TOO CLOSE || ChanLix ✔

● 12. Ajándék

»»---- ᴀᴊᴀ́ɴᴅᴇ́ᴋ -----««

Nem tudtam elképzelni, miért fekszik rám valaki, de majdnem belehaltam.
- LIXIE BABA ITT A VACSI IDEJE!
- MÁR ETTEM, SZÁLLJ LE RÓLAM, HANJI! - Jah, mindenkinél előbb ettem, mert Chan rendelt pizzát sunyiba, pedig nem szabadott volna ennünk, hehe. Konkrétan miután meglett a brownie, leültünk tévét nézni, aztán zenéket mutatott nekem, utána nekialltunk "Just Dance"-ezni. Igen, telefonnal és laptoppal, heh... de jó buli volt, ami után bealudtam, és a pizza illatára ébredtem... még zuhanyozni is elmentem, és megint csak döglöttem az ágyban, erre jön Jisung.
- Jól van, bocska. Chan mondta, hogy jöjjek át.
- Miért?
- Nem tudom, azt hittem te hívtál - pislogott rám. - Lehet férjül akar venni, és kell egy tanu.
- Csak is azt akarom - jött be sóhajtva az említett.
- Nem tartom a gyertyát!
- Nem kell - kapcsolta le a villanyt. - Mindjárt jövök.
- MONDOM NEM TARTOK GYERTYÁT!
- Nyugodj már meg! - nevetett, majd ismét kiment, majd mikor visszajött, becsukta az ajtót majd letett valamit az asztalra... aztán megláttunk két browniet 1-1 gyertyával. - Boldog születésnapot, JiLix! Tudom, hogy Sungienak tegnap volt, de akkor is, hehe...
- Aigoo! - szólaltunk meg egyszerre, de már követve Jisung példáját, én is Chan nyakába ugrottam bőgni.
- Imádlak, apuci! Tudod milyen a tökéletes ajcsi nekem!
- Nem ünnepeltem a szülinapom két éve - mondtam szipogva.
- Akkor ideje volt - nevetett, majd miután elengedtük, elfújtuk a gyertyát.
Hogy mit kívántam? Egyszerű...
Chan mellett szeretnék maradni, és nem akarom, hogy eltűnjön az életemből.
- Amúgy akkor most ha te vagy az apukám, akkor Chan a nagypapim? - kérdeztem a másik ünnepelttől.
- Igen!
- Nem... én a Mikulás vagyok!
- Rudolfot elhagytad? - nevettem, majd letörtem egy darabot a sütiből és konkrétan a szájába nyomtam.
- Uhm, elrepült.
- Ahw, engem is! Ááá!
- Te már megetted a részed! De a gyertyát megeheted.
- Kihagyom... na jó éjt, én megyek mert fáradt vagyok. Aludjatok jól! - hangsúlyozta az "aludjatok" szót, amiért csak pislogtam.
- Pedig már hoztam volna a "Gazdálkodj Okosan"-t kacagott Chan.
- Legalább sakkot mondtál volna - indult ki, de látszólag nem állta meg, hogy ne kapcsolja fel-le a villanyt, végül felkapcsolva hagyta, és kiment.
- Aigoo, ez az ember... Lixie, kérsz még?
- Nem, köszi - másztam vissza az ágyba.
- Akkor mindjárt jövök - szólt, s kivitte a tányért, majd mikor visszajött, csak leült az ágy szélére. - Felix?
- Hm?
- Kérdezek valamit, de ne gondolj semmire és senkire, oké?
- Oké... mi az? - ültem fel én is.
- Szóval, csak annyi, hogy van-e valami, amit szeretnél a szülinapodra? Tudod, például régóta szerettél volna, de nem kaptad meg... - simogatta meg a tarkóját. - De ne érdekeljen tényleg senki, és semmi, csak mondd el!
- Uhm... nem hiszem, hogy van ilyen - húztam el az orrom.
- Naa, biztos van valami! Gondolkodj rajta.
- Mindigis akartam egy zsiráfot tartani, de anyu nem engedte - nevettem fel. - Na jó... nézzük csak... - kezdtem gondolkodni. Valami, amit régóta akartam?
Vicces, mert az egy olyan dolog, amit nem tud valóra váltani nekem... úgy értem, régóta szerettem volna megtudni, milyen egy kapcsolat, de nem igen volt esélyem tapasztalni.
