|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗻𝗲𝗴𝘆𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Kicsit bebóbiskolhattam mivel Kenmára ébredtem ahogy leguggol hozzám. Nem nagyon volt kedvem felkelni ígyhát gondoltam egyet és elfordultam a másik irányba. Utáltam gyógyszereket szedni valahogy nem tudtam elviselni hogy egybe le kell nyelnem. Egyik pillanatról a másikra arra eszméltem fel, hogy egy kéz simogatja a hátam. Nagyon megnyugtató érzés volt az, hogy Kenma ittmaradt velem, szinte már nem is akartam, hogy elmenjen.

– |Név|.. be kell venned a gyógyszert – paskolta meg a hátam, amire csak egy rosszalló morgást válaszoltam.
– muszáj leszel. – ült le a lábamhoz a kanapé végébe.

– de nemakarom.. – húztam össze magam – nemszeretem a gyógyszereket Kenma. –

– de ettől jobban leszel. – kezdte el cirógatni a lábam.
– utána megnézhetnénk egy filmet, vagy bármit amit akarsz. – mosolygott rám.

– jó.. de csak a film győzött meg! – meg az édes tekinteted te puding.

Hamar letuszkoltam a gyógyszert majd felbattyogtam az emeletre, hogy lehozzak pár takarót meg párnát. Mire lementem Kenma már a teát is megcsinálta és a helyét is elfoglalta a kanapén. Nekiálltunk valami elfogadható filmet keresni ami mindkettőnknek megfelel. A filmválasztással annyira nem is volt problémánk hamar találtunk egy vígjátékot ami mindkettőnknek tetszett és már helyezkedtünk is be. Mielőtt még elindult volna a film ki csoszogtam a konyhába egy kis nasiért, merthát film nem film kaja nélkül. Miután végre megtaláltam a helyem és nem pattogtam ki 5 percenként a konyhába mostmár leültem és magamra húztam azt a négy rétegnyi takarót. Körülbelül a film közepénél járhattunk amikor éreztem, hogy megint kikívánkozik belőlem a kaja és a tea is. Hirtelen felálltam és futni kezdtem a fürdőszoba felé ami miatt a kissé kómás Kenma meg is riadt és elkezdett utánam rohanni. Az ajtót sikeresen nem tudtam becsukni így megéreztem Kenma kedves érintését a hátamon.

– add csak ki magadból.. – fogta fel a hajam miközben hátamat gyengéden simogatta.

– Kenma menj ki! Nemakarom, hogy így láss. – szóltam neki kétségbeesett hangon.

– fogd be és hányj. – nevetett ki, mire lábammal kissé meglöktem, hogy ez nem vicces.

– ha nem mész ki szándékosan fogok félrehányni! –mondtam miközben az élet is távozott belőlem.

Kenma csak nem akart kimenni így kénytelen voltam beletörődni, hogy lett egy pótapukám ha már rendes ilyen arcátlan módon itt hagyott egyedül. Mikor már jobban éreztem magam leültem törökülésbe és csak bambultam magam elé mire egy vizes poharat tuszkolt a kezembe.

– hogy a faszba tudtad végig hallgatni ahogy hányok.. – fogtam a fejem, mire csak egy mosolygást kaptam.

– Kuroo.. – kuncogott egyet amin én is mosolyogtam egy jót mivel jól tudtam milyen is a mi kis fekete macskánk.

– mindent értek. – álltam fel majd hirtelen ölelésbe vontam a festett szőke fiút.

– e..ezt miért kapom? – lepődött meg majd szép lassan derekamra csúsztatva kezeit magához vont.

– csak jólesik, hogy törődsz velem. – bújtam jobban a fiú ölelésébe.

– ha meggyógyulsz mostmár muszáj összehoznom egy rendes randit. – sóhajtott mire elvörösödve ránéztem.

– t..tessék? – indultam meg le a lépcsőn.

– szeretnék veled egy rendes randit.. ahol egyikünk se beteg, nincs ott senki más, csak mi. — bámulta a plafont pírral az arcán.

– akkor mutasd meg egyik nap hogyan kell játszani rendesen. – fordultam felé, mivel ez a dolog tényleg érdekelt.

– benyögöm, hogy randizni akarok veled és te aztmondod, hogy egy ilyen nap neked jó lenne? – nézett rám kérdően.

– igen! Kenma én nemvagyok egy ilyen nyálas típus, szeretem az ilyen dolgokat jólesik persze, de ilyen éttermek meg hasonló dolgok nem, nem az én világom. – sóhajtottam majd azokba az aranybarna szemekbe pillantottam. – Nekem az tökéletesen hangzik ha veled tölthetem a napot és megtudnám, hogy mi az ami téged annyira boldoggá tesz abban a játékban. – engedtem ki a maradék levegőt magamból mire hirtelen karjaiba zárt a fiú.

– Engem te teszel boldoggá.. – szorított rá derekamra.
– tudod amióta megismertelek megmozdult bennem valami, de nemtudtam elképzelni azt, hogy egyszer így meg kedvellek |Név|. – tolt el magától és mélyen a szemembe nézett.

– én is kedvellek Kenma.. – néztem fel rá, hirtelen felindulásból de arcára nyomtam egy puszit amin meglepődve ugyan de mosolygott egyet.

– menj pihenj le, csinálok még egy teát, aztán megindulok haza. – mondta majd elindult volna ha nem kapok a keze után.

— uhhm.. K-Kenma.. nem m-maradnál itt? Nemszeretnék egyedül maradni. – vallottam be őszintén.

– maradhatok ha szeretnéd. – mosolygott rám enyhe pírral az arcán ami megnyugtatott.

Örültem, hogy sikerült rávennem Kenmát a maradásra végre nem leszek egyedül és még a kedvem is ezerszer jobb ha ő is ittvan. Hamar elrepült a nap is így este fél kilenc körül lehetett, gondoltam egyet és elindultam a fürdőszoba felé jelezve Kenmának, hogy most épp nem hányni megyek ne aggódjon csak fürdeni szeretnék. Miután végeztem a gyors fürdéssel Kenmának is előkerestem nagyapa régi cuccai közül egy pólót és egy rövidnadrágot és már irányítottam is a fürdő felé.

Gomen gomen gomeeen!!
Nagyon megcsúsztam így az esti résszel de igyekeztem kicsit hosszabbra írni mint az előzőt.
Remélem nagyon jól telt a napotok és azt is,hogy tetszeni fog ez a rész is!!
Nem győzöm megköszönni a sok jó visszajelzést amit privátban is kapok! Rettentően jólesik!
Holnap jövök a kövi résszel sziasztok és szépálmokat nektek puszi!
-Lexi❤️