|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗼̈𝘁𝗼̈𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Ameddig a kis puding elment fürdeni én leültem és betakaróztam majd nekiálltam folytatni a filmet. Percekkel később Kenma is lehuppant mellém majd óvatosan átkarolt. Kellemesen telt az a maradék fél óra amit a film nézésével töltöttünk, közel éreztem magam a fiúhoz és ez mindennél jobb volt. Miután vége lett a filmnek láttam, hogy a fiú bealudt így gondoltam nem keltem fel és hagyom aludni felbattyogtam a szobámba és lefeküdtem de a szemem semmi áron nem akart lecsukódni 10 perc telhetett el körülbelül mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó.

– Miért hagytál ott.. – csoszogott oda a kis pudingfejű rekedtes hanggal.

– olyan édesen aludtál, nem akartalak felkelteni. – ültem fel az ágyon.

– legközelebb szólj azt hittem valami baj történt. – ült le az ágyam szélére. – nem akarlak elveszíteni. –simogatta meg maga mellett a takarót.

– gyere ide.. – tártam szét karjaim mire közelebb kúszott és a nyakamba borult.

Szeretem amikor csak úgy vagyunk és nem aggodalmaskodunk semmin. Percekig lehettünk így mikor kisebb szuszogásokat hallottam, éreztem ahogyan a fiú mély levegőket vesz és ez megnyugtatott. Már én is eléggé fáradtnak éreztem magam a fiút pedig nem akartam felkelteni így hátra dőltem a fiúval és szinte perceken belül be is aludtam. Reggel valami nehezet éreztem magamon és amint felkászálódtam megláttam a kis szőkeséget ahogy a derekamnál fogva szorít magához, annyira édes amikor ilyen tehetetlennek látszik. Nem kellett sok idő a Kenmának se szinte percekkel utánam fel is kelt.

– Jóreggelt – simogattam meg a fejét mire válaszként annyit kaptam, hogy szorosan az oldalamhoz bújt.
– Kenma ez csikiz! – nevettem fel mire éreztem, hogy szája mosolyra gördül majd kezével szándékosan elkezd csikizni.

Percekig szórakoztattuk egymás azzal, hogy kergetőztünk a házban mikor kifáradva visszaestünk az ágyamra. Akaratlanul is a kezem Kenma kezéhez csúszott és már húzott is magához.

– Szeretek veled lenni |Név| – adott puszit a fejemre mire ránéztem.

– i..igen én is – néztem bele azokba az aranybarna szemekbe, tekintetem rávezettem ajkaira és akaratom ellenére is közeledni kezdtem hozzá.

Hirtelen meggondolásból Kenma nyakába fúrtam a fejem,ezer meg ezer pillangó repked ezt a gyomromban,én most tényleg megakartam őt csókolni? Annyira elkalandoztam, hogy észre se vettem, hogy a fiú a két keze közé fogta az arcom és folyamatosan a szememet bámulja. Nem tudtam mit csináljak, elvesztem azokban a szemekben. Hirtelen közelebb húzott majd ajkaival óvatosan az enyémre tapadt, olyan hirtelen történt minden,hogy elsőnek fel se fogtam mi történik. Miután kapcsolt az agyam hamar visszacsókoltam mire éreztem azt a kis mosolyt a csókunkban. Rettenetesen boldognak érzem magam, most ebben a pillanatban ahogy a fiú karjai közt tartott, ajkaink pedig továbbra se váltak el egymástól egyszerűen eszméletlenül jó érzés kerített magába.

– Azt hiszem kissé elragadtak az érzelmeim – vált el tőlem a festett hajú enyhe pírral az arcán.

– menjünk le reggelizni inkább – fogtam meg a kezét vöröslő arccal.

– utána ha van kedved akkor átmehetünk hozzám, persze ha jobban vagy már – ejtett egy mosolyt felém.

– már egészen jól vagyok, de azért egy teát még iszok – nevettem halkan.

– meg a gyógyszert is beveszed – váltott komoly hangnemre, mire csak egy nagyot nyeltem.

– hat ohm, nem? – vettem gyorsabbra a lépteim mire a mögöttem lévő cicafiú elkapta a kezem.

– de – mosolygott rám ijesztően – ha kell erőszakkal nyomom le a torkodon |Név|.

– Kenma félek tőled engedj el – néztem rá –amúgyse vagy az apám. – dugtam ki a nyelvem

– ne csodálkozz ha legközelebb leharapom – rázta meg mosolyogva a fejét – írok Kuroonak, hogy ne aggódjon és nincs semmi bajod – mondta.

– uuuu, ő is jöjjön játszani!!! Kenmaaaa légyszi elakarom verni mortalban – kezdtem el örömömben pattogni.

– hát randinak szántam – gondolkodott el – de azthiszem jobban fogom élvezni ha megalázod és ott fog hisztizni – kuncogott.

– attól még lehet randi – forgattam meg a szemem – Kuroot vehetjük úgy mintha egy háziállat lenne –kezdtem el nevetni amibe a szöszi is követett.

Miután megtárgyaltuk a kis "randinkat" Kenma írt Kuroonak, hogy délután jöjjön át. A reggelit is hamar elpusztítottuk és még egy fél óráig elszórakoztattam magam és hagytam, hogy Kenma kergessen a gyógyszerrel amit nem voltam hajlandó bevenni. Mikor már meguntam a kergetőzést és bevettem a gyógyszert felfutottunk átöltözni és már mentünk is Kenmához. Hamar odaértünk a fiú házához ahol legjobb barátunk már várt minket annak ellenére, hogy délután lett megbeszélve.

– Te mióta állsz itt? – érdeklődtem – délutánt beszéltünk meg nem reggelt. – fontam össze karjaim.

– Azt hittem, hogy Kenma itthon van. – motyogott feltartott kezekkel – Kenma miért is nem voltál itthon. – villantotta meg "azt" a mosolyt.

Sziasztoook!!!
Nagyon köszönöm a 200 olvasót wow!<3
Elhoztam nektek ezt a részt is,remélem nem okozok csalódást! Holnap még tervezek egy részt hozni de előfordulhat,hogy késni fog egy napot,ezért előre is bocsánat!
Eddig,hogyan tetszik nektek a könyv?
Legyen szép estétek!🥰
-Lexi❤️