|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝗵𝘂𝘀𝘇𝗼𝗻𝗸𝗶𝗹𝗲𝗻𝗰𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Reggel furcsa érzés fogott el, szemeim ugyan még nem nyitottam ki de pontosan éreztem, hogy már nem egyedül fekszek a futonon. Kenma erős szorítása derekam körül és ahogy hátulról hozzám simul már szinte túl ismerős volt amit egyáltalán nem bántam. A mellkasom előtt a kisebb szuszókáló fiú foglalt helyet hátát nekem nyomva így Kenma őt sem hagyta ki az öleléséből. A két fiú között olyan kellemes nyugodtság futott át rajtam, hogy szinte azonnal vissza is aludtam. Nem sokat aludhattam vissza egy órácskát körülbelül, arcomra puszikat nyomva keltegetett Kenma, hogy neki bizony muszáj bemennie a suliba viszont csinált nekünk is reggelit szóval majd együnk is. Szigorúan kiemelte, hogy a gyógyszert vegyem be mert tegnap este még melegnek érezte a fejem és nyugodtabb lenne ő is ha ma még bevenném őket. Hiába éreztem már sokkal jobban magam a fiúnak eleget téve bólintottam majd egy gyors puszit nyomtam arcára. Kenma még leguggolt az alvó Kosuke mellé majd a kisfiú homlokára is nyomott egy gyors puszit majd összeszedve a cuccát még állítása szerint hazaindult bepakolni és átöltözni. Jómagam még egy fél órát vissza feküdtem Kosuket jo szorosan magamhoz vonva, olyan mint egy élő plüssmackó az aranybarna hajkoronájáról nem is beszélve. Reggel miután megittam a kávém felkeltettem a kisfiút is, hogy reggelizzen meg. Nagyapaék is hamar felkeltek és szóltak, hogy bizony ők jövőhéten már elutaznak ugyanis sokkal olcsóbban kijön a repülő jegy, ha most veszik meg és nem a vizsgák után. Vonakodva ugyan de belementem, hogy egyedül maradjak itthon Kosukevel és a nagyszülők állítása szerint Kenma úgyis szívesen segít nekem bármiben és, hogy soha nem késő elkezdeni gyakorolni a gyereknevelésre. Az utolsó mondatba kissé belepirulva de nevettem egy jót majd mondtam nekik, hogy azért majd vigyázzanak magukra is bármi van azt jelezzék nekem. A délelőttöt ismét kettesben töltöttem a pöttömmel és egy jó kis |kedvenc anime| maratont tartottunk ameddig a nagyiék nem jöttek vissza a vásárlásból. Délután fele benézett Tetsu és Yaku is ugyanis alkotásuk szerint Kenma nem győzött nekik aggodalmaskodni, hogy biztos nemfogom bevenni a gyógyszert meg, hogy tuti elfelejtem, de magamhoz hűen megnyugtatva a két harmadévest mondtam el nekik, hogy nem felejtettem el és már kutya bajom. Egy pár percig még beszélgettünk majd hazasietve mentek tanulni a félévi vizsgákra amik már nem voltak messze. Sose aggodalmaskodtam az ilyenek miatt nem voltam se rossz tanuló se az a túl stresszes fajta ember, így nyugodtan pihentem amikor csak tudtam. Esete felé már a nagyi megcsinálta a vacsorát és már megszokásból 5 embernek terített mikor szóltam neki, hogy ma Kenma nem jön ugyanis ő is tanul a vizsgákra. Igazság szerint akart jönni de nem szeretném, ha ezmiatt rontana az átlagán hiába nem hülye ő sem.

– Na és igazából arra gondoltunk nagyapáddal, hogy Olaszországban kezdenénk az útunk. – magyarázta drága nagyanyám szinte egy millió wattos mosollyal az arcán.

– azért a szuvenírt majd ne felejtsétek! – mosolyogtam az öreg nőre majd nagyapára néztem.

– igen, igen a létező összes édességet elhozzuk neaggodj |Név|. – rázta meg fejét nevetve nagyapa.

– nagyon helyes! nehogy elfelejtsd! – néztem rá komolyan.

Miután kitárgyaltuk, hogy igenis a kaját nehogy elfelejtsék, Kosuke és jómagam elmentünk fürdeni és kerestünk egy random filmet majd mikor végeztünk szinte azonnal bealudtunk. Így teltek a napjaink egészen a félévzáró, majd az évvégéig.
Kenmával jól elvoltunk szinte a félévzáró után rendszeres látogatója volt a háznak amit se én se Kosuke nem bántunk. Felettébb gyorsan telt az idő, annyira jó volt minden, szép lassan elvégeztük már a felső közepet is, szinte már tökéletesnek mondható volt. Kenma magához hűen továbbment egyetemre és a videói is hamar kezdtek terjedni ami nem zavart, tudtam, hogy sosem csalna meg és mindig említette a nézőinek is mennyire szeret. Nagyapáék szavukat megtartva küldik haza az édességeket amit Kosuke és jómagam is előszeretettel megesszük.
Én |álommunka| dolgozom az egyetemet már nem bírtam volna elviselni a vizsgákkal járó stressz egyre több lett idővel és megviselte a lelkivilágom. Mindenesetre amint betöltöttem a 20. életévem átvettem a felügyeletet Kosuke felett immáron papíron is. Kenmát nem zavarta szerette a fiút és Kosukenek se volt ellenére élvezte párom társaságát és az évek alatt nagyon összemelegedtek ők is, mondhatni egy családot alkottunk ami nagyon tetszett. A lakást is rám íratták a nagyiék miután betöltöttem a 18. életévem így már onnantól kezdve "önállósodhattam" 22 éves létemre eléggé jól tartom magam megnem mondaná bárki, hogy annyi lennék.
Egyik este mikor Kenma átjött vacsora mellett megtárgyaltuk gimis éveink legszebb pillanatait, rá nemsokra később Kuroo Tetsurou se maradhatott ki a partiból így egy gyönyörű december 28.-ai estén.
Sokat nevettünk ezen az estén és megbeszéltük, hogy  a szilvesztert is mindenképp együtt töltjük. Kosuke olyan gyorsan nőtt mint a gomba szinte már 10 éves korában magasabb volt mint a kortársai. Másnap estefelé csak kettesben voltunk Kenmával, Tetsu előszeretettel vigyázott Kosukere állítása szerint rá hasonlit, ami hálisten nem igaz. Minden esetre az estét kettesben töltöttük az általam szeretett fiúval elmentünk közösen fürdeni, majd együtt töltöttünk egy gyönyörű érzelmekkel teli éjszakát.

Sziasztook kicsi supportereim<3
Utolsó előtti rész sokatok rovására, gomeen.
Az új könyvem már írás alatt van szerdától pedig megkezdődnek a részek publikálásai illetve maga a könyv is akkor fog megjelenni.
Remélem tetszett ez a rész is és élvezni fogjátok!
Ezer hála az új borítóért Frts31 <33
További szép napot nektek, puszi!
-Lexi❤️