TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 15. Forróság

»»---- ғᴏʀʀᴏ́sᴀ́ɢ -----««

W A R N I N G
+ 18
*megint hihi, nyugodtan kövezzetek xD*

E

lőször valójában nem mentem ki a mosdóból, csak megálltam az ajtóban... nem csak nekem vannak ilyen problémáim, mi? Neki mióta lehetnek? Azért eltelt több, mint másfél hónap a szülinapom óta.
Legalább tartja a szavát, és nem siet... megkönnyebbülés egy kicsit, bár tudom, hogy nem esne nekem csak úgy.
Később azért rákérdezek erre az egészre.
- No? Mehetünk haza? - érkezett vissza Chan, bár már az ajtón kívülre mentem, miután rájöttem, mit csinál.
- Uhum... várj, akartam kérdezni valamit. PDnim mikor tart szünetet? Itt van egyáltalán?
- Miért?
- Ma a suliban próbáltam kutatni Minki után, de nem nagyon jött össze. Arra gondoltam, hogy ha már trainee volt, biztos van valami róla.
- Nem rossz ötlet, azt hiszem ilyenkor még ebédel, szóval ha sietünk, akkor bemehetünk.
- Rendben - bólintottam, majd csak követtem a lift irányába.
- Biztos rendben van a lábad? Mikor azt hiszed nem figyelek, látom, hogy alig állsz rajta - pillantott hátra, majd megnyomta a gombot.
- Otthon pihenek, ígérem - sütöttem le a szemem.
- Remélem is.
Végül leért a lift, mi pedig felmentünk a 14.-re, ahol az iroda volt. Szerencsére nyitva volt, vár kicsit meglepett, de legalább be tudtunk menni. Míg én PDnimet lestem, mikor jön vissza, Chan a fiókokat kutatta át, de alig öt perc múlva abbahagyta.
- Nem lesz itt, Felix.
- Biztos ott kell lennie...
- Mármint itt. Valószínű a gépén lesz - sietett oda, majd bekapcsolta, de le is állította, hisz a jelszót nem tudja nyilván. - Majd kitalálunk valamit, de most jobb ha megyünk.
- Tudom... majd legközelebb - bólogattam, majd elindultam volna ki, de vissza húzott.
- Nem kell ennyire letörtnek lenned miatta. Megígérem, hogy meglesz, oké?
- Nem vagyok szomorú, csak fáradt.
- Ha hazamentünk, kötelező aludnod minimum két órát.
- Rendben, nagypapi.
- Aucs, ezt tőled nem akarom hallani... mit szólsz az oppához?
- Ne-nem kellene inkább sietni? - hagytam lógva a kérdést, majd én húztam inkább magam után, de miután becsukta az ajtót, felkapott az ölébe, és a liftig cipelt. - Még nem vagyok nyomorék...
- Az leszel, ha erőlteted magad - kuncogott. - Az én kis nyomim.
- A csibe jobban tetszik.
- Ha már beceneveknél tartunk, a nagypapi helyett komolyan kitalálhatnál valamit.
- Ezekben nem vagyok kreatív.
- Ráérsz gondolkodni rajta. Ha megvan, mondd el - nyomta meg ismét a gombot, majd bement a liftbe, és letett, én meg a korlátba kapaszkodtam.
Már tényleg nagyon fáj...
- Igyekszem - döntöttem fejem a vállára.
- Miben fáradtál ki ennyire?
- Nem tudom, talán az időjárás olyan... egész jól aludtam, talán sokat is.
- Értelek. Ettél ma azért, ugye?
- Ne is említs ma ételt, Jisung esküszöm fel akar hízlalni... ígyis kihagytam egy pár edzést már, az edző meg fog ölni!
- Ha jobban leszel, akkor majd megyek veled, és edzünk. Megint apróságon akadsz fel, nem baj, ha kimarad olykor!
- Jól van na... miért szid le ma mindenki?
- Mert butaságokat csinálsz mostanában, és aggódnak érted? Már csak a tegnapelőtt próba, nem figyeltél, és ez lett a vége.
- Elfelejtettem rendesen bemelegíteni, és rosszul ugrottam...
- Tudom, csibém. Hé, fel a fejjel! - ölelt meg egy pillanatra, bár szerintem meg akart fojtani... de mivel leért a lift, elengedett, majd újra az ölébe véve - amit elleneztem, de nem volt beleszólásom -, kivitt, de legalább az ajtóban letett, és belé kapaszkodva sikerült eljutni a kocsiig.
- Jaj basszus, a táskám a teremben maradt!
- Ide hozom, el ne moccanj! Ülj be addig - adta a kezembe a kulcsot, majd elindult vissza. Szófogadóan beültem, de csak oldalasan, mert nyitva hagytam az ajtót. Kellemesen hűvös volt, bár valószínű hamarosan esni fog, hisz borús volt az ég.
