|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗻𝘆𝗼𝗹𝗰𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Reggel hamar összeszedtem magam csináltam szendvicset amit majd megtudok enni valamelyik szünetben. Sietve rohantam a suli irányába majd mikor beértem meg se állva rohantam a tornaterem felé. Mikor beléptem csak Kuroo-sant láttam így gondoltam odamegyek hozzá.

– Ohayoo.. – öleltem meg hátulról legjobb barátom aki hirtelen megfordulva szorított magához amitől megrémültem. – Kuroo?? – toltam el magamtól ami szembesített azzal, hogy sír.

– neharagudj..é-én csak.. – kezdett el szipogni, mire visszarántottam karjaimba, hogy kicsit megnyugodjon. – köszönöm – borult esetlenül karjaimba.

– Kuroo-san nagyon rosszul festesz haza kéne menned.. – szóltam a fiúra mire megrázta a fejét, hogy ő ugyan nem márpedig muszáj volt. – Kuroo muszáj leszel, szerintem lázas vagy és tényleg rosszul festesz. –

Hamar elkísértem Kuroot a tanárihoz, hogy megtudják mérni a lázát ami nem volt alacsony sőt szinte már túl magas is volt. Nekomata sensei megkért, hogy kísérjem haza Kuroot ő pedig leigazolja nekem ezt a napot és ha nem gond akkor várjam meg ameddig jobban nem lesz. Természetesen minden úgy ment ahogy meg lett beszélve fél úton járhattunk amikor Kuroo kicsit le szeretett volna pihenni így egy buszmegállóba leültünk, vagyis csak ő én idegeskedve járkáltam fel alá az aggodalomtól.

– Minek jöttél be ilyen állapotba, normális vagy Tetsuro? Mivan ha nagyobb bajod esik. – rivalltam legjobb barátomra aki üveges szemeivel bambult rám majd hirtelen felállva ismét magához ölelt.
– aggódok érted.. –

– neharagudj rám |Név| – engedett el majd megindult mire én követtem. – köszönöm, hogy itt vagy nekem. –

A meghitt beszélgetésünknek hamar vége szakadt Kuroo jóvoltából mivel előjött a vicces énje és mindent el viccelt amit igazából nem bántam mert végre mosolyogni láttam. Fél óra alatt odaértünk a fiú házához és szépen be is tessékeltem, hogy menjen be és feküdjön le, elmondása szerint a szülei este jönnek haza így ha gondolom elmenetek nyugodtan. Természetesen maradtam mivel nem hagyhatom ilyen állapotban egyedül. Megkérdeztem Kuroot, hogy mit hol találok és nekiálltam levest csinálni, hogy legalább egy kicsit jobban legyen és ne legyen üres a gyomra és nehogy rosszul legyen a gyógyszertől. Miközben vágtam a zöldségeket a fiú hirtelen mögém termett és megölelt amitől kissé megrémültem azt hittem fáj valamilye de utólag rájöttem, hogy csak egy kis szeretetre van szüksége. Leraktam a kést és megfordultam, hogy megtudjam ölelni ezt a nagy gyereket.

– mi a baj Tetsu? – szorítottam rá, – olyan fura vagy az utóbbi időben, mivan veled? – fúrtam arcom forró mellkasába.

– csak olyan nehéz az utóbbi pár hét, jólesik a törődés amit kapok tőled. – szorított magához, – ráadásul most először hívsz Tetsunak. –

– dehát miért nem mondtad, a legjobb barátod vagyok.. – engedtem el majd folytattam amit elkezdtem.

Tetsu erre már nem válaszolt csak egy utolsót szorított rajtam majd egy mosoly mellett visszament a nappaliba. Hamar végeztem a konyhában és már vittem is ki a meleg levest legjobb barátomnak és a lelkére kötöttem, hogy ne merészeljen otthagyni egy cseppet se. Miután kioktattam hamar felöltöztem és visszasiettem a délutáni edzésre ahol a fiúk már tárt karokkal vártak. Szinte azonnal letámadtak és kérdezték, hogy Tetsu hogyan is van és biztosan jó ötlet volt egyedül hagynom, de tudom, hogy igen hisz azt is a lelkére kötöttem, hogy bármi van hívjon és megyek.

