Sziasztok!
Ez az első könyvem,nyomokban tartalmazni fog trágár beszédet és 18+ jeleneteket is egy aránt.
A könyv tartalma röviden annyi,hogy |Név| a szülei válásának köszönhetően egy 180 fokos fordulatot vesz az élete és a tanulmányait megkezdi a Ne...
Kosuke szinte percek alatt megmosolyogtatott, kicsit Kenmára emlékezetet, ugyan olyan kis össze-vissza hebegő félénk de figyelmes fiú. Nagyon rosszul éreztem magam egész éjszaka a fiú miatt, szerettem volna ha nem haragban válunk el de szörnyen feldühített amit mondott. Őszintén szólva teljesen kétségbe estem a szavai hallatán, esetleg már nem szeretne? vagy tettem valamit amire nem emlékszem vagy nem figyeltem eléggé? mi lehet velem a baj. Úgy érzem anyámnak igaza volt, egy használhatatlan és idegesítő lány vagyok aki már nem ér ezen a világon semmit, teljesen elveszettnek érzem magam. A könnyek ismét utat engedve maguknak távoztak |szemszín| íriszeimből. A hangos szipogásomra a pöttöm is felriadt és aggódva bújt hozzám apró karjaival átkarolva derekam majd egy kisebb puszit nyomott arcomra ezzel belémfolytva a keserves sírást. Kezem rávezettem apró, törékeny hátára majd simogatni kezdtem aminek hatására engem is kezdett elnyomni az álom. Másnap úgy gondoltam, hogy nem megyek be a suliba, nem csak azért mert nem volt kedvem szimplán rosszul is éreztem magam így megkértem nagyapát, hogy legyen olyan kedves és írjon nekem a hét további három napjára egy igazolást írni amit nem nézett jó szemmel de látva a kisírt szemeim és a sápadt arcom megenyhült rajtam a szíve és szinte percekkel később már elém is tolta a papírt.
– nézzük meg a |random film|!!! hátha jobb lesz a kedved nee-san – rohant hozzám Kosuke a reggeli után.
– jolvan. – borzoltam össze aranybarna tincseit egy mosoly mellett.
A film közben kicsit jobb volt a kedvem de még mindig nem tudtam másra gondolni csak Kenmára. Nagyon rosszul éreztem magam a gyomrom össze szorult, a szívem majd kiugrott a helyéről és a látásom se éreztem jónak, gondoltam kimegyek szólok nagyapának, hogy valami nemstimmel de mire odaértem volna már össze is estem. Nagyapa szinte azonnal kapott utánam majd kiáltott a nagyinak, hogy hívjon egy orvost. Hamar kiért a doki és szerencsére semmi különösebb bajom nem lett csak a láz miatt szédültem annyira. Miután megtudtuk, hogy nincs ok aggodalomra a nagyi egy tálcányi |kedvenc süti|-val/vel jött be nekem pedig gondosan előkészített egy kis gyógyteát amitől még a kedvem is jobb lett annyira finom volt. A film vége felé megszólalt a telefonom így bátorkodtam megnézni ki volt az.
[Tetsumetsu🐈⬛❤️] Szia, hogy-hogy ma nem jöttél be? jól érzed magad?! mind aggódunk!
A választ többször is beírtam de egyszerűen nem volt energiám elküldeni. Örültem annak, hogy legalább a srácok gondoltak rám de bántott, hogy Kenma annyit sem mond, hogy bocsánat. Szeretem a fiút nagyon is! de ott akkor nem én hibáztam. Gondolataimból a telefonom újabb pittyegése zavart meg.
[becenév🦔💓] Szia, neaggódj kicsit rosszul érzem magam, úgy tűnik kicsit meghűltem de semmi komoly.
Persze jól tudtam, hogy itt nem meghűlésről van szó. Igazából előző este annyira magamba zuhantak, hogy már saját magam beteggé tettem, de muszáj vagyok összeszedni magam Kosuke miatt ő mégis csak számít rám. Reménykedem, hogy nem igaz amit bebeszélek magamnak és Kenma még mindig szeret, nagyon nem szeretnél elveszíteni ő az első olyan fiú akit tejes szívemből szeretek, ő a másik felem, a szerelmem és egy részem. Hihetetlenül megszerette a szívem ezalatt a röpke egy év alatt. Az egész délután így telt el, a szívem végig a torkomban kalapált, a szemeim messze távol áltak a kiszáradástól, Kosuke mind végig a kedvemben akart járni és mindig mondta, hogy ne is törődjek azzal a "bácsival", szinte tényleg mindent megtett azért, hogy jobb legyen a kedvem.
– nee-san! mostmár szedd össze magad! – bökdöste vállam Kosuke.
– hai, hai, Kosuke. – húztam le magamról a takarót majd lementem inni egy kávét.
– nee-saaaan! – kiáltott Kosuke miután kopogást hallottunk.
– hmh? – dőltem hátra a széken kávémat szürcsölve.
– a tegnapi bácsi van itt aztmondja látni akar. – hirtelen nem tudtam mit csináljak, de úgy voltam vele lehet csak Tetsu az így mondtam a fiúnak, hogy engedje be.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztook! Új rész!<3 remélem tetszett nektek,lassacskán elérünk a végéhez. Örülök, hogy végig követtétek életem első könyvét! Hálás vagyok értetek <33 További szép napot nektek, puszi! -Lexi❤️
