|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗼̈𝘁𝗼̈𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Reggel két fürkésző zöld szempárra ébredtem ami meglehetősen megrémített egy pillanatra. Amikor ránéztem az órára hirtelen pattantam ki az ágyból és téptem magamra a ruhákat.

– JÉZUSOM 10 PERC KÉSÉSBEN VAGYOK A REGGELI EDZÉSRŐL!! – kiáltottam miközben Kosuke is felöltözött.

Jobbnak láttam nem itthon hagyni mivel fogalmam sem volt arról, hogy nagyapáék mikor érnek haza. Sietve lépkedtem a sulim felé egy 5 éves kisgyerekkel a kezemben. Sokat gondolkodtam út közben, hogyan is fogom ebből kimagyarázni magam a fiúknál, ugyanis elég érdekesen fog kinézni ahogyan egy kisfiúval a kezemben betoppanok az edzés közepére.
Igazából kicsit féltem is, hogy hogyan fognak reagálni a fiúk, leginkább Kenma ugyanis tudtommal nemigazán szívleli a gyerekeket. Minden esetre óvatosan pillantottam be a terembe ahol a fiúk már nagyban edzettek, így gondoltam odasettenkedek Nekomata senseihez hogy tudna-e nekem segíteni.

– |NÉV|-CHAN! Hát ideértél, azt hittük baj van. – magyarázott zihálva Tetsu, mire Yakuék is odatévedtek.

– Halo, edzésetek van ne velem foglalkozzatok.. – forgattam meg a szemem mire Kenma felém nézett.

– |Név| ebben a pillanatban lett vége.. – fogta a fejét párom mire elszégyelve magam fordultam Nekomata sensei felé.

– Igazából az úgy volt... – kezdtem volna bele mire furcsa hangokra lettem figyelmes kintről.

– |NÉÉV|!!! – kiáltott kintről Kosuke mire a fiúkat megszégyenítve rohantam és csaptam ki az ajtót ahol Yamamotoval találtam szembe magam.

– Yamamoto mitcsináltál!!!! – rivalltam a fiúra dühösen aki megijesztette Kosuket.

– a bácsi aztmondta elvisz és megkeressük anyát!! de  azt mondtad, hogy mindjárt jössz ezért azt hittem biztosan elakar vinni!!! – kapaszkodott lábamba.

– YAMAMOTO!! – néztem rá dühösen továbbra is mire egy kart éreztem vállamon.

– |Név| nyugodj meg mitörtént.. – fogta meg Kenma az állam, hogy magával szembe tudjon fordítani, de Kosuke ezt megakadályozta.

– VESZED LE A KEZED RÓLA BÁCSI! – rúgott bele a kisfiú szerelmem sípcsontjába amit nem túl jól fogadott így össze csuklottak lábai.

– Kosuke! Mit mondtam a hirtelen kitöréseidről! – szenteltem immáron minden figyelmem a fiúra.

– tulajdonképp ki ez a kisfiú |név| ? – nézett rám Yaku értetlenkedve.

– nemmondod, hogy egy milf is vagy |név| – kerekedtek el szemei Tetsunak mire Kosukere néztem.

– na őt egész nyugodtan rugdoshatod. – fordultam vissza Tetsu felé biccentve. – és nem, Tetsu nem vagyok az. – húztam össze szemeim. – Kosuke apám mostohatesójának a fia. – néztem körbe mindenkin.

– Nee-san menjünk el innen sokan vannak itt.. – ragadta meg kezeim a kisfiú mire bólintottam majd Kenmát felsegítve elkísértem a gyengélkedőre.

– Kosuke illene bocsánatot kérned Kenmátol. – néztem le a kisfiúra.

– ugyan hagyd csak, még csak gyerek, előfordul. – húzta apró mosolyra ajkait.

– igaza van Nee-sannak, ne tessék haragudni Kenma bácsi. – mondta boci szemekkel.

– pfff... – nevettem el magam a "bácsi" jelzőn, mire egy csúnya pillantást kaptam barátomtól.

Még megvártuk Kenmát a gyengélkedőnél majd szapora léptekkel vittem Kosuket Nekomata senseihez aki nagylelkűen felajánlotta, hogy maradhat nála a nap végéig. Hamar megkedvelte Kosuke az öreget látszott rajta, hogy fiukkal foglalkozik. Sietve bementem órára majd végigültem az unalmas órákat, illetve megírtam egy matektesztet is ami egészen sikeresre alakult a megérzéseim szerint. Órák után már rohantam is a terembe, hogy elkezdhessük az edzést és végre Kosuke közelében lehessek. Miután véget ért az edzés megindultunk négyen hazafelé, jobban mondva csak akartunk mivel Kenma nem volt hajlandó felkelni, így gondoltam kicsit incselkedek vele. Bátorkodtam elvenni a kezéből második szerelmét így hamar kaptam is az ívet.

– ne vedd már el folyton, ha akarok majd megyek addig meg menjetek előre.. – emelte meg a hanját ami kissé szíven ütött.

– jolvan már nem kell bunkónak lenned.. – dobtam vissza ölébe játékot.

– most ez mire volt jó komolyan? tényleg nem tudsz nyugton hagyni egy 5 percig? – fordult ki magából tejesen.

– neked meg mi a faszom bajod van? egész nap puffogsz mint egy kisgyerek, rosszabb vagy mint Kosuke komolyan mondom. – rivalltam rá mostmár barátomra én is.

– AKKOR MEG MINEK JÖTTÉL ÖSSZE VELEM! – fakadt ki belőle – menj legyél Kosukevel meg Kurooval engem meg hagyj békén. – mondta ki a szavakat mire jobb kezem csattant az arcán.

Megragadtam Kosuke kezét majd elindultam hazafele, Yaku megpróbált utánam jönni de rámordultam, hogy most hagyjon békén. Nem tudom mi baja van Kenmának de legszívesebben keresztbe le dugtam volna a száján keresztül egy fémrudat, hogy kérdezhetett olyat, hogy miért jöttem össze vele. Ahogy elgondolkodtam magamban észre se vettem a könnyeket amik megállíthatatlanul megindultak idő közben. Miután hazaértünk ledobtam a cuccom majd leültem a kanapéra és elgondolkoztam a fiú szavain. Fogalmam sincs miért viselkedett így de nem tettem semmit amiért ezt érdemeltem volna. Ő az a fiú akit mindennél jobban szeretek és a szavai amiket nekem szánt teljesen kétségbe ejtettek. Gondolataimból Kosuke apró keze rázott vissza a való életbe amint arcomat két tenyere közé veszi majd puszit nyom orromra.

Sziasztok!
Megpróbálok kicsit előrébb dolgozni a suli végett így megesik, hogy nagyon sokáig fentvagyok ezért elnézést az esetleges helyesírási hibákért, avagy ha nem lett jó az adott rész! ezt is kicsit rosszabbnak érzem ezmiatt. Mindenesetre remélem tetszeni fog ez a rész is! és ÚR-ISTEN! 1k megtekintés van a könyvemen kevesebb mint 1 hónap alatt! nagyon köszönöm!
Puszillak benneteket kicsi supportereim!<3
-Lexi❤️