– Kenmát nem tudjátok hol találom? – kérdeztem Levtől.

– az öltözőben van még Yakuval. – nézett rám kérdőn.

Amint megtudná merre találom barátom sietve mentem az öltöző irányába ugyanis szerettem volna végre karjaimba zárni barátom. Mikor már az öltözőknél voltak Yaku pont jött ki így egy intés mellett ráköszöntem és gondoltam ha már csak Kenma van bent az öltözőbe akkor miért ne bemegyek. Igazán várhattam volna pár percet mielőtt beléptem volna ugyanis párom abban a pillanatban cserélte át pólóját így szemtanúja lehettem életem egyik legszebb dolgának, ami nem volt más mint Kenma felsőteste ami első látszatra nem lehet olyan nagy dolog, de ez az volt, a karjai megfeszültek miközben pólóját húzta le magáról, a bő pólói szinte sose hívták fel a figyelmet tökéletes hasizmairól ami a sok röplabda edzés alatt alakult ki.
Percekkel később az euforikus gondolataimból Kenma és a zavarba ejtő közelsége zökkentett ki.

– Ohhm, ez nem a..az aminek látszik.. – kezdtem el a tekintetem össze-vissza kapkodni ugyanis a fiú nem volt hajlandó felvenni egy rohadt pólót – vegyél már fel egy p..pólót Kenma! – takartam el a paradicsomot megsértő arcom.

– egy pillanat.. még kiélvezem, hogy te vagy zavarban és nem én. – mondta mire nemes egyszerűséggel kiléptem az ajtón.

Percekkel később megjelent barátom is önelégült mosollyal az arcán amit nagyon nem kedveltem. Azzal, hogy mulatságosnak találta, hogy zavarba hozott nekem nem túlzottan tetszett mivel sosem éreztem még olyan furán magam mint egy 5 perccel ezelőtt. A szívem majd kiugrott a helyéről mikor megláttam a szemeimről nem is beszélve, ha szerinte ez vicces akkor nagyon elvan tévedve!

– min gondolkozol ennyire? – kérdezte mire egy hatalmas pofont kapott a tarkójára.

– ezen.. – húztam huncut mosolyt ajkamra, – meg ezen. – adtam egy gyors csókot amit Kenma szinte azonnal viszonzott.

– Kenmaaa-saaaaan!! – futott oda hozzánk Lev. – Yaku megakar ölni segíts! –

– Hagyj már békén Lev.. – vett egy mély levegőt – biztosan megérdemled. –

Mikor visszaértünk a terembe Yaku már rég nyakon csípte Levet amit végignézni is vicces volt de miután láttam Lev kisgyerek arcát meglágyult a szívem és kicsit elkezdtem sajnálni is. A maradék pár óra gyorsan eltelt és nagyon jól éreztük magunkat a főleg mikor Lev megpróbált elmenekülni Yaku elől ismét majd Kenma mögé elbújt ami valljuk be viccesen néz ki. Mikor így elvagyunk a fiúkkal rájövök, hogy nem bánom azt hogy akkor év elején annyi hülyeséget csináltunk, őszintén szólva az a kis csíny sorozat volt életem legjobb döntése, ha ott akkor nem teszek semmit lehet a mai napig se ismertem volna meg Kenmát, se Kuroot és azt nagyon bánnám.

Sziasztok!
Úr-Is-Ten!! elsem hiszitek mennyire szeretlek benneteket! Nagyon sok jót kapok az utóbbi egy hétben és nagyon hálás vagyok érte!
Nagyon köszönöm a több mint 500 olvasót brutális!!
Mikor akár egy kicsit is elbizonytalanodok ti itt vagytok és támogattok!
Remélem tetszett ez a rész is és már várjátok a következő!😉
Puszillak titeket szépnapot nektek!
-Lexi❤️