|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗸𝗲𝘁𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Reggel arra ébredtem, hogy már szinte görcsösen zsibbad a jobb kezem. Mikor realizáltam, hogy egész éjjel a fiú kezét fogtam vöröslő arccal ültem fel az ágyán. Lassan kikecmeregtem majd leültem a fiú mellé aki még nagyban az igazak álmát aludta. Hihetetlenül aranyos volt a kis puding ahogy ott feküdt és szuszogott. Egyik pillanatban megéreztem egy kezet a derekamon majd egy hirtelen mozdulattal a kis puding maga mellé rántott. Váratlanul ért ez az egész így elég hangosan felnyekkentem mire elkezdett mozgolódni. Egy hideg  kart éreztem a derekam köré fonódni amitől a pillangóim egyből felébredtek ahogy a kis puding is.

– o..ohayoo – szólt fáradt reggeli hangon. – hogy kerültél ide? – kérdezte miközben jobban magához szorított. – nem mintha zavarna.. – hajolt a nyakhajlatomba amitől méginkább csak kirázott a hideg.

-o..oh..ohayoo,te rántottál m..magadhoz.-dadogtam vérvörös arccal,amit ő nem láthatott. 

– uhm,gomen.. – ült fel elengedve a meleg biztonságot nyújtó karjaiból. – kérsz reggelit? – ennek a szónak a hallatára igencsak felcsillantak a szemeim. – Ohh amint látom igen, ez esetben... menj haza. – mondta miközben az a kis sunyi mosoly ott bújt szája sarkában.

– de Kenmaaa-saan. – nyávogtam neki – olyan gonosz vagy.. – szomorodtam el – akkor én már itt se vagyok. – jelentettem ki,mire visszarántott szoros karjai közé.

– vicceltem te idióta. – anyám, azok az aranybarna íriszek, megőrülök amikor így néz rám.

– tch, még sértegetsz is, eressz el. – próbáltam kikecmeregni a szorításából, hogy megsértődve elmehessek.

– már, hogy engedhetnélek el ez nélkül. – mondta mire kérdően rápillantottam és hirtelen éreztem ahogy az ajkai az enyémhez érnek.

– KENMAA!!! – kaptam el hirtelen a fejem mivel éreztem, hogy az összes vér beleszökik.

– MIÉRT ÈN TE FORDULTÁL ODA!! – kezdtünk el hangoskodni a síri csendes házban.

– baka Kozume!! baka..baka..baaaka.. – fogtam két kezem közé az arcom és próbáltam leplezni a zavarom, ami lehetetlennek bizonyult.

Ez volt életem első csókja és csak úgy ellopta! Bár inkább volt mondható egy száraz gyerek puszinak.
Miután sikerült lenyugodnia mindkettőnknek,
Kenmával a hátam mögött, már sikeresen átöltözve mentünk le a konyhába, hogy így lassan dél felé együnk valami reggeli félét. Hamar meg reggeliztem majd rohantam is hazafelé a még mindig vérvörösen égő arcommal, lángokban állt szinte bacont lehetett volna sütni az arcomon annyira égett. Felse tűnt milyen hamar hazaértem azonnal rohantam a szobámba és mindent elmeséltem az én legjobb barátnőmnek.

– MIVAN???! MIERT NEM SZÓLTÀL, HOGY  ENNYIRE JÓBAN LETTÉL AZZAL A SRÁCCAL! – kiabált Akira a telefonba.

– Akii-chaaan ne kiabálj ennyire, zavarba hozol! – takartam el az arcom annak ellenére, hogy nem látja.

– ugyan máár, te kis hódító!!!! – nyávogott mire egyre jobban zavarba jöttem.

Még beszéltünk egy jó fél órát ami semmi másból nem állt csak, hogy mennyire cukik lennénk Kenmával és, hogy Akira mennyire jól kijön az Inarizaki kapitányával aki mint kiderült Kita Shinsuke névre hallgat. Gondolkodtam, hogy mit is csinálhatnék egymagam mire nagyanyám bejött,vagyis inkább berontott a szobába.

– Kicsiikém! letudnál jönni egy percre beszélni szeretnénk veled. – mondta boldogan aminek örültem, de furcsáltam is. – szóval az van, hogy nagyapáddal a jövőhéten lesz az 50. házassági évfordulónk és arra gondoltunk elmennénk egy hétre, persze ha te nem bánod. – értünk le a lépcsőn a nagy beszélgetés közben.

– uhm, persze nem gond ez csak természetes. – motyogtam mert már fáradt voltam.

– Akkor a hűtőn találod a heti rendet, kedden kell elmenned vásárolnod utána már csak a takarítás része van. – mondta mire csak bólogattam – jólvan látom már nagyon fáradt vagy menj vissza aludni, mi reggel indulunk ha nemtalálkoznánk – öleltek meg, majd egy intéssel elköszöntem. Reggel arra keltem, hogy iszonyatosan fáj a fejem, szinte már felrobbant. Dél lehetett mikor kikászálódtam a meleg biztonságot nyújtó ágyamból, hogy magamba tudjak tömni valami kaját.

Sziasztok!
A mai nap folyamán megpróbálok hozni még egy részt,holnap ugyan is nem leszek itthon.
Mindettől eltekintve nagyon remélem,hogy ez a rész is tetszett,puszi nektek!
-Lexi❤️