|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝗮𝗿𝗺𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

– Készen állsz |Név|?! – mosolygott Natsumi, én nemtudtam felfogni, hogy itt állok, a suli előtt a pillanat amit annyira sokszor lejátszottam már fejemben.

– nem! de nincs más választásom szóval keressük meg a termünket, hogy letudjak ülni végre. – jelentettem ki teljes nyugodsággal.

– egek |Név|..olyan bosszantó tudsz lenni, napok óta tervezgetjük ezt a napot és te csak ügy leülnél már az első adandó alkalommal.. – bólogatta fejét ellentmondóan Natsumi.

– rossz hatással vagy rám Natsu, nagyon. – hajtottam le a fejem fogva.

Nemvolt mit tenni így hát Natsuval az élen megindultunk megkeresni a termünket amit hamar meg is találtunk. Amikor benéztünk még nem volt bent senki, kapva az alkalmon már szedtük is elő a cuccainkat és nekiálltunk a jó öreg diákcsínyeknek.
Nem kellett sok idő és olyan sokmindent nem terveztünk első napra, a jó öreg csavarozzuk szét a széket és tegyünk ragasztót a krétára trükk épp eleget tett. Pillanatokon belül már érkeztek is az új diákok és foglalták el helyüket az osztály többi részén.

– hallod baromi kivácsi leszek milyen fejet fog vágni majd a tanár!! – kuncogott barátnőm mire én csak hevesen bólintottam egyet.

Percekkel később miután az osztály többi emberek is beszállingozott és a késők is becsúsztak meg érkezett a tanárunk is, pontosabban tanárnőnk. Szokásomhoz hűen elkezdtem felmérni milyen is lehet látszatra, nemvolt túl magas 165cm lehetett a haja barna kontyban volt saccra úgy a 40 évei közepén járhat. Az öltözéke tipikus tanári, egy térd alá érő szürkés szoknya egy piros fekete csíkos ing, és egy kisebb feketés pulcsi. Elég leharcolt tanárnak tűnt gondolom sokadik évét kezdi már a Nekomában, tagadni se tudná, mégha akarná sem.

– Na essünk túl rajta.. – sóhajtott nagyokat, mitsem sejtve, hogy élete legszebb első napját fogja átélni.

Amint elmondta hosszas monológját majd a táblához lépett mire Natsu és én összenéztünk és apró mosolyt ejtve vártuk mit tesz a tanárnő. Ahogy tekintetünk visszaszegeztük a célpontra már a krétával a kezében írta a táblára az órarendünket, ez mind szép és jó volt de amikor megkísérelte letenni azt nem sikerült neki.

– Komolyan gyerekek?! már az első nap, kell ezt tényleg? – Komolyodott el, mire mi csak egy kis kuncogást elengedve az osztály többi tagjával ülve vártuk mikor teszi ugyanezt a tanárnő.

– ha tudná, hogy még mi vár rá! – hencegtem Natsunak mikor az az ismerős koppanás csapta meg a fülünk.

– nézd az arcát!! NÉZD! |Név|! – fakadt ki Natsu, amit én és az osztály többi tagja se hagytunk annyiban és mind a 24-en ordítva és vinnyogva nevettünk azon ahogy újonnan szeretett tanárnőnk ül a földön és néz ránk.

– Najó, ez mostmár mindennek a teteje a krétát még elnéztem, de ez így első napra kicsit tiszteletlenség már! – csattant fel a földről szinte egy pillanat alatt. – szóval, ki a felelős ezért?! – nézett körbe a tanárnő, mintha bárki is tudta volna rajtunk kívül, majd az egyik pillanatban Natsu felcsattant mellettem.

– Tanárnő, rettenetesen sajnáljuk..ő volt! – mutatott rám Natsu elfolytott röhögéssel.

– Hogyan? tessék? – néztem fel rá hirtelen, mire a tanárnőt nem érdekelve invitált az igazgatói felé.

– kisasszony, az igazgatói szoba a második emeleten van, tessék csak megtalálni. – mondta teljesen nyugodt és unott hangnemmel a tanárnő.

