|| 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮𝘅𝗥𝗲𝗮𝗱𝗲𝗿 || 𝗞𝗼𝘇𝘂𝗺𝗲 𝗞𝗲𝗻𝗺𝗮 𝗳𝗳.

|𝘁𝗶𝘇𝗲𝗻𝗵𝗲𝘁𝗲𝗱𝗶𝗸 𝗳𝗲𝗷𝗲𝘇𝗲𝘁|

Öt perc elteltével kedves párom már nyomta is a kezembe az almalevet amit csillogó szemekkel kezdtem el inni mivel imádtam. Hamar nekiültünk játszani és a negyedik kör vesztésem után már igencsak mérges voltam Kenmára azt feltételezve,
hogy de igenis csal hiába tagadta. Miután végre sikeült lecsalnom egy győzelmet büszkeséggel teli arccal fordultam Kenma felé.

– cs..csaltál – fordult el vörös fejjel.

– nemis igaz! – csattantam fel – csak kényelmesnek tűnt az öled gondoltam kipróbálom. – vágtam be a hisztit.

– akkor is csaltál! – mordult rám vörös fejjel.

– de én csak egy kis szeretetre vágytam!! – néztem rá könnyes boci szemekkel.

– jajj ne nézz már így.. – forgatta meg a szemét –gyere ide! – tárta szét karjait mire felcsillantak a szemeim.
– menjünk aludni. – adott puszit szétálló |hajszín| hajkoronámba.

Heves bólogatással jelezve keltem fel barátom karjai közül majd célirányosan elindultam a fürdő felé átöltözni. Gyorsan lefürödtem majd felkaptam magamra a ruhákat és villámgyorsan futottam vissza a meleg és puha ágyba. Mikor visszaértem barátom már az igazak álmát aludta így óvatosan felmásztam az ágyra majd bebújtam a puha takaró alá. Nem telt bele fél percbe se mire megéreztem egy hideg kart a  derekam köre fonódni, elsőnek kicsit bele remegtem a fiú hideg érintésébe de a kellemetlen érzést hamar átvette az a tipikus jóleső melegség ami a szívembe keletkezett.
Reggel a nap égető sugaraira keltem amint a retinám legmélyebb pontjait is szétsütik. Mindez ha nem lett volna elég valami nehezet éreztem magamon.

– Kenma összenyomsz.. – morogtam a párnába de a fiú nem zavartatta magát feküdt tovább rajtam.
– KENMAA!! – kiáltottam hátha arra felébred.

– még 5 percet anya.. – nyöszörgött mire sikeresen lelöktem magamról és elkezdtem csikizni.

– |Név| ezt most hagyd abba.. – riadt meg hirtelen, de én nem könyörültem. – Neheeh hagyd abba           |Név|. – tört ki belőle a nevetés mire elengedtem és futni kezdtem.

– LENT VÁRLAK! – kiáltottam a lépcső tetejéről mire két kar megfogott a derekamnál fogva és vissza vitt a szobába. – ajaj... – néztem Kenmára.

– ajaj bizony.. – dobott le az ágyra majd felém támaszkodva majd elkezdett csikizni.

– HAGYD ABBAHH KENMAAAAHHAA! – nevettem halálra magam, mire a fiú is elfáradt és mellkasomra dőlve nevetett tovább.

– K..Kenma szállj le... – nevettem miközben apró puszikat lehelt nyakamra. – mellrákot fogok kapni miattad Kenma.. – próbálkoztam ismét letolni sikertelenül.

– Hogy mid? Hol? Csak nem itt?? – kezdett el nyúlni mellkasom felé mire megemeltem a bal térdem ami fenyegetően közel volt barátom kényes pontjához.

– Csak egy rossz mozdulat Kozume..csak egy rossz mozdulat.. – gördült pimasz mosolyra ajkam.

– szóval játszunk így? – villantott egy perverz mosolyt, majd újra mellkasomba fúrta fejét és szorosan magához ölelt.

– hagyd abba.. – forgattam meg a szemem majd felkászálódtam, hogy ne kapjak ténylegesen mellrákot.

– de olyan kényelmes vagy. – bújt közelebb amitől meglágyult a szívem.

– inkább menjünk le kajálni..utána meg haza kéne mennem tanulni.. – kezdtem el cirógatni barátom szőkés hajkoronáját.

– mmhm..maradj még. – nézett fel rám – csak egy kicsit. – mondta kiskutya szemekkel.

– én maradnék de muszáj mennem, de előtte adj kaját. – leheltem egy gyors puszit homlokára majd feltápászkodtam és megindultam le a lépcsőn.

Miután mindketten befejeztük a reggelizést még kicsit összebújtunk majd hosszas búcsúzás után megindultam hazafelé. Nagyapáékkal szinte minden nap beszélek legalább egy fél órát, hogy tudjam minden rendben van velük Akirával is sokat chatelek így mindenről mindig tud és alig várom, hogy elmesélje ő is a randiját Kita-sannal. Félúton hazafelé Kurooval is beszéltem pár szót és mint kiderült ő lebetegedett így holnap nemtudok a nyakára járni, hogy idegesítsem. Hamar hazaértem és már rohantam is tanulni mivel nemszerettem volna rontani a jegyeimen annak ellenére, hogy nemvagyok  egy jeles tanuló. Jó két óra tanulás után elmentem letusolni majd felhívtam még Nagyapát jóéjt kívánni majd Kenmának és Kuroonak is küldtem egy üzenetet.

Sziasztok,bocsánat az utóbbi napokban kicsit elhanyagoltam az írást,sok dolgom volt de visszatértem szóval most el lesztek árasztva részekkel^^
Mellesleg iszonyatosan köszönöm a több mint 400 megtekintést brutálba nyomjátok még két hete sincs,hogy elkezdtem a könyvet de annyi jót írtok,hogy eszméletlen nagyon jólesik!!
Puszilom mindannyiótok!<3
-Lexi❤️