TOO CLOSE || ChanLix ✔

Ep. 4/7 | - Hazugság

Kim Seungmin / Seungmin / Sky Kim
2016|09|09

Hazudni nem szép dolog... ugye?

Kivéve, ha azért teszed, mert a saját családod akadályoz a céljaid elérésében. Már kiskorom óta imádtam a zenét, és tíz éves koromban eldöntöttem, mi akarok lenni.

De nekem más sorsot szántak.

Ki a franc akar ügyvéd lenni? Én aztán nem.
Ha azt kérdeznék tőlem, hogy éreztem-e valaha bűntudatot... igen, az elején, nagyon sokszor, de megszoktam olyannyira, hogy magamat is képes vagyok talán becsapni.
De hazugságot halmoztam hazugságra a felnőttekkel szemben, és azt hiszem, mindent elrontottam. Mégis mit várnak tőlem? Tizenhat vagyok, lázadok, ahol tudok, mégis megpróbálnak irányítani, mint egy bábut.
Nem fogom hagyni, akkor sem, ha a jövőm múlik rajta.

Ezt az egyet nem vehetik el tőlem.

- Seungminienak huszonegy igazolatlanja van, miután kiderült, hogy nem is tagja a football csapatnak - rántotta le rólam a leplet, a kedves ribanc osztályfőnököm. Más szóval nem tudom illetni, valószínű már azelőtt is tudta, hogy lógok. Ez nem olyasmi, amit a tanárok elnéznek itt.
- És, még mennyi lesz - tettem hozzá.
- Tessék?
- Nem hall jól? Kérjen pénzt kivizsgálásra, a kedves édesanyám azonnal ad rá. Viszlát! - indultam ki az irodából. Hallottam, ahogy utánam kiabálnak, de nem igen foglalkoztatott a dolog, még lekésem a koncertet! Bár szerintem már be sem engednek... a francba már.
Mivel ideges voltam, eszembe se jutott hazamenni, így csak ráírtam Seoyoungra, de ő azonnal felhívott.
- Igen oppa?
- Szia édes, van programod mára?
- Nincs, miért?
- Gondoltam elmehetnénk enni valamit később, ha benne vagy...
- Benne hát! Szokásos hely, idő? Ott tali!
- Igen, csók! - nevettem, majd megvártam, míg elköszön, és leteszi. Kicsit sikerül mindig jobb kedvre derítenie. Ma van egy éve, hogy járunk, és soha, senki nem ragadta még meg ennyire a figyelmem, mint ő. Aranyos lány, nem egy hülye liba, ráadásul többet törődik velem, és támogat, mint bárki más.
Mivel kellene meglepnem? Unalmas lehet ez a sok rózsa... adjak mellé neki egy nyakláncot? Lehet meg kellett volna kérdeznem, hogy szeretne-e valamit, de valószínű elutasítaná, hogy neki nem kell semmi. Nem baj, azért is benéztem egy ékszer üzletbe, és nem túl "csilivili", csak egy egyszerű, de szép darabot választottam neki, ami mellé járt egy karkötő, gyűrű, és fülbevaló is. Eh, remélem nem dobja ki... egyszer vettem neki karórát, és hordani sem akarta.
Végül csak izgatottan mentem haza, de véletlenül sem az ajtón közlekedtem, helyette bemásztam a szobám ablakán. Továbbra is izgatottan csomagoltam be az ajándékot, majd elmentem tusolni és fogat mostam. Megszárírottam a hajam, és kerestem valami egyszerűbb, de elegáns összeállítást, ami végül egy világoskék farmer és ing párosa lett. Mivel már ott volt hét óra, fogtam a kis csomagot és elrejtettem a kabátom zsebébe, hisz nem volt annyira nagy. Út közben megálltam a virágárusnál, és vettem egy rózsaszín rózsákból álló kisebb csokrot.
Nem próbáltam visszafogni a mosolyomat, csak sietős léptekkel indultam a kisebb, de annál jobb étterem felé, ami alig pár hete nyitott, de Seoyoung nem volt sehol, így elővettem a mobilom, és hívni kezdtem.

Kellett pár perc, mire felfogtam, ami előttem volt.

Úgy értem a barátnőm... valaki mással helyettem.
A hívásomra szétrebbentek egymástól, kikotorta a telefonját a táskájából, és felvette.
- Szia oppa, hol vagy? - kérdezett, de nem mondtam még semmit. - Seungmin-ah?
- Remélem vele boldogabb leszel - mondtam, ő pedig abban a pillanatban vett észre a túloldalról. Kinyomtam, majd a kukához sétálva kidobtam a virágot, a dobozzal együtt, és... mit tehettem volna?
Hazamentem.
Amióta csak beléptem az ajtón, végig fennhangon beszélt velem nevelőapám, de amint a szobámba értem, bezártam az ajtót. Homályosan láttam a könnyektől, és már nem tudtam tovább tartani a könnyeket. Az első dolgom az volt, hogy a falra ragasztott közös képeinket mind széttéptem, és kidobtam a kukába... az összeset. Egy apró dolgot sem akartam hagyni itt, ami rá emlékeztet.
Elég, ha a fejemben ott marad, ki tudja meddig.
Ebből nem magyarázza ki magát, bár volt egy ilyen érzés bennem...

Hogy a kapcsolatunk is csak egy hazugság.

Mire volt ez jó? Miért nem mondta a szemembe, hogy nem szeret? Mit, és hol ronthattam el... hiába akarom, egyedül nem lelhetem meg erre a választ, de már nem is akarom.

Nincs rosszabb érzés, mint mikor egy hazugság áldozatává válsz.