Magamba szorítva a kicsattani vágyakozó érzelmeket álltam fel sóhajtva majd lenéztem barátnőmre aki egy percel ezelőtt invitált meg maga az igazgatóhoz.
Mielőtt meg nekiindultam volna utamnak egy szép gyilkos pillantás mellett belerúgtam Natsu székébe és nekiálltam kibattyogni a teremből.
Szuper, első nap és már az igazgatói felé veszem az irányt, hiába magyarázta el az a vénség is, hogy a második emelet de jóformán azt se tudtam merre van a lépcső, nemhogy a második emelet meg az igazgatói. A nagy szitkozódásomból egy hang ébresztett fel.

– Csak nem eltévrdtünk? – nézett rám egy ismerős fekete hajú srác. – A nevem Kuroo, Kuroo Tetsuro! – nyújtotta felém hirtelen a kezét amit megszeppenve de elfogadva azt, megráztam.

– |Vezetéknév|, |Teljes Név|! – hátráltam meg kissé, hiába volt ismerős sehogy se jutott eszembe miért annyira az.

– Ahh, |Vezetéknév|-chan örülök, tudok segíteni valamiben? – vont kérdőre, mire én vonakodva pírral az arcomon benyögtem hova is szeretnék eljutni.

– A-Az igazgatóit keresem.. – fordítottam oldalra a fejem, hogy a kellemetlenség okozta pirosság ne tűnjön fel neki.

– Ohh, az nincs is annyira messze gyere. – intett majd elindult egy teljesen másik irányba. – tulajdonképp miért is szeretnél az igazgatóiba menni? csak nem a sportklub miatt?? – kerdezte szemöldökét az egekbe emelve.

– tulajdonképpen nem.. – lettem még inkább zavarba mivel nem igazán örültem, hogy Natsu miatt idekerültem én csak egy kis csínyt szerettem volna de nem többet.

– Hát akkor..? – nézett rám furán Kuroo.

– Csak egy buta csíny.. – csaptam a homlokomra, mire a Fekete hajú furán, majd kisebb kaján mosollyal az arcán megszólalt.

– Áhh, szóval egy rossz kislánnyal van dolgom értem már! – csattant fel majd ment tovább.

A maradék pár percben ameddig sétáltunk az emeletre még beszélgettünk, megemlítettem neki a kis csínyt és a kedves barátnőmet is akit ezek után biztosan kinyírok. Miután elváltak útjaink a feketemacskával elkönyveltem magamban, hogy mindazok ellenére amiket mondott és a néha felcsattanó perverz kétértelmű mondatai ellenére elég rendes és jó beszédstílusú fiú. Amint a kis elemzésem befejeztem már rég az igazgatóiban találtam magam ahol egy idős férfi ült velem szemben.

– |Teljes Név|? – kérdezte mire csak bólintottam – meséljen nekem hogyan is van az, hogy maga már első nap itt van nálam? ez nem tesz jót az imidzsének a tanárok között ám! – mondta meglepően nyugodt és kedves hangszinnel.

– hát az úgy volt..tu-tudja igazgató úr az csak egy kis buta csíny volt és szerintem a tanárnő is túlreagálta! – álltam ki magamért, hiszen tényleg nem lett volna szükséges egyből ideküldenie.

– értem..minden esetre most nemszeretnék ilyen kis dolgokkal foglalkozni, igérje meg, hogy befejezi ezt a viselkedést és megfegyelmezi magát! – nézett mostmár komolyan az öreg egy olyan fegyelmi csillogással a szemében mint amit még soha nem láttam.

– Haii.. – morogtam majd megfordulva kiléptem a szobából és meg indultam vissza a terembe.

A nap nagyon hamar eltelt és szinte pillanatok alatt otthon találtam magam az konyhában. Vacsora közben elmeséltem mindent, és tényleg mindent nagyanyáéknak és kaptam is a szidást, hogy azért nem egyből első nap kellene magamra hozni a bajt és  legközelebb figyeljek. Miután megvacsoráztam és már le is tusoltam az ágyban fetrengve álom jött a szememre, és ekkor még nemtudtam mi is vár rám a jövőhéten.

Ohayooooooo mindenkinek,szépjóreggelt,délutánt,estét attól független ki mikor olvassa.
Nagyon belemerültem a részírasokba és remélem nektek is tetszik ez a kis munkám.
Örülök minden egyes segítőkész kritikának és ötletnek egyaránt amit kapok szóval millió puszi nektek és köszönöm a sok támogatást^^
-Lexi❤️