|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗮𝗿𝗺𝗮𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Reggeli gyanánt egy nutellás kenyeret ettem, vagyis próbáltam szinte azonnal rohantam a fürdőszobába mert azzal a lendülettel ahogy lenyeltem már jött is vissza. Szuper, még csak hétfő van de már enni se tudok rendesen, mindegy fogtam a cuccaim és elindultam a suliba. Félúton megint éreztem, hogy kicsit hányingerem van de pillanatok alatt el is múlt szóval nem különítettem nagyobb felhajtást ennek.
Beérve a suliba ledobáltam a cuccom és futottam a fiúkhoz, hogy nézni tudjam az edzést.

– Jóreggelt labdamágnes. – lépdelt mellém Kuroo.

– ohayoo.. – morogtam neki.

– valami bajod van? nem festesz túl jól. – világított rá a tényre amire már jómagam is beláttam.

– kicsit fáj a fejem de jólvagyok. – hazudtam Kuroonak.

– ne hazudj nekem szörnyen vörös a fejed! Olyan mint amikor Kenmával flörtöltök egymással csak ez nem vicces,gyere ide! – rántott közelebb majd a két kezébe fogva az arcom csúnyán nézett. – fogd a cuccod és menj haza. – nézett rám csúnyán.

– de Kuroo semmi bajom csak egy kis fejfájás. – forgattam meg a szemem, mindig túlreagálja az ilyen helyzeteket.

Csak addig szájkaratéztunk ameddig bele nem törődött, hogy ő engem sehogy se fog tudni haza küldeni. Leültem a szokásos helyemre és vártam, hogy befejeződjön az edzés. Az edzés felénél már kezdtem érezni, hogy megint kikívánkozik belőlem az a pár korty víz is amit megittam így szóltam a Senseinek, hogy kiugrok a mosdóba.
Hamar kiadtam magamból aminek ki kellett jönnie így hamar siettem is vissza, hogy tudjam folytatni a "munkám" amint visszaértem mindenki furcsán nézett rám amit egy kérdő tekintettel letudva ültem vissza Nekomata mellé, itt már éreztem, hogy valami nincs rendben.

– |Név|, minden rendben? nagyon sápadt vagy. – válaszolni már nem volt erőm ugyanis éreztem ahogyan forog velem az egész terem. – |Név|! Hallod amit mondok? – bólintottam.

– Valami baj van Sensei?! – kérdezte aggódva Kuroo és Kenma egyszerre.

– fogalmam sincs, jobb lesz ha elviszem a közeli kórházba, mintha lázas is lenne. – segített fel a Sensei mire két erős kar fogott meg.

– hagyja hogy segítsünk! – fogta meg Kenma a derekam ahova csatlakozott Kuroo is így már ketten tartottak nehogy elessek.

– mondtam, hogy menj haza idióta. – morogta mire csak ráhajtottam a fejem Kenma vállára. – ne hagyj figyelmen kívül, aggódok. – motyogta Kuroo.

Én csak vártam, hogy elmúljon az a fájdalom amit a fejemben éreztem. Szinte perceken belül beértünk a kórházba és már jött is oda egy nővér aki megmérte a lázam és megkérdezte a barátaimat, hogy mi is történt. Kuroo nagyvonalakban el tudta mondani, hogy már reggel se voltam túl jól és, hogy a fejem is fájlaltam. Aztmondták,hogy különösebb és nagyobb bajom nincs csak valami olyat ehettem vagy ihattam ami nem volt már jó. Mikor jobban belegondoltam ebbe az egészbe tegnap este ettem egy tésztás kaját amiben a húsnak eléggé fura íze volt.

– Menjen haza, igyon egy forró kamilla teát, vegyen be egy lázcsillapítót és pihenjen! – parancsolt rám az orvos, mire csak mosolyogva bólintottam egyet.

– "kicsit fáj a fejem.", "Jajj Kuroo hagyj màr nincs semmi bajom!" blablablabla! – nyávogott mellettem Kuroo mire dühösen felnéztem rá. – Ezt mostmár igazán befejezhetnéd kiráz tőled a hideg. – mondta miközben kiértünk.

– Kuroo hagyd már békén szegény lány 5 percre. – forgatta meg a szemét Kenma.

– jólvan azért mert aggódom az asszonyod miatt az nem azt jelenti, hogy elakarom venni nyugodj meg. –emelte fel a kezét mire már nem csak tőlem kapta a gyilkos pillantásokat.

– vigyetek haza.. de kérlek.. őt hagyjuk el félúton puszta véletlenből. – néztem fel Kenmára akinek az enyhe pír ott díszelgett az arcán.

– olyan gonoszak vagytok – karolt át mindkettőnket.
– de örülök nektek. – nézett ránk mire megint kezdtünk vörösödik.

Jobban belegondolva már lassan 3 hónapja, hogy Kenmával közelebb kerültünk egymáshoz és még mindig rengetegszer zavarba jövünk. Minden esetre nagyon kellemesen telt a hazaút és hálás volta a srácoknak és Nekomata senseinek is, hogy rámszánták az idejüket. Mikor kiszálltam a kocsiból két láb feltűnően hangosan jött utánam, miután megfordultam és megláttam a kis pudingot mögöttem totyogni. Egy két percig csak néztem rá, hogy mit akar mire megszólalt.

– menj be, feküdj le majd szólok ha kész a tea —nézett rám mire hangosan felkuncogtam – most miaz irány befelé. – komolyodott meg.

– jo.. jo megyek már, de annyira cuki vagy ilyenkor – tettem kezem elé a szám, hogy ne legyen annyira hangos ahogy nevetek.

Hallgattam Kenmára és betrappoltam a házba. Amint beértem célba vettem a kanapét és már estem is bele. Megváltás volt végre elfeküdni és szinte percek alatt már kezdtem érezni, hogy leragad a szemem a fáradtságtól.

Sziasztok!!
Bocsánat a csúszásért kárpótlásképpen este is jövök még egy résszel. Remélem tetszett nektek és nagyon örülök,hogy már 160 olvassátok a könyvet elképesztő módon jólesik az a sok pozitív visszajelzés amit kapok!! Imádlak titeket❤️🥰
További szép napot és este találkozunk!
-Lexi❤️