|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Mikor megfordultam Kenma aggódó tekintetével találtam szembe magam, reflexből töröltem meg a szemem mire hirtelen két erős kart éreztem magam körül. Fogalmam sem volt mit kéne tennem, nem tudtam mire fel cselekedett így, de nagyon jól esett.

– Fogalmam sincs mit kell ilyenkor csinálni, szóval ha gondolod így maradhatunk kicsit. – mondta miközben állát a fejemre támasztotta.

– az jó lenne, köszönöm. – karoltam át mire egy jóleső bizsergés járta át a testem.

– akarsz beszélni arról, hogy mi történt? – kérdezte miközben finoman eltolt magától.

– Azt hiszem nem, most nem szeretnék. – bújtam vissza karjai közé. – csak még egy kicsit maradjunk így.

– Figyelj, én ha rosszul érzem magam mindig játszok, v-van kedved átjönni? van egy új játékom, és úgyis kétszemélyes. — paskolta meg a hátam.

– és a szüleid? – kérdeztem a mellkasába motyogva.

– jövőhéten jönnek csak haza, üzleti út. – mondta.

– Ohh értem, ez esetben benne vagyok. – toltam el magamtól majd rámosolyogtam.

Még egy kicsit beszélgettünk majd elindultunk Kenmáékhoz. Útközben jót nevettünk mikor Kenma elkezdte mesélni a gyerekkorukat Kurooval és, hogy a fiú mindig kirángatta őt röpizni. Őszintén szólva jólesett, hogy a fiú ennyire törődik velem, és az is ahogy viselkedik. Hihetetlenül szerelembe estem azokba az aranyszínű íriszekbe, abba a festett szőke tincsekbe amik néhány helyen takarják az arcát. Minden egyes percben mikor a fiúra nézek a gyomromban mintha ezer meg ezer pillangó csapkodna minden egyes másodpercben. A nagy gondolkozásomból a fiú gyengéd érintése zökkentett ki amint meg fogta a kezem és elkezdett a házba rángatni ahova időközben megérkeztünk. Ahogy beléptünk a házba rohantunk is fel a fiú szobájába, hogy megnézzük az új játékot, őszintén már nagyon izgultam mert imádtam a játékokat és mint már említettem párszor nagyon szerettem volna úgy igazán kipróbálni ezt.

– esetleg kérsz valamit inni, vagy enni? – kérdezte meg bekapcsolva a tvt és a kontrollereket.

– nem köszönöm. – pirultam fülig majd helyetfoglaltam az ágyán.

Hogyan is tudnék ilyenkor inni vagy akár enni amikor a gyomrom csak úgy liftezik. Miután Kenma is helyet foglalt elkezdtük a játékot, órák teltek el mire feleszméltünk, hogy már éjfél is elmúlt.

– te jóisten már ennyi az idő? – néztem az órára ami a falon volt. — nekem haza kell mennem.

– dehát éjfél elmúlt ne hülyéskedj már. – úgy nézett rám mintha valami idióta lennék. – maradj itt nyugodtan, majd alszom én a földön. – mosolygott lágyan.

– de nem zavarok? – húztam fel a szemöldököm kérdően.

– már, hogy zavarnál? egyedül vagyok egy üres házban, ne viccelj még jól is esik, hogy van társaságom. – nézett rám miközben elővett egy rövidnadrágot és egy pólót majd a kezembe nyomta.
– tessék menj vedd át ha szeretnél zuhanyozhatsz is a folyosó végén jobbra van a fürdő. – bólintottam majd elmentem letusolni és átöltözni.

Hamar végeztem majd szóltam Kenmának, hogy felhívom nagyanyám az ittmaradás végett de rájöttem, hogy majd hajnali 1 van így csak dobtam neki egy üzenetet. Szerencsémre tudják használni a telefont így nem okozott problémát, hogy írjak nekik.

– figyelj Kenma én elalszok a földön is akár vagy a kanapén, nem muszáj ezt csinálnod. – fordítottam oldalra a pírral díszelgő fejem miközben a fiú megágyazott.

– ne viccelj már ez a minimumm hamár így ittmarasztaltalak. – nézett rám komoly arccal.

Még kicsit beszélgettünk majd mindketten lefeküdtünk aludni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam amiért így "kitúrtam" az ágyából, de baszki eszméletlenül kényelmes! Percekig csak forgolódtam mikor gondoltam egyet és a földön fekvő Kenma kezéhez nyúltam.

– baj van? – fordult felém hirtelen.

– d-dehogy, csak.. én csak.. bocsánat. – kaptam el a kezem hirtelen, vagyis csak akartam viszont a fiú nem engedett a szorításból.

– n-nekem így jó, hagyd itt nyugodtan. – motyogta már a félálomban lévő fiú.

Kellemes bizsergés járta át a testem mikor éreztem a fiú meleg kezét az ujjaim köré fonódni,perceken belül lehunytam a szemeim és elmerültem az álmok világába.

Sziasztok kicsi mangóók🥺❤️
nagyon nagyon boldog vagyok,hogy már több mint 100 olvassátok a könyvet nagyon jólesik.
Meghoztam ezt a részt is és remélem tetszik nektek!
-Lexi❤️