|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗲𝗹𝘀𝗼̋ 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Miután Akira hazament én még kicsit kint maradtam, gondoltam megnézem az emberek tevékenységeit így estefelé.
Igazából semmi érdekes nem történt, néhányan futottak valaki a kutyáját sétáltatta, Anyukák a kisgyerekükkel néhány tini amint csinálják a sok hülyeséget.
Mikor már meguntam a semmittevést és meguntam az emberek elemzését is összeszedtem magam és elindultam haza felé, viszonylag nyugodtan telt az utam hazafelé, szokásosan hallgattam a zenéimet amikor egyik pillanatról a másikra a földön találtam magam, felpillantottam a földről majd kérdően az ismeretlen személy felé fordultam.

– Boccs.. – szólalt meg, ennyit volt képes kinyögni.

– hmh. – ráztam meg a fejem semmit mondván, hogy nemgond, időközben fel is kecmeregtünk a földről ugyanis kedves ismeretlen barátunk is seggre huppant a találkozásunkkor.

– KENMAAA!! – ordibált a távolból egy fekete hajú magas srác, gondolom a barátja lehet.
Minden erőm összeszedve rápillantottam ezek szerint Kenmára és még mielőtt kellemetlen beszélgetésbe keveredtünk volna elindultam tovább hazafelé, így megkímélve magamat és őt is.
Mielőtt hazaértem volna pont elkapott az eső így nem úsztam meg szárazon a dolgot, első dolgom volt, hogy célba vegyem a fürdőt és megszárítkozzak, legalábbis ez volt a terv.

– |NÉV|! Azonnal gyere ide amég szépen mondom! – kiabált anyám a konyhából, és már itt tudtam, hogy ez a nap már el is lett baszva.

– mivan?! – hánytam oda a szavakat anyámnak.

– Miaz, hogy mivan tudd hogyan beszélsz velem. Az anyád vagyok nem a barátnőd, te hálátlan gyerek!! – Nem figyeltem különösebben a szavaira, már megszoktam a beszédstílusát és a szavait amit felém intéz, de egyszerűen nemtudtam szó nélkül hagyni.

– Ha az anyám vagy igazán bánhatnál velem úgy mintha a gyereked lennék! – forgattam meg a szemem és már fordultam volna ki a konyhából amikor is anyám visszarántott.

– idefigyelj te kis taknyos – fogta meg a kezem olyan erővel, hogy szinte már eltört.
– megmondtam ha még egyszer szemtelenkedsz úgy elverlek, hogy megtanulod utána mi a tisztelet! – mordult rám továbbra is a kezemet szorítva.

– hagyjál békén! te nem az anyám vagy csak egy nő aki tönkre tette a saját családját elüldözte a férjét aki szerette és most a lányát!! – rivalltam rá már könnyes szemekkel, nembírtam már, a fájdalmat vissza tartani, a könnyek utat engedve maguknak hagyták el |szem szín| íriszeim, a kezem pedig már lüktetett a fájdalomtól, mégis meg próbáltam kirángatni, egy hirtelen mozdulatnak hála kiszabadult a kezem de abban a pillanatban csattant egy kéz az arcomon.

– ANNYIRA EGY HÁLÁTLAN KÖLYÖK VAGY,A VILÁGRA SEGÍTELEK ÉS ILYENEKET MERSZ MONDANI ANYÁDNAK?! OLYAN VAGY MINT APÁD, EGY SENKI, EGY HASZTALAN EMBER! – kiabált velem mikor tudta, hogy már összetörtem, de nemérdekelt végig se hagytam, hogy mondja amit akar, nekiindultam az emeletnek és berohantam a szobámba magamra zárva az ajtót.

