|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗻𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Egy héttel később ismételten, a héten már harmadjára léptünk be a jól megszokottan elrendezett szobába, az igazgatóiba. Az utóbbi pár napba egy kicsikét mintha tényleg elszabadultunk volna Natsumival, dehát fiatalság bolondság. Drága igazgatónk már Natsu nevével is tisztában volt, ugyanis második nap, miután minden bűntudat nélkül elküldetett az igazgatóiba az évnyítón, másnap bosszúvággyal fűtve indultam be a Nekomába. Mindent gondosan eltervezve léptem be az osztályterembe ahova a festékbombákat percre pontosan beállítva és tökéletes robbanásszögbe le helyezve mentem ki az üres teremből a lányöltözőbe, hogy megvárjam drága barátnőmet amint beér. Hamar egészen pontosan 2-3 perc várakozás után megindultam a terembe ahová barátnőm már minden bizonnyal bent csücsül a padjában.

– Ohayoo!! Natsuu-chaaan. – huppantam le barátnőm mellé.

– Ojajne, mit akarsz, mitcsináltál? |Becenév|-chan!! – szemei kétségbe esve elkeredtek, majd a csengő harsány hangjára előre fordult és kezdetét vette a matek óra.

Jómagam semmibe véve a matekot bambultam az ablakon és vártam a csodát ami percre pontosan 7:35re volt beállítva. Már 7:34kor tűkön ülve nézegettem másodpercenként az órám amikor egyik pillanatról a másikra mindent beborított a piros festék.

– hmmh.. – sóhajtott szeretett matek tanárnőnk olyan hangosan, hogy még hátul is lehetett hallani. – na most melyik jómadár volt? |Név|? Esetleg még egy kört szeretnél? vagy valaki más volt? – nézett szép lassan körbe.

– ami azt illeti..amikor bejöttem egyedül csak Natsumi volt bent. – közöltem teljes nyugodtsággal.

– KIKÉREM MAGAMNAK NEM ÉN VOLTAM! TUTI A TE KEZED VAN EBBEN!! – pattant fel mellőlem.

– ez sem az én reszortom, mind ketten irány az igazgatói! – mondta ugyan olyan hangnembe mint az első nap.

Egy három kör szájakaraté után megindultunk az általam már jól ismert úton az igazgatói felé. Utunk közben a már ismert fekete hajú ismerős mély hang már kisebb mosolyt csalt az arcomra így már gondolkodás nélkül köszöntem olyan hangosan, hogy már beleremegett a fél iskola.

– KUROOOO-SAAN!! – kezdtem el kezemmel hadonászni.

– Áhhh |Név|-chan, ohayoooo, – köszönt álmosan majd barátnőmet kezdte el figyelni. – mi járatban erre? – nézett kérdően.

– meglepődnél ha azt mondanám annyira tetszett tegnap az igazgatói, hogy ma mégegyszer megnézném? Ráadásul Natsumit is meginvitáltam! – mosolyogtam Natsura.

– Aha,azthiszem majd énis meginvitállak téged egy arc átrendezésre |Név|! – mordult rám, amitől kicsit megszeppentem.

– Ugyan máár, Natsuuumi-chaaan, ne legyél ennyire morci, csak vissza kaptad a tegnapit. – húztam tovább az agyát, mire morogva elindult a lépcső felé.

– lehet most mérges.. – állapítottam meg majd mosolyogva Kuroora néztem. – asszem megyek a leszidásomért. – mondtam majd intettem egyet a harmadéves égimeszelőnek, mire csak nevetve intett vissza.

Miután letisztáztuk a dolgokat az igazgatóval, megint...és megigértettük magunkkal, hogy tényleg leállunk. Legalábbis azthittük.

– Na helyben vagyunk |Név|-chan! – nézett komolyan a szemembe Natsu.

– feltűnt, szerinted bemenjünk vagy már most szökjünk el? – kerdeztem remegve.

– a második opció mellett döntenék ha nem lennénk még elsősök. – morgott magába.
Erőt véve magunkon bekopogtunk és válasz után már léptünk is be.