|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗸𝗲𝘁𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

– köszönöm |Név| – suttogta nyakhajlatomba fúrva fejét.

– mégis mit? – kuncogtam el magam, mert tényleg nem értettem mire gondol.

– azt, hogy itt vagy nekem.. – sóhajtott majd maga felé fordított. – köszönöm a szerelmed! – lehet csókot ajkaimra.

– jajj Kenma.. – könnyeztem be barátom szavai hallatán. – Szeretlek. – bújtam erős karjai közé.

Hamar elnyomott az álom szerelmem karjai között így nem halottam, hogy kaptam volna választ a kijelentésemre. Reggel Kenma szorosan ölelt magához amin akaratlanul is mosolyogtam. Nem akartam felébreszteni de kénytelen voltam ugyanis suliba kellett, hogy menjünk bár hiába nem volt kedvem hozzá. Óvatosan elkezdtem barátom karját cirógatni aki lassan ugyan, de ébredezni kezdett.

– mhmm.. Joreggelt szerelmem. – nyomott puszit arcomra amitől kissé elpirultam. – miért keltettél fel baj van? – szentelte nekem minden figyelmét.

– Suliba kell mennünk.. – morogtam mire egy halk kuncogást kaptam válaszul. – most mivan? – néztem rá kérdően.

– tanári értekezletet tartanak, nem lenne megtartva az első három óránk az utolsó dupla angolt pedig amúgyse tartották volna meg mert influenzás a tanár.. feküdj vissza. – magyarázta Kenma mire gondterhelten sóhajtottam egyet, hogy feleslegesen keltem fel.

– ha ezt előbb tudom nem keltelek fel, olyan édesen aludtál. – támaszkodtam meg könyökömön mélyen egyetlen szerelmem szemébe nézve.

– nagyon szívesen vissza alszok neked! – hunyta le szemeit mire loptam tőle egy csókot. – oi, ha már lopsz, törlessz.. kérek még egyet. – mordult fel mire jólesően felkacagtam és meg egy csókot adtam puha duzzadt ajkaira.

– baaaka Kozume.. – nevettem ki Kenmát mikor hirtelen magára rántott és cirógatni kezdte arcom.
– most miaz? – vontam kérdőre csillogó szemei miatt.

– semmi..semmi csak boldog vagyok. – nyomott puszit homlokomra.

Még kicsit beszélgettünk majd mindketten elmentünk zuhanyozni külön-külön és lementünk reggelit készíteni, vagyis Kenma. Tetsu állítása szerint a fiú nagyon jól mozog a konyhába ahhoz képest, hogy az ember nem nézné ki belőle. Fél óra alatt kész is lett a rántotta ami nem viccelek isteni volt! Az ember tényleg nem nézné ki Kozume Kenmából de rettentően jól megcsinálta a reggelit.
Pár szót váltottunk reggelizés közben majd bementünk a nappaliba filmet nézni, hamar eltelt a délután a sok filmnek és az együtt töltött időnek hála. A baj csak az volt, hogy a mai nap már haza kellett mennem ugyanis reggel kaptam a hívást nagyanyámtól, hogy előbb jönnek haza így szeretnék ha otthon lennék, mindenről beszámoltam a nagyinak így tudod az rólunk Kenmával és mondta, hogy nagyon szívesen megismernék. Meg is beszéltem délután egy hívás keretén belül, hogy hétvégén akkor átjönne Kenma, amit mind a két idős támogatott, főleg nagyapa ő majd kiugrott a bőréből. Tudomásom szerint nagyapa és Kenma apukája jól ismerték egymást így a fiúval sem volt kifogásuk.
Hamar hazaértem és még rendbe tettem a dolgokat meg takarítgattam, mikor az ajtó nyitódására lettem figyelmes és villámgyorsan rohantam az ajtó felé.
Kicsit csalódottan pillantottam meg Tetsut az ajtóban de amint arrébb ált megláttam a szívemnek, oly kedves két időst akiknek azonnal a nyakukba borultam legjobb barátom figyelmen kívül hagyva.