- Nos? Tényleg lehet bármi! Csak ne zsiráf... azt nem tudom beszerezni - kuncogott.
- I-igazából van itt valami, de... n-ne értsd félre, jó? Bár elég ciki...
- Nem fogom, és mondtam, hogy csak magadra gondolj.
- Szóval... régóta meg akartam tanulni csókolózni - hadartam már el zavaromban, és a párna mögé bújtam, amit eddig szorongattam
- Aigoo, ez érthető - nevetett. - Nem volt még senkid, mi?
- Nem - köszörültem meg a torkom, mert úgy éreztem, kiszáradtam. - De nem kell megtenned...
- Nem mondtam, hogy nem tanítalak meg - vette el a párnát az arcomtól, így láthatta, mennyire vörös az arcom, hisz elmosolyodott. - Szóval csak ennyit szeretnél?
- Uhum - bólintottam aprót, de a szívem ezerrel dobogott már. Most tényleg megteszi? Jesszus, mire vállakoztam? A szívroham fog elvinni!
- Akkor teremtek egy kis hangulatot, ha nem bánod - simogatta meg a fejem, ami miatt levegőt is elfelejtettem venni talán. Ugyanúgy engedte le a redőnyt, ahogy a tegnap este, majd felkapcsolta az asztali lámpát. Végül pedig visszaült mellém, és felém fordult, majd megfogta a kezem. - Öö magyarázni nehéz lenne, szóval... felkészült a kis szíved?
- M-mondjuk...
- Akkor csukd be a szemed, és engedd el magad, oki? - mondta, mire úgy tettem, és vettem pár mély levegőt. Kis idő múlva pedig éreztem, hogy kezét az arcomra teszi, és kicsit maga felé fordít. Nem siette el a dolgot, először csak az apró levegővételeit éreztem, majd hogy a számra puszilt. Ismét éreztem azokat a bizonyos pillangókat a hasamban, és azt hittem, el fogok ájulni. Kinyitottam a szemem, mert azt hittem, meggondolta magát, de nem.
Sosem néztek ennyire mélyen a szemembe, mint akkor ő.
Mikor újra ajkaimra hajolt, már automatikusan hunytam le újra a szemem, és csak élveztem, ahogy lassan mozgatja ajkait az enyémeken. Nem tudom, meddig tarthatott, de az adrenalintól remegtem, és alig kaptam levegőt, főleg akkor, mikor egyszerűen hátra döntött az ágyon, és meg támaszkodott felettem...
- Nos, ez csak az ízelítő volt. Hány leckét szeretnél, Lixie? - mosolyodott el.
- A-amennyit kapok - mondtam szinte suttogva, majd kaptam mégegy puszit a számra, és a fülemhez hajolt.
- Akkor valószínűleg nem kevés lesz... de nem kell sietnünk, ugye? - kaptam a következőt a fülem mögé, ami miatt nem tudom miért, de fel sóhajtottam... bár eleve alig jutottam oxigénhez amiatt a melegség miatt, amit éreztem.
- Ú-úgy érted t-te is... - makogtam, de újra az ajkamra hajolt, így tudtam a választ.
Ő is kedvel?
- Mostmár aludjunk, holnap hatkor kelünk. Oké?
- Uhum... - bólintottam, ő meg lekapcsolta a lámpát, és visszafeküdt mellém. Kissé nehezen, de rávettem magam, hogy hozzá bújjak, hisz az előbb éreztem, milyen hideg volt a keze.
- Aludj jól, Lixie - puszilt homlokomra, mire nagyot nyeltem.
- T-te is...
Nem mintha gyorsan sikerült volna az alvás dolog, csak úgy jöttek egymás után a gondolataim...
Mégis mióta, és miért kedvel engem? Ráadásul ennyire nyilvánvaló lehettem...? Nem szavakkal válaszolt a kérdésemre, szóval nem akarja kimondani, és vár vele? Nyilván nem ismerjük egymást annyira, nem ugorhatunk a közepébe... ahogy mondta, nem kell sietnünk.