|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝗮𝘁𝗼𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Szinte mindenki számára egyértelmű volt,hogy nem a földön csattant a labda. A fejem percre pontosan akkor emeltem fel amikor a labda odaért, így közelebbről is megismerhettem azt. A személy akitől ezt a kedves labdát kaptam az arcomba az nem volt más mint Lev. Pillanatok alatt eleredt az orrom vére is, mitsem törődve ezzel halálos pillantást vetettem Levre majd szépen összefogtam |hajszín| hajam megszorítottam az általam teleirkált jegyzet füzetet és néhány versenyfutót megszégyenítő gyorsasággal basztam Lev fejéhez.

– Még egy ilyen kancsal ütés Haiba Lev, és nem csak a füzetet fogod az arcodba kapni! — fenyegettem meg osztálytársam aki megrémülve bambult el felém.

– S-sajnálom |Név|-chan!!! – csattant fel – esküszöm legközelebb jobban figyelek! – sajnálkozott továbbra is.

– tessék |Név| – nyújtott felém Yaku egy zsebkendőt amit azonnal el is fogadtam.

– jólvagy |Név|? – kérdezte Kuroo nevetve – kicsit mintha véres lenne az orrod kislány. – folytatta az idegeim ingerlését.

– én igen, az már kérdéses, hogy te edzés után élve vagy holtan fogsz e kikerülni innen. – küldtem felé egy mosolyt amire csak a szokásos megszeppent pillantást kaptam.

– biztos jól vagy? – ült mellém Kenma, amin én szeppentem meg.

– h-hai! – pirultam el kissé a kellemetlen helyzet miatt. Sosem tudtam Kenma miért hozza ki belőlem ezeket az érzéseket de nagyon furán éreztem magam a közelében.

– Majd találkozunk a délutáni edzésen labdamágnes! – szalad ki az öltözőbe Kuroo, és milyen jól is tette mert ha a közelembe lett volna egy óriási pofonnal gazdagodott volna.

Az órák viszonylag hamar elteltek, Natsuminak is elmeséltem mindent és szünetben is ráirtam az én kedves Akirámra aki az Inarizaki iskolát boldogította.

[cicalány🐈‍⬛💕]
Szia Akiiii, meselj miujság!! milyen az Inarizaki világa?

[rókalány🦊💖]
Szia |becenév|!!! Eddig szuperül tellik, megismerkedtem a röpi csapat kapitányával ő vezetett körbe! Mindenki szuper kedves volt bár itt is megvannak a tipikus szoknyavadászok!!
Arra mi a helyzet, van már valami pasi a láthatáron? Ne kímélj szörnyen unalmas a történelem!!😭🤚🏻

[cicalány🐈‍⬛💕]
Na akkor neked se tellik unalmasan, én letoltam az első menedzseri napom felét és sikeresen orrba talált az elsős fiú aki történetesen az osztálytársam.
Fiú ügyben meg nemnagyon van semmi fejlemény, a napokat leginkább Natsumival vagy Kurooval és Kenma-sannal töltöm!

[rókalány🦊💖]
AZ A KENMA?!?!! Az akivel szó szerint egymásba mentetek nyáron?

[cicalány🐈‍⬛💕] 
Igen "ő", bár vele nembeszélek olyan sokat folyton a nintendóját bújja, de néha néha ő is beszál a beszélgetésbe.

Még egy pár szót váltottunk drága barátnőmmel majd elköszönve egymástól mentünk a dolgunkra.
Ő ment a röplabda edzést nézni, én meg hát... mentem a röplabda edzést elemezni.
Tipikus |Név|, igyekeztem kicsengetése után minnél hamarabb a terembe érni, hogy a reggeliért jól nyakon vágjam Kuroot mikoris véletlen belébotlottam amint igyekszik az öltöző felé.

– Lám, lám Kuroo hova olyan sietősen. –mosolyogtam rá ám amint meglátott villámsebességgel iramodott az öltözőbe így sajnos nemtudtam bezsebelni a reggeli pofonom.

Egy jó két perc után meguntam a várakozást és beültem a terembe az egyik padra és vártam, hogy kezdődjön a délutáni kínzás. Percekkel később egy hang zökkentett ki a gondolataimból.

– Hello. – szólalt meg mellőlem Kenma, aki ha jobban megnézem egy pudingra hasonlít ezzel a hajjal.

– Szia. – köszöntem – Kuroo nemtudod mikor végez? jövök neki egy pofonnal.. –mondtam bosszankodva.

– tulajdonképpen már kész van csak fél, hogy élve elásod vagy eltöröd a csontjaid. – mondta halál nyugodtsággal mire én csak felálltam és elindultam az öltöző felé. – most hová mész? mindjárt kezdődik az edzés! – döntötte oldalra a fejét kérdően a kis puding. – szerzek egy ásót, hogy élve eltemessem, tetszett az ötlet! – kuncogtam majd váratlanul meghallottam Kenma ugyanez tettét amit furcsálltam ugyanis Kuroo szerint nem sűrűn mosolyog vagy nevet.

– Ez esetben segítek, én is szívesen eltemetném mostmár, túl hangos.. – mondta továbbra is a nintendóját bújva.

– Hát ti hova készültök, perceken belül kezdődik az edzés! – nézett ránk komoly szemmel Yaku, Kurooval szorosan mögötte.

– Ásóért indultunk. – mondta Kenma mire a két fiú csak nézett mint a bamba tehenek.

– közösen szerettük volna élve elásni Kuroo-sant. – tapsikoltam örömömben, mire Kuroo elszörnyülködve megszólalt.

– |Név| mostmár tényleg nemtudom eldönteni, hogy szeretsz-e vagy sem, ráadásul mostmár Kenmát is rossz irányba viszed, félelmetes. – nézett ránk, azonban mikor megindultunk befelé reflexből ugrottam fel, hogy a nyakára tudjak ütni ami egy jó isteneset csattant is a feketemacska tarkóján.

– |Név| ha befejezted a fiúk nevelését kérlek mostmár ülj le szeretném elkezdeni az edzést! – kiáltott oda Nekomata sensei.

– Haaaiii! – kezdtem el a padok felé menni mire valaki megérintette a vállam. –igen? – fordultam meg, hogy Kenma szemébe nézhessek.

– Erre vigyáznál kérlek az edzés végéig? – nyomta a kezembe a nintendóját amit azonnal elfogadtam és egy bólintás mellett már futottam is a helyemre.

Egész edzés alatt Kenmára fokuszáltam, amit ő is észre vehetett ugyanis amikor a tekintetünk összetalálkozott egy hirtelen koppanást követően egy földön fekvő Kenmára lett figyelmes mindenki amit én csak egy jólcsengő kacajjal reagáltam le mire a fiú enyhe pírral az arcán felkecmeregve folytatta az edzést. Álmomba se hittem volna, hogy élvezni fogom ez a menedzseresdit de már az első nap a szívembe zárult nem csak a feladataim de a látvány amit a fiúk munkájuk és maguk a srácok is nyújtottak. Hamar a szívembe zártam őket és minden percre, órára jobban élveztem ezt. Amik ezek után következtek azok voltak csak igazán hab a tortán..

Sziasztok baboooocák,elhoztam az esti részt is remélem ezzel se okoztam csalódást!!
-Lexi❤️