|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗻𝘆𝗼𝗹𝗰𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Olyat tettem amire még Kenma se volt felkészülve. Pillanatok alatt feltéptem az ajtót és lendületből arcon vágtam, mire kétségbe esve felpillantott rám. Azok a szemek, amint belenéztem azokba az aranybarnán ragyogó szemekbe gondolkodás nélkül zártam karjaimba a festett szőke fiút. Cselekedetemre megremegett majd kezeit átvezette hátamra és szorosan magához ölelve annyit mondott.

– Sajnálom.. megrémültem, sosem éreztem még ilyet. – szorított jobban magához, mire nevetve válaszoltam.

– énsem.. még most sem tudom pontosan, hogy mi is ez az érzés, de tetszik. – mondtam elengedve a fiút akivel a beszélgetésünk során gatyára áztunk.

– mmh.. h-ha gondolod, akkor holnap talákozhatnánk, edzés után. – fordította el a fejét de még így is látszott egy kis pír az arcán.

– o-oké, benne vagyok! – éreztem, hogy az összes vér a fejembe száll és még egy paradicsom is megszégyenülne mellettem.

Miután végre befejeztük a szakadó esőben folytatott csevegésünk, ő is elindult haza egy általam kapott esernyővel mivel nemakartam, hogy tovább ázzon.
Megvártam ameddig kimegy a kapun majd egy intéssel utoljára elköszönve egymástól, ő elment én pedig visszamentem a házba és egy újabb zuhany mellett átcseréltem a vizes pólót és nadrágot egy szárazra, majd megvacsoráztam és mostmár boldogan feküdtem vissza az ágyamba. Másnap boldogan és sietve keltem ki az ágyamból, hogy összekészülődjek a suliba. A sminkkeléssel nemnagyon szoktam bajlódni így mostis csak a szemöldököm és a szempillám festettem ki, a hajam összefogtam egy copfba és nekiálltam összedobni a szettemet is. Ezt se vittem túlzásba egy kék farmernadrágot és egy piros pólót vettem fel amihez a nekomás pulcsit vettem fel, hamar összecipzároztam és már szaladtam is le a lépcsőn, hogy meg reggelizek. Amilyen hamar tudtam megreggeliztem és rohantam mivel késésben voltam szokás szerint a reggel edzésről. Amint kiléptem a kapun villámgyorsan kezdtem el rohanni a suli felé.
Az út ami olyan 15-20perce lett volna lecsökkent kerek 7perce,miután a létező összes cuccom lehajítottam az öltözőbe kezdtem el a terem felé sprintelni ahová olyan erővel nyitottam be, hogy majdnem felborultam, a megszeppent fiúk arcáról nem is beszélve.

– Lám, lám miss labdamágnes is megérkezett. – szólt oda gúnyosan Kuroo mire csak bemutattam neki és leültem a szokásos helyemre.

– Jóreggelt |Név| – köszöntött a mellettem ülő Nekomata sensei.

– ohayoo.. – dörzsöltem a szemeim mivel még ki sem nyíltak rendes annyira fáradt voltam.

– Ahogy látom még nem igazán ébredtél fel, de mi ez a fura aura körülötted, már akkor látszott amikor bejöttél. – fordult felém a Sensei mire kellemetlenül elpirulva néztem Kenmára. – ohh, értem szóval megoldódott a románc problémátok.

– hát ig...TESSÉK? honnan tudja maga, hogy mi volt tegnap, akkor már itt se volt! – mondtam meglepődve, főleg miután a barátságunk románcnak titulálta.

– ugyan kedves, a srácok olyanok mint a fiaim, látom ha furán viselkednek. – igazi nagypapás módon mondta, mintha tényleg a fiai lennének.

Befejezve a beszélgetésünket nekiálltam a szokásos jegyzetelésnek, a maradék fél óra csendesen telt ami különösebben nem zavart, élveztem a csendet és, hogy tudtam koncentrálni a feladatomra, legalább is részben. A szemem félig szinte mindig a kis pudingon volt, ő sem habozott rám pillantani és kisebb mosoly mellett. Miután vége lett az edzésnek sietve lépkedtem Levvel az oldalamon az angol terem felé, hogy egy újabb 45 percnyi szenvedésbe vegyünk részt. Mivel Levvel az utóbbi időben jól kijövünk így már megszokásból egymás mellé ültünk Natsumi pedig elénk ülve magyarázta hátra, hogy megint átverte az egyik shiratorizawás másodéves. Nagynehezen végigszenvedtük a napot és elindultunk a délutáni edzésre. A mostani edzés csak úgy elrepült, szó szerint három-három elleni meccset mentek a fiúk amit szinte élvezet volt jegyzetelni, Kuroo nagyon ügyesen blokkolt és szinte mindig olvasott Levben ami vicces reakciókat váltott ki a fiúból, Kenma meg iszonyat pontossággal adott fel.Összeségében nagyon ügyesek voltak és élvezetes volt a játék, mikor pakoltam össze két erős kart éreztem meg amik szorításba vontak.

– Kuroo Tetsuro azonnal engedsz el kitudja milyen leprát vagy átkot teszel épp rám. – fordultam meg majd visszaöleltem mikor megláttam a nyúzott arcát.
– valami gond van? – néztem fel immáron egyik legjobb barátomra aki egy bólintással jelezte, hogy csak egy barátra lenne most szüksége. – Akarsz róla beszélni? – néztem fel rá.

– Nem, csak maradjunk így egy kicsit. – mondta majd jobban magához ölelt.

– jólvan, de ne hidd, hogy mindig hagyni fogom. Tudod, hogy nem szeretek ölelkezni. – mondtam majd megpaskoltam a hátát. – később megakarod beszélni? – toltam el magamtól.

– uhum, de most inkább menjünk el valahova nemakarok otthon bezárkózni, már szóltam Yakuéknak is kint várnak. – mondta majd elindult kifelé.

– Hékás, az én beleegyezésem nem is kell?! – háborodtam fel

– nem, na gyere! – fogta meg a csuklóm majd maga mellé rángatva nevetett egyet.

– fura vagy Kuroo, fura vagy. – nevettem majd átkaroltam a derekát, kedvelem Kuroot már első nap vicces volt és segített is, nem volt bunkó mint a többi.

Mikor kiértünk még mindig egymásba karolva nevetgéltünk amit a többi fiú is észre vett. Eleinte csak néztek majd Yaku megszólalt.

– gratulálok nektek. – mire Kurooval egymásra néztünk és nevetni kezdtünk, de ekkor egy olyan dolog történt amire nem számítottam.

Sziasztooook!
meghoztam ezt a részt is remélem ez is tetszett.
Ma még estefelé jövök egy résszel.
várjátok már a folytatást?☺️😉
-Lexi❤️