– |NÉV|!!!AZONNAL NYISD KI VAGY NAGYON MEGBÁNOD! – kiabált az a nő akit ebben a percben ténylegesen végleg meggyűlöltem, rá se hederítve felkaptam a szerdára összepakolt cuccom, felkaptam egy kabátot és kinyitottam az ablakom, egy másodpercig hezitálva álltam meg előtte de amint meghallottam anyám fülsértő ordítását már ki is másztam és rohantam oda ahol tudtam még vár valaki.
A lépteim a buszmegálló felé irányítottam és amint odaértem három perc se kellett a busznak de már szálhattam is fel rá.
Miután felszálltam leültem és csak bámultam ki az ablakon mikor is eszembe jutott, hogy szolnom kéne az illetőnek az érkezésemről és nem kéne csak úgy beállítanom mint valami hívatlan vendég, hiába tudtam, hogy szívesen várnak.
Előkaptam a telefonom és már tárcsáztam is a telefonszámot.

– Halo!?tessék? – szólt bele egy kedves, nyugtató hang amit én jól ismertem már.

– Szia Mama. – köszöntem rekedtes, nyúzott hanggal ugyanis nem csak az esőtől volt annyira elázva a pólóm és a kabátom.

– Jajj, |Név| drágám! hát szia, hogyvagy kincsem?Olyan rég találkoztunk már! – mondta örömködve, és csalódottsággal a hangjában, ugyanis lassan 2 éve nem láttam az Anyám miatt.

– Megvagyok Mama.. – mondtam ki könnyes szemekkel majd rájöttem, hogy ez nemigaz. – ami azt illeti mégsem... nemvagyok jól mama, épp a buszon vagyok, nemgond ha meglátogatlak titeket pár napig? – kérdeztem kétségbe esetten, és reménykedve, hogy ténylegesen nem zavarnék.

– Kicsim már, hogy lenne gond!!! még csak a feltételezés is sértő, persze, hogy nem gond szépen siess csak ide, aztán majd meg beszéljük miért is nincs jól az én egyetlen szem kis szépséges unokám!– mordult rám, majd enyhítve hangsúllyán örömteli kuncogást intézett felém.

– Köszönöm, akkor egy 15 perc múlva már ott is vagyok! Szia! – köszöntem el egy nagy mosoly mellett az általam szeretett időshölgy felé amit ugyan ő nem láthatott de biztosan hallotta a hangomban a megnyugvást és boldogságot.

– Szia Kicsikém, siess vigyázz magadra és szeretünk! – Mondta ki azokat a szavakat amire szuksegem volt, majd lerakta és a gondolataim tömkelegébe küldve buszoztam tovább.

10perc múlva már szálltam is le tokyoban,a fővárosban ahol a gyerekkorom nagy részét töltöttem, sok emlék eszembe jutott és egy kis melegség is átjárta a testem, még egy 2-3 percet eltöltöttem a nézelődéssel majd elindultam a jól megszokott kertesház felé amit úgy imádtam már kiskoromban is, ahol még egy család voltunk és minden felhőtlen és boldog volt.
Amint megérkeztem már kopogtattam is az ajtón és nem kellett 1perc se nyílt az ajtó és vele együtt a két idős is a nyakamba borulva ölelgettek és tessékeltek befelé a cuccommal együtt.

– Hát szervusz drága unokám!! – köszöntött nagyapám egy szoros öleléssel és rengeteg puszival ahogy leraktam a cuccom.

– Sziasztok, hiányoztatok már! – fakadtam ki magamból és kisebb könnyeket ejtve hatalmas mosollyal átkaroltam a két kistermetű családtagom.

– Ejnye |Név| nem szabad sírni, igyekezz inkább menj vegyél egy zuhanyt és vacsora közben szépen mesélsz majd, hogy mivan veled és Anyáddal, évek óta egy levelet se kaptunk tőle, hogy hogy vagytok!! – mondta mérgesen a nő, majd feltessékelve az emeletre indultam meg a fürdő felé.

Sziasztok itt is van az első rész!!
kicsit húzós a story eleje de ígérem megpróbálom majd kicsit felpörgetni az eseményeket!
Remélem ez a rész is tetszett mindenkinek aki olvasta.<3
Szép estét mindenkinek és előre is jóéjt!
-Lexi❤️