– és én?! – háborodott fel Tetsu mire szórakozott mosollyal az arcomon rávágtam az ajtót. – OI,
|becenév| NYISD KI! – kiáltott ami kiváltott belőlem egy kisebb kuncogást.

– jo,joooh – nyitottam ki ajtót és Tetsu karjai alatt átvezettem sajátom és szoros ölelésbe hívtam. – bocsánat de mindig is kiakartam próbálni.. – kezdtem el kuncogni ismét – mit szeretnél egyébként, jobban vagy már? miért jöttél el otthonról! – rivalltam rá.

– Ne aggódj |Név| már kutya bajom, csak említetted reggel, hogy ma jönnek haza a nagy szüleid gondoltam beköszönöm tehát. – lépett el mellettem – Jóestét örülök, hogy épségben hazaértek! – karolta át nagyanyám Tetsu amitől a meglepődöttség kiült az arcomra.

– Szia Kedvesem! – paskolta meg nagyim legjobb barátom arcát amit már tényleg nem értettem.

– valamiről lemaradtam volna? – vontam kérdőre a tekintetem.

– Jajj hát tudod |Név| meséltem már neked, hogy mennyit segített nekem nyáron egy fekete hajú fiatal ember! – mosolygott rám nagyanyám mikor is eszembe jutottak a történetei amint a fiú a parktól elkezdve minden nap segített neki szatyrot cipelni.

– oooh, ja, hogy ouh.. – kerekedett el a szemem – bezzeg nekem sose segítesz te aljas macska! – boxoltam Tetsu vállába mire csak nevetve magához ölelt.

Tetsut marasztalásra bírta nagyapám, hogy tudjanak beszélgetni majd mi a nagyival kimentünk a konyhába és nekiálltunk vacsorát csinálni. Közben mindent elmesélt, hogy mennyi mindent láttak és mennyire szép helyen kirándultak, azt is megemlítette, hogy szeretnék körbeutazni a világot ameddig még megtehetik. Valamint azt is említette, hogy rám bíznák a házat amibe persze belementem. Ugyan örültem, hogy szeretnének többet mozogni de megkértem őket arra, hogy legalább a félév végéig maradjanak itt velem amibe kérdés nélkül belement.
Mikor készen lett a vacsora kivittük a megterített asztalra ahol nagyapa csak úgy borogatta Tetsuba a házilag megalkotott koktéljait amit a fiú látszólag már nagyon nembírt így épp jókor fejeztük be a vacsorát.

– KUROO TETSURO AZONNAL TEDD AZT LE! –  kiabáltam a fiatal fiúra mire az idősebb is elkezdett nevetni.

– NEHOGY AZTHIDD, HOGY TE MEGÚSZOD! – mordult rá nagyapára a nagyi mire mind a két fiú visszafogta magát és leültek az asztalhoz.

Miután sikeresen nyomtunk a két férfinak vallott gyermekbe a vacsorát én segítettem Tetsunak eljutni a kanapéig majd oda lefektetve takartam be amikor hirtelen felpattanva szorosan karjaiba zárt. Meglepődtem, tudtam, hogy a fiú szeret ölelgetni de ezt valahogy másnak éreztem sokkalta több minden volt benne, ahogy karjait derekam köre fonta, arcát pedig vállamhoz fúrta, bántotta valami és ezt tisztán éreztem. Szerettem volna tudni mi a baja de nemszerettem volna tolakodó lenni így vártam.

– sajnálom.. – préselte ki fájdalmasan szavait ajkain keresztül – már nembírom tovább. – szorított karjain majd hirtelen könnyeket éreztem vállamra esni.

Sziasztok!! Meghoztam a részt! Ráadásul időben!
Remélem, hogy tetszett nektek a mai két rész és élveztétek a kisebb hullámvölgyeket is.
Igyekszem hozni a következő részt amint csak tudom!
Puszillak benneteket!
-Lexi❤️