- Szia Felix oppa! Hát te? Chan merre? - állt meg előttem Chaeryeong, és Ryujin.
- Sziasztok - néztem fel, bár kínomban felnevettem, mert kissé sikerült megijednem. Már majdnem bealudtam. - Mindjárt jön, miért?
- Kifogyott az automata, és mivel kimentünk az üzletbe, megkért hogy hozzunk neki kávét, de addigra nem volt a stúdiójában, és már mindenhol kerestük! - felelte Ryu. - De már kiöntötrük, mert kihűlt, és bele repült egy bogár...
- Aigoo, hagyjátok csak, úgyis megyünk haza - nevettem. - Majd készítek neki.
- Okés - nyújtotta felém gondolom a kávé árat Chae. - Csak ha már annyi az italáról.
- Nem kell visszaadnotok, vegyetek belőle csokit - kacsintottam. Tudom, mennyire imádják, hehe. Persze Jisungnál nem jobban.
- Köszi oppa! Amúgy miért mentél ma haza a suliból?
- Hosszú sztori... fájt a lábam, mert meghúztam a múltkor.
- Csóri... jobbulást! - húzta el az orrát Ryujin.
- Köszi. Apropó, hogy ment a múltkor a koreó?
- Elfogadta! - vágták rá egyszerre.
- Akkor jó.
Végül csak elköszöltek, és tovább mentek, Chan viszont alig pár pillanattal utána ért vissza, és kérdezte, hogy a trainee csapat volt-e. Szóval elmondtam neki, ő meg totál elfeledkezett a kávéról. Nem is ő lenne...
- Korral jár, ugye?
- Ne szemtelenkedj - ült be mellém, én meg becsuktam az ajtót és bekötöttem magam.
- Szereted, ha szemtelenkedek.
- Tudod, mit szeretek még - nézett rám, én meg inkább az ablak irányába, és kicsit le is húztam azt. Természetesen kinevetett, majd beindította a kocsit, és elindult.
- Amúgy, milyen napod volt?
- Egész könnyen befejeztem Jisung munkáit, szóval örültem.
- A csapatnak, vagy nektek lesz?
- A 3RACHA egy ideig szünetel, és az idejét a Stray Kids-re szenteli. Ha minden jól megy, 1-2 év múlva talán mi is alkotunk valami újat.
- Alig várom - vigyorodtam el.
- Nem vagyunk annyira "menők".
- Viccelsz velem?! Aigoo, nekem tényleg tetszettek azok, amiket mutattatok!
- Örülök, ha így gondolod - pillantott rám mosolyogva. - És, neked milyen volt? Ma az összes butaságot elkövetted, amit csak tudtál, mi?
- Olyasmi, de jó volt. A házik fele már kész van, szóval már annyival kevesebb tanulnivaló.
- Akkor jó. Holnap ráérsz bőven. Ugye?
- Uhum...
- Akkor szeretnél bejönni velem? Vagy maradjak veled otthon? Ott is tudok dolgozni.
- Nem kell miattam szervezkedned... nem halok bele, ha egyedül maradok.
- Oké, akkor szólok a menedzsernek, hogy rád vigyázok - nevetett, mire szemet forgattam.
- Nagyszerű.
- Nem könnyű szabadulni tőlem, azt hittem, ezt tudod.
- Tudom, és nem mintha bánnám. - Aigoo, annyira, helyes, mikor koncentrál valamire (mint például a vezetésre), és bele van mélyedve, de azért figyel rám is, és beszél hozzám. Órákig tudnám bámulni olykor... tagadni sem tudnám, hogy kedvelem, ugye?
- Ennek kifejezetten örülök - szólt, majd megállt a piros miatt gondolom. Csukott szemmel pihiztem, de megéreztem, hogy puszit nyom a számra, és elmosolyodtam. Talán hazáig csak mosolyogni tudtam, mint az idióta, bár mikor felmentünk a dormba, ami mellesleg üresebb volt, mint a lelkem, én elaludtam, ahogy befeküdtem Chan ágyába. Előtte mondta, hogy még van egy kis dolga, amiről megfeledkezett, de valószínű csatlakozik majd hozzám, viszont majd keltsem fel, ha esetleg alszik... és úgy is tettem, hisz negyed hétkor ébredtem fel, ő pedig mellettem aludt.
- Chan hyu~ Chan - böktem meg az arcát. - Kelj fel. Chriis!
- Mmmh... - fordult a másik oldalára, én meg fogtam magam, és ráfeküdtem, ami miatt újra hátára fordult. - Aigoo, mindjárt Lixie - mondta csukott szemmel.
