kukához sétálva beledobtam. Csak fogtam a cuccom, és kisiettem, mielőtt tovább faggatott volna, és bazárkóztam a fürdőszobába, ami mázlimra szabad volt.
Nem kellett volna elhoznom a plüsst... tudtam, hogy elfelejtettem valamit! A párnám alatt volt mindig, mert cikinek tartottam, hogy plüssel alszok, ráadásul fiú létemre. Aish... mit ártott nekik ez a plüss? Biztos Minhoék voltak, más nem tenne ilyet...

»»----------««