|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝗮𝗿𝗺𝗶𝗻𝗰𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Szilveszter

– Kosukeee!! igyekezz, Kenma már vár ránk! – kiabáltam fel a lépcsőn a fiúnak. – ne haragudj az utóbbi időben annyit játszik, hogy szinte lehetetlen az időben elkészülés. – döntöttem fejem Kenma vállára.

– ebben az én kezem van benne sajnálom. – simított oldalamra. – de majd beszélek vele! – nyomott puszit homlokomra.

– fújj nemár, ne itt!!! – battyogott le Kosuke a lépcsőn fintorogva.

– na indulhatunk?! – hajoltam el szerelmem ajkaitól majd kiléptünk a házból, ahol Tetsu már várt minket.

A napunk egészen kellemesen telt mindenki elvolt a saját kis beszélgető partnerével, az út felénél még Yakuék is csatlakoztak hozzánk ami csak méginkább a gimis éveinkre emlékeztetett minket. Az egész délutánt együtt töltöttük a fiúkkal, majd Akira is csatlakozott hozzánk Kita-sannal akit mellesleg az évek során nagyon megkedveltem, nemsokára vagyis pontosan február végén lesz az esküvőjük aminek nagyon, de nagyon örülök. Estefelé Yakuék és Akiráék is leváltak így négyesben sétáltunk hazafelé.

– te |név|, nem bánod ha ma este elviszem Kosuket magamhoz, aztmondta szeretne még többet tudni a röpis éveinkről. – lépdelt látókörömbe mire Kenmára pillantottam, tudtommal játszani akartak.

– most miért nézel rám, a te gyerked. – kerekedtek el Kenma szemei, igen, azóta se változott a viselkedési stílusa, de ezért szerettem belé.

– menjél.. – néztem Kosukere majd, miután Tetsu lelkére kötöttem, hogy holnap délre haza kell hoznia, megindultunk.

Mielőtt még hazamentünk volna tettünk egy kis kitérőt. Igazából már nagyon fáradt voltam így kissé bicebócásan mentem Kenma derekába akasztva kezem. Sokat beszélgettünk arról az időről mikor még csak ismerkedtünk, sokat jártunk ki ide szinte minden adódó alkalommal.

– Kenma.. – tettem fejem vállára. – nagyon szeretlek, és bocsáss meg nekem mindenért amit valaha rosszul tettem.. – könnyeztek be szemeim a hirtelen érzelmektől.

– ugyan szívem tudod, hogy rohadtul leszarom a hisztijeid nem? persze van amikor jogosan csinálod de nem haragszom rád, sohasem nemtudnék. – dőlt hátra a padon nagy levegőt véve. – t-tudod |Név| én.. szóval én nagyon szeretlek téged,jobban bárki és bármi másnál. – pillantott rám majd kezemre helyezte sajátját.

– K..Kenma? – néztem könnyes szemekkel páromra majd nyakába borultam. – soha nem mondtad még ki így amit gondolsz. – szipogtam.

– figyelj rám |név|! – tolt el magától – én tényleg nagyon szeretlek! – csókolt meg hirtelen.

Csókja sokmindent elárult tisztán éreztem benne azt a temérdeknyi szerelmet és kedvességet amit irántam érez. A kis beszélgetésünk után elindultunk hazafelé, kicsit már fáztam így szorosan párom mellé húzódtam aki egy laza mozdulattal át is dobta karját vállam felett. Nyugodtan sétálgattunk a hazafelé úton majd mikor haza értünk nekiállt vacsorát csinálni, miközben én leültem a pult elé és görgettem egy bizonyos oldalt.

– még mindig jól állna egy cselédlány ruha.. – húztam pimasz mosolyra ajkaim mint tizenéves korunkban.

– nem veszek fel mégegyszer szoknyát... elég volt 18 évesen megszégyeníted köszi. – fordult hátra miközben megforgatta szemeit.