- Lejárt.
- Egy pusziért felkelek azonnal.
- Nem kapsz, jó éjt - szálltam ki mellőle, mire meg vissza akart húzni, már az ajtóban voltam. Nem azért, mert akartam, inkább a hirtelen felkeléstől megszédültem, és majdnem elestem.
- Jól vagy? Lassabban, Lixie! Hová mész?
- Elfoglalom a fürdőszobát.
- Oh, menj csak. Addig megnézem, mi a vacsi.
- Passz! Hat után nem eszek.
- Aigoo - sóhajtott, én meg magára hagytam, és átmentem a szobába.
Tetszett, hogy Jeongin és Jisung azonnal nekem estek, hogy mi a faszt csináltam... valószínű Chaeryeongék mondták el nekik, hogy bent voltam a cégnél, hehe.
- Azért majd lemásolhatom a gazdaságtant meg a föcit?
- Le... Channál alszol ma is?
- Jó kérdés, talán.
- És van már valamiii? - pisszegte. - Tudod keksz, meg ezek?
- Nem...
- Aucs. Amúgy akkor elmondod, mi volt reggel a baj?
- Majd igen, de Inie még kicsi, hogy hallja - ültem le Han ágyára.
- Mi történt? - nézett fel a könyvéből. - Már nem szűz a fülem, legyen szó bármiről, hallgatom!
- Nem tudom, hogy kellene elmondanom - szorongattam az ingem alját.
- Mondd ahogy jön, tudod, hogy meghallgatjuk - mászott közelebb a padlón a maknae. - Legyen bármi!
- Uhum... szóval tegnap... Minho és Changbin hyung olyat akartak tenni velem, amit nem igazán akartam - mondtam egész halkan. - De Chan akkor ért haza, így meg tudta akadályozni...
- Te jó isten! Minho tényleg nem normális! Changbinnak meg nem értem, mi baja!
- Aigoo, szegény hyung... azért jól vagy? - ült mellém Jeongin.
- Igen, hála Chan hyungnak - bólintottam.
- Amúgy nem rám tartozik, de... ti együtt vagytok?
- Nem, miért? - nevettem fel zavartan.
- Régebb elvileg csókolóztatok, és azt hittem... nem mintha baj lenne, csak kíváncsiság! Tök aranyos pár lennétek! - vigyorgott, Han meg csak nevetett.
- Vicces... Minho azt mondta, megfertőztem Chant, aztán hogy köztünk nem lehet semmi az idolság miatt... de azért ő engem bármikor lefogdoshat - igyekeztem nem elsírni magam ahogy a múltkori miatt. - Nem panaszkodni akarok, csak... nem könnyű.
- A helyedben összeroppantam volna már - ölelt meg Inie. - Kitartást hyung, mi támogatunk!
- Úgy van! - helyeselte Jisung.
- Köszönöm!
- Ugyan!
Áh, ki gondolta volna, hogy végül csak lesznek barátaim? Én nem voltam benne biztos, de mostmár azt hiszem, megleszek.
Végül csak elmentem zuhanyozni, aztán míg Chan is elment, én elmosogattam, hisz ott volt a mosatlan a kagylóban. Legalább nem kapom meg megint azt, hogy lusta vagyok.
Szerencsére pont végeztem, igy Chan annyit láthatott, hogy ittam egy pohár vizet a pultnak dőlve.
- Szia cica, van gazdád?
- Van, és nem ihat kávét - álltam a kávéfőző elé, és letettem a poharat.
- Aucs. Csak egy kicsit~
- Nem, csökkenteni kell a bevitelt, mert egészségtelen a túlzott fogyasztása.
- Dr. Lee rendel - sóhajtott, majd elém állt, és meg támaszkodott a pultnál, így elég közel volt hozzám...
- Igen.
- Mit javasol a leszokáshoz?
- Nem leszoktatni akarlak.
- Akkor mit ajánl a kevesebb bevitelhez?
- Azt, hogy lépj hátra, mielőtt meglátnak! - pisszegtem, mire úgy tett.
- Bocsi, néha elfelejtem... akkor nálam éjszakázol, Csibe?
- Legalább nem kell létráznom éjjel, ha pisilnem kell - nevettem.
- Aucs. Hát, ha már megvonod tőlem a kávét, produkálj valami mást - suttogta a fülemhez hajolva, majd felkapott az ölébe. Kifelé menet lekapcsolta a villanyt, majd a szobába vitt, és letett az ágyra. Kissé féltem, mit akarhat, de csak az ajkaimra hajolt.
Egy darabig csak csókolóztunk, én viszont elváltam tőle.
- Chan...?
- Mi a baj?
- Baj nincs, de kérdezhetek valamit? - túrtam kezemmel a sötét tincsek közé.
