|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗵𝗲𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Meglepetésemre két kar fonódott derekam köré miközben a poharakat pakolásztam, jól ismertem már kihez is tartoztak. Jólesően belesimultam a két erős karba amik kissé remegtek.

– sajnálom.. – alig hallhatóan mégis épp annyira mondta ki a szavakat, hogy halljam. – egy idióta voltam, nem akartalak megbántani. – hajtotta fejét vállamra. –  aggódtam, hogy nem jöttél be.. – szorított ölelésén.

– már én kezdtem aggódni.. – fújtam ki levegőm nagy részét, majd Kenma felé fordultam. – azthittem már nem szeretsz.. – temettem arcom tenyerembe, hogy kevésbé látszódjon pityergésem.

– már hogyne szeretnélek..baaaka! – pöckölt homlokon mire megéreztem, hogy valami, vagyis inkább valaki húzza a pólóm.

– nee-san éhes vagyok!! – nézett rám Kosuke mire bólintottam majd a hűtő felé indultam.

– hékás, hova-hova? hisz lángol a fejed! – rántott vissza barátom, eddig tényleg nem vettem észre de kissé meleg voltam. – hagyd csak, majd én csinálok valamit te csak pihenj, és mégegyszer bocsánat a múltkoriért. – nyomott puszit homlokomra.

– köszönöm. – vontam hosszas ölelésbe majd engedtem, hogy csinálja a dolgát.

Kicsit megkönnyebbültem, hogy Kenma bocsánatot kért, és mégjobban örültem annak, hogy túlgondoltam az egészet. Mindenesetre kiváncsi voltam mi is válthatta ki belőle ezt így gondoltam majd megkérdezem. Hamar végzett Kenma a kajával így mind beültünk a tv elé, elindítottam a kedvenc vígjátékunk Kosukevel amit ezalatt a pár nap alatt vagy 1000x megnéztünk és már neki is kezdtünk az evésnek. Mindig megtudok lepődni Kenma konyhai tudásán, mint mindig most is sokat nevettünk film közbe ameddig Kenma inkább a nintendóját nyomkodta, kicsit rosszul éreztem magam emiatt így gondoltam rákérdezek a múltkori bajára.

– uhmm, Kenma..? – néztem kérdőn páromra majd mikor már minden figyelmét nekem szentelte rákérdeztem. – tulajdonképpen múltkor miért akadtál ki annyira? – tettem fejem ölébe majd felnéztem rá.

– semmiért... – fordította el a fejét de még így is látszott az az aprócska jellegzetes pír.

– ugyaaan Kenma, akkor mi ez itt! – böktem meg pironkodó arcát amire csak még jobban vörösödni kezdett. – látod most is!!! egyre vörösebb!! ugye Kosuke ugye, ugye!!? – kezdtem el erősen mosolyogni majd két kezemmel a fiú arcáért nyúltam. – az én kicsi Kenmám csak nem... féltékeny? – húztam közelebb fejemhez mintha csókot akarnék.

– mhmm.. – ráncolta össze szemöldökét, mire csak pimaszul mosolyogtam.

– dee bizony! bizony, hogy az!! – nyomtam gyors puszit ajkaira, de nem hagyva ennyiben vissza hajolt ajkaimra majd vadul ostromolni kezdte mire egy jóleső sóhaj csúszott ki ajkaimon.

Hamar elváltunk egymástól miután mindketten rájöttünk mi is történt, szinte már-már szét ugrottunk és kínosan ültünk tovább egymás mellett.
Kosuke hálisten ebből szinte semmit nem realizált mivel nagyon a filmbe volt merülve, szerencsénkre.
A délután további része nyugisan telt, megnéztünk még pár filmet majd Kenma lassan hazaindult, vagyis szeretett volna ha Kosuke nem marasztalja.

– ugyan Kenmaaaaa,maradj még! |Név| végre nem az ágyban fekszik egész nap és mosolyog, ha elmész megint azt fogja csinálni. – szorongatta Kenma pólójának szélét aki erősen szemezett velem, aminek köszönhetően természetesen vörös lettem mint egy paradicsom.

– Kosuke, ne zaklasd szegény Kenmát ha mennie kell ne tartsd fel! – néztem a kisebb fiúra.

– LÁTOD! Most is már olyan fejet vág! – mutogatott rám mire, ha lehet csak még jobban elvörösödtem.

– Esetleg, ha még mesélsz nekem a te drága, |név|-chanodról akkor mindenképp maradok. – mosolygott pimaszul a szőkeség amitől megállt a szívem is.

A fiú maradásra bírta Kenmát így menekülhettem a szobámba azzal a tudattal, hogy a drága gyerek száj nehezen marad csukva így most csúnyán ki leszek beszélve. Magamhoz hűen leültem az asztalomhoz és elkezdtem olvasni a |kedvenc manga| és élveztem a csendet magam körül. Hirtelen csapódott ki a szobám ajtaja ahol Kenma állt riadt arccal így enyhén megijedtem. Hamar közölte, hogy az általam annyira szeretett kisfiú kergeti azzal a céllal, hogy ő már azért is megfogja fogni a haját mert annyira furán néz ki. Említésre méltó Kenma haja ez tény mivel érdekes de egyáltalán nem fura, szerintem ez teszi őt Kenmává. Kosuke szinte Kenma után rohant a szobába így szerelmem hamar hátam mögé került azzal a reménnyel, hogy majd én hősiesen megvédem. Abban a pillanatban felálltam és egy hirtelen mozdulattal a fiú felé fordultam.

Sziasztok ma tervezek még egy részt hozni délután fele, kedvezés képpen amiért nemsokára suli és kevesebbet fogok tudni posztolni.
A következő könyvem egy kageyama x reader story lesz, remélem azt is szeretni fogjátok.
További szép napot nektek kicsi supporterek, puszii kicsi kacsótokra.
-Lexi❤️