– ugyan már.. – vágtam be a durcit – nekem tetszettél – kezdtem el enni az időben elkészült a |kedvenc kaja| így nekiálltunk enni.

– pwhaaaah, televagyok. – területem el a kanapén bekapcsolva a tvt valami jó után kutatva.

– még jó, megettél vagy három tányérral, azt se tudom hogyan fért beléd annyi, bele se merek gondolni mi lesz ha terhes leszel.. – ült le fejem fölé miközben a szó is megakadt bennem.

– ha már itt tartunk... – fordítottam fejem szemei irányába – te szeretnél? – kérdeztem kicsit félve.

– már hogyne szeretnék, Kosuket is úgy szeretem mint a saját fiam. – túrt bele |hajszín| hajamba majd mosolygott – igazából már a parkban szerettem volna kérdezni valamit, de akkor valamiért neméreztem megfelelőnek a dolgot. – ült feljebb mire kérdően néztem aranybarna szemeibe.
– |teljes név|, jobban szeretlek mint eddig bárki mást, te vagy életem szerelme, a nagy ő, a másik felem, kitöltötted az űrt a szívemben ott és akkor, azon a napon mikor neked futottam! azt szeretném ha te lennél a gyerekeim édes anyja, hozzám jössz feleségül? |név|.. – nézett mélyen szemembe, mire csak egy dolgot tudtam kinyögni.

– m-már az vagyok.. – szipogtam a meghatódottságtól.

– t-tessék? – tágultak ki szemei tányérméretűre.
– most ezzel azt akarod mondani hogy? – bámult rám miközben szemeiben könnyek gyűltek.

– igen, K-Kenma én terhes vagyok! – borultam karjaiba, mire a fiú se tudta már vissza tartani könnyeit.

– és-és mióta tudod? miért nem szóltál azonnal?! – fakadtak ki belőle a kérdések.

– 2 hete tudom, és meglepetésnek szántam. – borzoltam össze szőke lenőtt haját.

– és a másik kérdésemre mikor kapok választ? – nyomott puszit homlokomra. – |Név| én azt komolyan gondoltam amit mondtam, gyere hozzám feleségül! – fogta két tenyere köze arcom.

– persze, hogy hozzád megyek Kozume Kenma! Szeretlek, mindennél jobban! – leheltem gyors csókot ajkaira.

Másnap mindenkinek elújságoltuk, hogy bizony nemsokára |teljes név|-ből Kozume |Név| lesz, és örömünkre mindenki jól fogadta, még Kosuke is nagyon örült  nekünk ami még jobban dobott a kedvünkön. A babáról nem sokkal később beszéltünk csak amikor már láthatóan kerekedett a pocakom. Természetesen Tetsuro egyből őrjöngeni kezdett, hogy lesz mégegyszer lehetősége nagybácsinak lenni és tanítani a kisrácot, aki igazából kislány így egyből felvilágosítottuk a mi drága Tetsunkat, hogy bizony kislányt várok. Akira nagyon örült neki, de talán aki a legjobban örült a kislánynak az Kenma volt. Az ultrahangon is mindig említette, hogy kislányt szeretne. Minden esetre az életem végül kiegészült egy csodálatos családdal, ha akkor ott úgy döntök mégse jövök el anyámtól és a sok terhet nem dobom le a vállamról, talán soha nem történt volna meg az, hogy össze hoz a sors engem |teljes név|-t és Kozume Kenmát.

End.

Sziasztok!!
Hát igen, eljött ez a pillanat is!
Életem első könyve elérte végét, nagyon köszönöm, hogy velem voltatok és támogattatok!!
Minden nap nagy támogatást kaptam tőletek és úgyérzem néhányotokkal nagyon jó kapcsolatom lett amiért hálás vagyok!
Tényleg köszönök minden segítséget, és támogatást! Imádlak benneteket kis supportereim, sok sikert az iskola kezdéshez a héten pedig jövök az új könyvvel! Puszi nektek!
-Lexi❤️