- Nyugodtan.
- Szóval... ez most mi, vagy mi lesz köztünk?
- Ez egy jó kérdés, Lixie - mosolyodott el, majd lefeküdt mellém, mire felé fordultam. - Tudod, hogy érzek irántad, és te is irántam, de nem kell elsietnünk semmit.
- Úgy értem, neked nem túl lassú miattam...?
- Tudok várni, amennyi csak szükséges. Főleg, ha miattad kell - simogatta meg az arcom. - Tudom mire akarsz kilyukadni. Igen, le akarok majd feküdni veled, meg akarom mutatni, mennyire szeretlek és fontos vagy nekem, de nem akarom el sietni. Épp, hogy átléptél abba a korba, hogy téged is jobban érdekel a téma, de ne bízz a hormonokban... nem akarom, hogy utána megbánd.
- Uhum... de végülis miattam vársz ennyit.
- Igen, várok.
- És ha azt mondanám, hogy nem kell többet...?
- Lixie, szerintem erre lelkileg fel kell készülnöd - kuncogott. - A mai akciót is alig bírtad. Ne félj, majd jön magától az érzés, mikor állsz rá készen.
- Sajnálom, csak... talán tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy milyen.
- Elhiszem, de... aigoo.
- Mi az?
- Ha szeretnéd, akkor tarthatok egy kis ízelítőt belőle, de azt nem fogja bírni a csöpp lelked. Kipróbálod?
- K-komolyan?
- Igen, de állapodjunk meg. Ma itt alhaltsz, de ha legközelebb itt akarsz, akkor ne számíts alvásra.
- O-oké - bólintottam aprót.
- Benne vagy?
- Igen...
- Rendi. Szólj, ha abba akarod hagyni, de nem megyünk messzire - került ismét fölém, és megcsókolt.
Hevesen, mégis tekintettel volt rám. Meglepett, mikor óvatosan az ajkamba harapott, én pedig sikeresen a csókba nyögtem... elmosolyodott, és elvált tőlem, majd a nyakamhoz hajolt, és elkezdte puszikkal behinteni a bőröm, szinte mindenhol, majd mikor a kulcscsontomhoz ért, ott megszívta, amin tényleg nagyot nyögtem, és számhoz kaptam a kezem.
- Csak nyugodtan, ez az én szobám... tudod, hangszigetelt.
- O-oké - vezettem lassan ujjaimat tarkója mentén hajába.
Az előző akciót megismételte még 1-2 másik helyen, ugyancsak a nyakamba, majd lassan elkezdte felfelé tűrni a pólóm. Egy kicsit felültem, ő pedig levette rólam, és már reflexből el akartam takarni magam, de csak összekulcsolta ujjainkat. Ezután pedig a nyakamtól egyre lejjebb haladt, és apró csókokat hagyott maga után. Már képtelen voltam arra hogy helyesen vegyem a levegőt és nagyobb meleget éreztem, mint nyáron harminc fokban. De ő sem lehetett másképp, látszólag élvezte a dolgokat...
Mikor felemelte a fejét, és rám nézett, már húztam is közelebb, hogy megcsókolhassam. Miközben elmélyítette, kezével oldalamat simogatta, de mikor a nadrágomba került, kikészültem...
- Szeretnél egy segítő kezet?
- Mmhm... kérlek - nyögtem szinte fülébe, ő pedig levette rólam a zavaró tényezőket. Azt hittem, ott halok meg...
Normális, ha egy nap alatt ez a második? Remélem nem lesz ennél sűrűbb... még ez is sok nekem.
Ahogy gyorsított a tempón, úgy haltam bele kajak... már önfeledten nyögtem és sóhajtottam a nevét, kimutatva, hogy rohadtul tetszik a dolog, amire sosem gondoltam volna, hogy fog...
Hamar elértem azt a bizonyos csúcsot, és csak annyit láttam, hogy miután a kezébe élveztem, lenyalja róla.
- Tetszik, mi? - kérdezett, mire nagyot nyeltem. - De itt meg is állnunk.
- Uhum - azért a szextől még kicsit félek, hogy fájni fog... jól mondta, hogy készülnöm kell rá lelkileg, ha csinálni akarom vele.
- Mindjárt jövök - fel akart kelni, de nem engedtem neki, és megfogtam a karját. - Mi az?
- H-hadd segítsek én...
- Nem kérhetlek ilyenre.
- Chanie... én kérlek.
- Majd legközelebb, jó? - puszilt homlokomra, és mostmár hagytam felkelni. Addig pedig felöltöztem inkább... tényleg ma alszok itt utoljára? Jó, szerintem csak a kanos napok miatt, amíg nem történik meg, utána már nem kell szabályozni az alvás dolgot.